Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-169

A Nemzetgyűlés] 169. ülése 1921. évi március Kó 19-én, szombaton. ^3 különben helyesnek és kívánatosnak tartunk. (Élénk helyeslés.) Ezt az álláspontot készek vagyunk fentartani, dacára annak, hogy az amerikai vezetés kikapcsolásával az értekezlet irányitása — mint ahogyan erre őrgróf Pallavicini György t. barátom is reámutatott — olyan államokra ment át, amelyek — mint a kifejezetten Magyarország elleni éllel megalakított úgynevezett kisentente tagjai — kevésbé semlegeseknek látszanak velünk szemben és részvételünket csakis attól tesszük függővé, hogy ezen értekezleten mint teljes jogú fél jelenhessünk meg és ott a majorizálás veszélyének kitéve ne legyünk. (Elénk helyeslés.) Az értekezlettől az általános gazdasági felfogások tisztulása, a gazdasági közeledésre irányuló törekvések erősítése szempontjából bizonyos — hogy ugy mondjam — propagandisztikus eredményeket el lehet várni. Hogy gyakorlati eredményei lesznek-e, az el fog válni. Az értekezleten tárgyalandó kérdéseknek majdnem mindegyike olyan, hogy azokban minden résztvevő ország érdekeit kielégítő, minden ország érdekeinek megfelelő általános és egyöntetű szabályozás igen nehezen képzelhető el. Ezért azt tartom, hogy még a konferencia megtartása esetében is célszerűnek fog mutatkozni, de semmiesetre sem fog feleslegessé válni, hogy ezek a kérdések az érdekelt államok között közvetlenül is, úgyszólván kettesben megvitatás alá kerüljenek s ezért az értekezleten való részvételünk valószínűleg szintén nem fog bennünket felmenteni attól, hogy az egyes kérdésekben a különböző államokkal direkt érintkezést is találjunk, amint ez Cseh-Szlovákiával szemben — amire azonnal leszek bátor kitérni — már meg is történt. De igenis elképzelhetőnek tartom, hogy az értekezleten várható viták, még ha többé-kevésbé akadémikus jellegűek maradnának is és a bruxelles-i értekezlet mintájára bizonyos alapelvek lefektetésére szorítkoznának is, meg fogják hozni egyes kérdéseknek részletes egyezmény utján való szabályozását, és ebből a szempontból azokat, tekintettel arra, hogy céljainkban egyetértünk, csak örömmel fogadhatjuk. Vagyok bátor most már rátérni Pallavicini Gryörgy őrgróf t. barátom utolsó kérdésére, amely a legközelebbi napokban a cseh külügyminister úrral lefolytatott brucki tárgyalásokra és eszmecserére vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak emlékezni, hogy azokban a nyilatkozatokban, amelyekben a külügyministerium elfoglalása után — teljes egyetértésben azzal, amit a ministerelnök ur kormányra lépése alkalmából kifejtett programmjában irányelvül kitűzött — kifejtettem azokat az irányelveket, amelyeket a külügyi politikában mindaddig, amig az alkotmányos tényezőknek bizalmánál fogva ennek vitelében aktiv szerepem van, szem előtt akarok tartani, utaltam annak a szükségességére, hogy közvetlen szomszédainkkal a közelmúlt eseményeinél fogva köztünk és közöttük fennálló érzelmi ellentétek dacára is normális viszonyba és kivált gazdasági tekintetben szorosabb összeköttetésekbe jussunk. Kijelentettem ennélfogva azt is, hogy kész vagyok minden alkalmat megragadni arra, hogy szomszédainkkal politikai tekintetben bizonyos modus vivendi jöjjön létre, gazdasági tekintetben pedig a kölcsönös érdekeknek megfelelő szorosabb megállapodások is létesüljenek. Azt a törekvésemet, hogy a kínálkozó alkalmak felhasználásával fokozatosan enyhítsem azt a tökéletes izoláltságot, amelyben Magyarország a háború szerencsétlen kimenetele óta van s amely az úgynevezett kis entente-nak kifejezetten Magyarország ellen irányuló megalapításával tetőpontját érte el, ezt a törekvést hivatalbalépésem óta természetszerűleg egy percre sem tévesztettem szem elől. S ezeknek a törekvéseknek egyik kifelé is megnyilvánuló láncszeme', de csakis egy láncszeme volt az a találkozás, amelyet a Lajta melletti Bruckban egyfelől a ministerelnök ur és közöttem, másfelől Benes cseh külügyminister ur és Hotovecz cseh minister ur között lefolyt. Ami ennek a találkozásnak előzményeit illeti, őrgróf Pallavicini György tisztelt barátom reámutatott azokra a teljesen ellentétes közleményekre, amelyek erre vonatkozólag a külföldi sajtóban megjelentek. Megemlítette nevezetesen azt, hogy sokfelől ugy állították be ezt a találkozást, hogy ez az első közeledési kísérlet az entente nyomása alatt jött volna létre. Mások a cseh kormánynak, ismét mások a magyar kormánynak tulajdonítják a kezdeményezést. Legyen szabad a tényállás megállapítására mindenekelőtt kijelentenem, hogy az entente nyomásának semmiféle szerepe nem volt ennek a találkozásnak a létrejöttében. Alig kételkedem ugyan abban, hogy az entente minden olyan törekvést szívesen lát, amely a KözépEurópában fennálló politikai ellentétek enyhülését és csökkenését vonhatja maga után, s az ilyen törekvésekkel fogja teljes joggal magyarázni valószínűleg ezt a találkozást is, de az igazságnak megfelelően konstatálnom kell, hogy azok az előzetes érintkezések, amelyek a brucki találkozáshoz vezettek, egyedül és kizárólag a cseh és a magyar kormány között folytak le, és hogy sem az entente a maga egészében, sem egyik vagy másik entente-állam e tekintetben reánk nyomást nem gyakorolt, sőt tudtommal a találkozás tervéről előzetesen még csak tudomással sem birt. Ezt főleg azért tartom kiemelendőnek, mert az említett törekvéseknek a komolyságát kétségkívül fokozza az a körülmény, hogy azok a két kormány spontán, minden külföldi befolyástól mentes és egyedül az általuk képviselt államaik érdekeinek szerintem helyes felismerésén alapuló elhatározására vezethetők Yissza.