Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-169
106 A Nemzetgyűlés 169. ülése 1921, évi március hő 19-én, szombaton. vül sajnálom, hogy kiment innen — épen az apaállatok kérdésére. Amint méltóztatnak tudni, az ország be van osztva hidegvérű és melegvérű tenyészkerületekre. A hidegvérű fajtának tenyészkerülete csakis a legnyugatibb vármegyék egyes részeire terjed ki, míg az ország összes többi részeiben hidegvérű mén után való tenyésztés tilos. Ha megnézzük az egész világ mezőgazdaságának fejlődését, mindenütt látjuk, hogy az infcenzivitással a hidegvérű tenyésztésre való áttérés sokkal na? gyobb fokban történik, mint ahol extenzív a gazdálkodás. Tehát nálunk is, ha az intenzív gazdálkodásra akarunk áttérni, ha az a kisgazda minél nagyobb mértékben akar gépies erőt beállítani gazdaságába, annál nagyobb szükség van hidegvérű tenyésztésre. Ez elől tehát nem szabad elzárkózni. Ma azonban sajnos, azt tapasztaljuk, hogy bizonyos részről rendkívüli aggodalommal látják a hidegvérű tenyészet fejlődését. Attól félnek, hogy ettől az országtól katonai célokra való lóállománya el fog romlani. Azt hiszem, e tekintetben meg lehetne találni a középutat, hegy a katonai szolgálatra való lóanyagot ne rontsuk és a gazdáknak, különösen a kisgazdáknak mégis megadjuk annak lehetőségét, hogy a nagyon szépen jövedelmező és hasznosítható hidegvértenyésztésre minél jobban rátérjen. Ez ugy volna lehető, ha a kancákat licentálnák, hogy t. i. keresztezések ne fordulhassanak elő, de hidegvérű kancák számára igenis álljon elegendő hidegvéiü mén rendelkezésre. Ma ugy áll a dolog, legalább Fehér megyében, hogy van nagyon sok kitűnő hidegvéiü mén. A kisgazdák tömegesen ostromolják ezeknek a hidegvérű méneknek tulajdonosait, hogy engedjék tenyésztésre fordítani őket, de természetesen az illető birtokosok nem tehetik ezt, mert tiltja a törvény és tiltják a rendeletek. E tekintetben azonban mindenesetre kell, hogy valamiféle lépéseket tegyen a földmivelésügyi kormány, mert mindenesetre sokkal sokkal rosszabb, ha sok kanca egyáltalában meddő marad, és azok után egyáltalában semmiféle csikót nem tenyésztenek, mintha azok a kancák hidegvérű ménekkel fedeztetnek be. Ezt voltam bátor csak per tangentem a földmivelésügyi minister ur figyelmébe ajánlani. A magam részéről pedig nagyon kérem, méltóztassék Bozsik igen t. képviselőtársam indítványát elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző: Huszár Károly! Huszár Károly: T. Nemzetgyűlés! Nagyon rövid ideig, csak egy vagy két percig kívánom a t. Nemzetgyűlés figyelmét igénybe venni. Igen nagy súlyt helyezek arra, hogy amit elmondok, azt méltóztassanak nagyon megszívlelni. (Halljuk!) kz utolsó másfél esztendő alatt a budapesti szegény nj^omoron és ínségen a külföld segített. Azt kezdem észrevenni, hogy ezen a téren is, ugy, mint ahogy a pénzügy minister ur ma a financiális téren mondta, most már saját magunkra leszünk utalva és nem fogunk többé a külföldtől annyit kapni, mint amennyit eddig kaptunk. Ha végignézem Budapest munkáslakásaiban, pincelakásaiban, padlásszobáiban, nyomortanyáin a dolgokat és a különböző jótékonysági intézmények helyzetét, ez sokkal sötétebb, mint ahogy Schlachta Margit ecsetelte. Tudnék hajmeresztő dolgokat óraszám elmondani, (Halljuk !) — ebben a pillanatban nincs erre idő, de meg fogom tenni legközelebb — a budapesti különböző jótékonysági intézmények kritikus helyzetéről, ahol a legfontosabb emberbaráti és humanitárius munkát teljesítő intézmények anyagi eszközök hiányában kénytelenek működésüket beszüntetni. Schlachta Margit : Az Irgalomház ! Huszár Károly: Nemcsak az Irgalomház, egész sora van ezeknek. Bejelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy abból a gyűjtésből, amelyet az orszábgan és a külföldön folytattunk, több milliót kellett a budapesti jótékony intézményeknek átadni és nem a mi népgondozó akciónk keretében egyénenként kiosztani, csak azért, hogy ne legyünk kénytelenek becsukni azokat az intézményeket, ahol a legnyomorultabbak oltalmat és védelmet találnak. Ebben a pillanatban, mikor arról van szó, hogy a lóverseny jövedelméből, tehát egy luxusadóból, részesüljenek Budapest legny omorultabbjai, amidőn tehát a budapesti nép könnyelműségéből kérünk adót Budapest elesettéi részére, ( Ugy van ! Ugy van I) nagyon kérem, vegyék figyelembe azt, hogy bár a lótenyésztés ügye nagyon fontos dolog ebben az országban, de Budapest és az ország lovai között nincs olyan nyomor, mint az emberek között, ( Ugy van ! Ugy van !) és ha lesznek ebben az országban csecsemők, akiket az országnak meg tudunk menteni, ha lesznek szegények, akiket az inség hónapjain keresztül segítünk, majd az Isten később lovat is ad hozzá, de először emberekre van szükség. (Éljenzés és taps.) A pénzügyminister urat ugy ismerem, mint olyan embert, akinek meleg szive van. (Élénk éljenzés.) Ez is egyike azoknak a dolgoknak, ahol nem szabad, hogy közöttünk párt- vagy világnézeti árnyalatok legyenek, és az én lelkem nem tud megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy ha siró, éhező, nyomorgó embert látok, akkor ne reá gondoljak. Én csak emberre gondolok, azért kérem, méltóztassanak Schlachta Margit indítványát elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző: Orbók Attila! Orbók Attila : T. Nemzetgyűlés ! Csak egy rövid mondatban akarom felkérni a t. Nemzetgyűlést arra, hogy Bozsik t. képviselőtársam indítványát ne fogadja el. Morális lehetetlenségnek tartom, hogy amikor mi a boradót, a földadót, mindenféle adót, a hadi váltságadót megszavazzuk kíméletlenül, nagyobb vita nélkül, akkor a totalizatőrre kirótt j 20% adót túlságos nagynak tartsuk, Az az érv
