Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-150

78 A Nemzetgyűlés .150. illése 1921. évi február hó 22-én, kedden. hozni a régi Magyarországot egész terjedelmében és összes nemzetiségeivel. (Helyeslés a baloldalon.) Rassay Károly: Nem törölték el, csak a ministert küldték el. Giesswein Sándor : No hát azért nem olyan nagy kár, hogy pótolhatatlannak mondhatnám. (Derültség.) Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy még egy igen fontos kérdésre rátérjek, és ez a munkáskérdés megoldása. A munkáskérdés maga nem egy a szociális kérdéssel, de a munkáskérdés igen , fontos, lényeges része a szociális kérdésnek. Es itt nem szabad mindjárt megijednünk, s azt hangoztatnunk, ha valaki erről beszél, hogy ez szocializmus. Manningre hivatkozom, arra a nagy egyházfőre, az angol katholikusoknak arra az igazi büszkeségére, aki valódi atyja volt. mint angol is a Londonban dolgozó leginkább ir munkásoknak, aki törődött az ő életviszonyaikkal. Akkor, amikor Londonban kitört a dockmunkások sztrájkja és a munkásokkal nem birt senkisem, a hatóság is tehetetlen volt velük szemben, akkor a hatóság is, a munkások is Manning felé irányították szemeiket és ez a nagy ember kivitte, hogy méltányos igazságos bérekben tudtak megegyezni, minek folytén a munka megint megkezdődött. Voltak akkor a konzervatív lordok között olyanok, akik azt mondták : Hiszen ez szocializmus ! De Manning azt mondta rá : szocializmusnak hivják-e vagy nem, én azzal nem törődöm, de ez a keresztény szeretet és igazságosság, (ügy van ! JJgy 'van ! a jobboldalon.) Ilyen szempontból kell nekünk is hozzáfognunk a munkáskérdés megoldásához. Nem szabad a munkásokat mindig mint kommunistákat odaállítanunk. Én sajnálkozással vagyok irántuk, hogy el tudták őket téríteni a helyes útról, de vizsgáljuk meg magunkat is, nincs-e bennünk is hiba, hogy életkérdésüket nem méltattuk kellő figyelemmel és vezetésüket átengedtük olyanoknak, akik az örvénybe vitték őket. Kerekes Mihály : Ezért a történelem előtt felelős Magyarország ! Giesswein Sándor: Ezért meg kell mutatnunk nekik, hogy bizalommal viseltetünk irántuk, hogy mi nem látunk minden munkásban hazátlant, nem látunk olyan értelemben vett nemzetközit, mint amilyen értelemben önök veszik, mintha az a nemzetköziség kizárná a nemzeti gondolatot és a nemzeti érzést. (Ellenmondások a baloldalon.) Turi Béla : Nem vagyunk olyan buták, hogy ezt higyjük ! (Zaj.) Giesswein Sándor : Nem mondom, hogy a képviselő ur is ezek közé tartozik, de hogy vannak ilyenek, az látszik a közbeszólásokból. En örülök neki bizonyos tekintetben, de nem tudom milyen pszichológiai okai lehetnek annak, hogy míg azelőtt Csizmadia Sándor t. képviselőtársam, mint volt kommunista népbiztos alig tudott itt szóhoz jutni^ most a kormánynál bizonyos bizalomnak örvend. (XJgy van ! TJgy van ! a jobboldalon.) Kerekes Mihály: Megszervezi a munkásságot ! Most már barátságban van vele ! Giesswein Sándor: Henry George mondja a következő szavakat : »A társadalmi problémák megoldásához szükséges megértés nem csupán az ész dolga . Vallási érzésből kell áthatva lennie és emberi szenvedéssel való együttérzésnek kell azt hevítenie. Túl kell terjednie az önérdeken, akár kevesek, akár sokak önérdeke legyen, igazságot kell keresnie, mert minden társadalmi kérdés mélyén valamilyen társadalmi igazságtalanságot fognak találni.« Ezért a kormány feladatának tekintem, hogy keresse, kutassa azon társadalmi igazságtalanságokat, amelyek a szociális kérdést okozzák és amelyekből a szociális kérdések és bajok összehalmozódásából származott az a válaszfal, mely a munkásságot és a polgárságot egymástól elválasztja. Nekünk arra kell törekednünk, hogy ezt a válaszfalat ledöntsük. Én nem teszek különbséget a két osztály között ; az én elvem az, hogy legyen minden polgár, munkás és minden munkás polgár. (Helyeslés a jobboldalon.) Ebből a szempontból azonban szükséges az is, hogy a munkások szervezkedését ne korlátozzák vagy akadályozzák. Nagyon helyesen jegyzi meg a hires német nemzetgazdász, Lujo Brentano : Die socialen Notstände traten zuerst mit der Aufhebung der alten gewerblichen Ordnung auf. Akkor mutatkoznak, jelentkeznek először a szociális bajok, amikor a régi ipari egyesületeket megszüntették. Ezt én annak az ál-liberálizmusnak kontójára irom, amely nem szabadságot adott, hanem szabadságtól fosztott meg, amely annak idején, megengedem, elavult céheket eltörölte, de nem gondoskodott arról, hogy a munka emberei az ő szervezkedési szabadságukhoz hozzájuthassanak. A munkások ezt évtizedes harcokban küzdöttek ki maguknak először Angliában, azután Németországban, Francia országban és igy tovább, így küzdöttek ki maguk" nak a szervezkedés szabadságát. Azt sem tagadom, t. Nemzetgyűlés, hogy a mi munkásaink vissza is éltek a szabadsággal, amennyiben terrorizmust gyakoroltak, amennyiben a szervezkedés szabadságát egy pártnak monopóliumává tették. Ez ellen én mindig bátran felszólaltam, de másrészt követelem azt, hogy a munkásoknak adassék meg az ő terjeszkedésüknek, ipari, gazdasági szervezkedésüknek szabadsága, mert anélkül tényleg az a veszedelem fenyeget, hogy a munka elveszti a tiszteletét, becsületét és a rabszolgaságnak uj módja fog keletkezni. Azonban még tovább megyek, t. Nemzetgyűlés. Még más okokat is ki akarok fejteni arra nézve, hogy nekünk a demokráciának, az igaz demokráciának a szabadságai meg legyenek adva, és pedig a közélet minden terén, a sajtóban és az egyesülési és szervezkedési jogban. Mertén, t. Nemzetgyűlés, sok mindenféle külföldi lapot is olvasok, és a francia és angol lapokból azt a meggyőződést szűrtem le, hogy a külföldön főként a munkás- és