Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-150
A Nemzetgyűlés 150. ülése 1921. évi február hó 22-én, 'kedden. 73 resztény gondolat, hanem nekem kell a keresztény tett. (Helyeslés jobbfelöl.) Méltóztassék megengedni, én a keresztény tettet — de hozzáteszem egyáltalában a tettet — a mi parlamentünk eddigi működésében meglehetősen nélkülözöm, s azért én ebből a szempontból akarom folytatni további beszédemet s kérdezni, vájjon a mostani kormány meghozza-e a garanciát arra nézve, hogy most már egyszer tetteket is fogunk látni. Mert ha visszatekintek arra az egy esztendőre, amely lefolyt azóta, amióta a mi Nemzetgyűlésünk összeült, kérdem, mik azok a tettek? Talán a botbüntetés ? (Ugy van ! jobbfelöl.) Ez olyan törvény, amelyet, mint látom — s ennek örülök — nem igen alkalmaznak. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Itt van a földbirtokreform, amelynél nem látom az előkészületeket arra, hogy csakugyan komolyan akarnák végrehajtani. (Zaj jobbfelöl.) Azután ott van a trianoni békeszerződós ratifikálása. Ez meg olyan dolog, amelyre nézve azt kívánjuk, hogy ne legyen végrehajtva. (Ugy van! jobbfelöl.) Igaz, a t. pénzügyminister ur most jött egy csomó adójavasiattal ; ezek végre lesznek hajtva. Hiszen tudjuk azt, hogy fizetnünk kell, azonban nekünk más dolgok is kellenek. Tudjuk azt, hogy a magyar haza olyan állapotban van, hogy polgárainak áldozatkészségére számíthat s számítania kell, s készek vagyunk fizetni; de nemcsak fizetni akarunk, hanem akarunk keresztény és szociális tetteket mindenekelőtt. (Helyeslés jobbfelöl.) S amit még akarunk, az az, hogy az alkotmányos élet megint felviruljon ebben az országban. (Élénk helyeslés és taps jobbfelöl.) Hiszen jól tudjuk azt, hogy Magyarország betegségen ment keresztül, s hogy talán, mint az a szervezet, amely belehelte valamikor a malária miazmáit, könnyen visszaesik megint abba a váltólázba ; de t. Nemzetgyűlés, a beteget ápolni is kell, annak a szervezetnek erőt is kell adni, hogy ellent tudjon állni tovább is a kórunk és a betegségnek. (Ugy van! jobbfelöl.) Kószó István : A Galilei-kör ! Giesswein Sándor: Nem tudom, mit akar a t. képviselő ur ezzel mondani, hanem a tétlenséggel mi nem fogunk segíteni a szociális bajokon. Ha a t. képviselő ur a Galilei-kört emliti, annyit mondhatok, hogy egyet láttam ott : azok az emberek dolgoztak. Ha mi, keresztény meggyőződésű emberek szintén ugy dolgoztunk volna, akkor ezek a bajok nem zúdultak volna reánk. (Felkiáltások jobbfelöl : Azok nem dolgoztak, hanem raboltak!) Kószó István: Romboló munkát végeztek. Giesswein Sándor: Mi semmit sem végeztünk. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Giesswein Sándor : Azt a destruktív és forradalmár szót most olyan hamar vágják ki a levegőbe. Nem kell az ördögöt a falra festeni. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — VIIL KÖTI Amit mi akarunk, az mindössze az, hogy Magyarországon ne legyen egy ujabb Bach-korszak, ne legyenek mindenütt spiclik és árulkodók. Drozdy Győző : Ezt a kort éljük most újból Î Giesswein Sándor: Mert ma erre mondják, hogy forradalmár, holnap arra, és jöhet idő, amikor majd önökre, szabadkirályválasztókra, fogják mondani, hogy forradalmárok, (Felkiáltások jobbfelöl : Már mondták !) és fogják talán mondani mindenkire, aki azt akarja, hogy Magyarország alkotmányos ország legyen és hogy a közszabadságok sérthetetlenek legyenek. T. Nemzetgyűlés] En a magam részéről nyugodtan állok itt. En a forradalomban aktive nem vettem részt, én még a királykérdésben sem foglaltam állást, nekem e tekintetben mindössze annyi az álláspontom, az az általános elv vezet, amit a keresztény bölcseletből merítettem, hogy a király van az országért és nem az ország a királyért. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ebből a szempontból fogják majd a további fejlemények nekem megmutatni, hogy minő álláspontot foglaljak el. í)e hogy a mi helyzetünkből kijussunk, hogy ebből a tétlenségből, tespedésből — amit az országban ma látunk — kiláboljunk, ahhoz szükség van a közszabadságokra, amelyek ma nálunk hiányoznak. (Igaz ! Ugy van! jobb felöl.) A mai helyzet onnan van, hogy hiányzik nálunk a mód, amellyel nyilvános kritikát lehetne gyakorolni, már pedig a tettek mezejére csak ugy léphetünk, igazi alkotmányos életünk csak ugy lesz, ha meglesznek megint a közszabadságok, amelyeket kérni és követelni nem forradalmi tett, hanem a hazaszeretet megnyilvánulása, mert a közszabadságok a parlamentáris és alkotmányos tevékenység alapjai. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Gaal Gaszton : Legyen szabad a papoknak megházasodni! (Derültség jobb felöl.) Giesswein Sándor: Én majd egymásután sorra veszem a közszabadságokat és megmagyarázom, hogy milyen értelemben kell azokat felfogni. Mert nem szabad megengednünk, hogy amikor egy progresszív irányzat akar és fog is jönni, akkor rásüssék az emberre, hogy forradalmár vagy ! (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) T. Nemzetgyűlés! Voltak annak idején, akik forradalmi mozzanatnak mondták azt, mikor itt a képviselőházban elénekelték a Kossuthnótát. Pedig akik ezt tették, azért tették, hogy ennek a magyar hazának alkotmányosságát megmentsék. (Ugy van! jobb felöl) Forradalmi mozzanatnak mondták azt is, mikor ellenállást fejtett ki az ellenzék azzal szemben, hogy Tisza zsandárai gróf Apponyi Albertet és gróf Andrássyt is kivezessék innen, holott ők is a szabadság, az alkotmányosság megmentése érdekében jártak el, ugyanazt tették, amit kívánunk és követelünk a magunk részéről mi, amikor hangoztatjuk, hogy a közszabadságok megint érvényre jussanak ebben a hazában, r. 10
