Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-149

70 A Nemzetgyűlés 149. ülése 1921. évi február hó 21-én, hétfőn. Mikor egy internáltról szóló levelet olvastam fel, Rakovszky István elnök ur azt mondotta, hogy ez nem tartozik a tárgyhoz, pedig én az internáltakról interpelláltam. Már most tessék megállapítani, hogy a házszabályok szerint járt-e el. (Zaj.) Rakovszky István : A házszabályokhoz kérek szót. Elnök : Tessék ! Rakovszky István : Kötelességem kijelenteni, hogy a gyorsiró urak, akik eskü alatt állanak, tudtommal nem húztak ki semmit sem a naplóból. Én mindössze három szót húztam ki, amely értelemzavaró volt, semmi egyebet. A gyorsírók egészen korrektül jártak el. (Helyeslés balfelől.) Szilágyi Lajos : Vizsgálatot kell indítani, hogy ki húzta ki ! (Zaj.) Sándor Pál : T. Nemzetgyűlés ! Elnök : A képviselő ur a házszabályokhoz kivan szólni? Sándor Pál : Jelentkeztem az előbb az elnök urnái, hogy a házszabályok 215. §-a alapján szót kérek. (Zaj.) Elnök: Milyen címen kivan a képviselő ur szólni ? Rakovszky István : A házszabályokhoz. Elnök : A szó Sándor Pál képviselő urat megilleti. Sándor Pál : Csak néhány pillanatra kérem a t. Nemzetgyűlés szíves figyelmét. Milotay István igen tisztelt képviselőtársam a többek között a következőket mondotta (olvassa) : »Hiába mondják azt a másik oldalon, hogy ez a gondolat megbukott, és hiába hivatkozott Sándor Pál t. képviselőtársam a múltkoriban egy vacsora alkalmával arra, hogy a keresztény kurzus megbukott A kurzus talán megbukhatik és ha megbuknék, ez azt jelentené, hogy a nemzeti és keresztény gondolat mint kormányzati tényező túlélte magát, hitelét vesztette.« T. Nemzetgyűlés ! Mivel nem szeretnék félreértéseket kelteni, kérem, hallgassanak meg. (Halljuk/ Halljuk!) Én már múltkori interpellációm alkalmával beszéltem erről a kérdésről és kijelentettem azt, hogy nemes, önfeláldozó férfiak állították fel a háború borzalmai után a keresztény kurzust, amelyet azonban kufárok megrontottak. Ezt voltam bátor a múltkor 60 képviselőtársam előtt elmondani itt e házban és akkor senkinek ez ellen megjegyzése nem volt. Most pedig vagyok bátor kijelenteni teljes őszinteséggel itt az ország szine előtt, hogy a keresztény kurzus a múltban is megvolt, a jelenben is meg van és meglesz a jövőben is, mert a keresztény kurzus itt Magyarországon soha meg nem bukhatik. Ez az én tiszteletteljes véleményem, t. képviselőtársam tehát tévedésben volt, amikor azt hitte, hogy az igazi, a valódi, a nemes keresztény kurzus Magyarországon valaha is megbukhatik. (Helyeslés.) Elnök: Szólni senki sem kivan, határozathozatalnak helye nincs. Napirend szerint most a pénzügyminister ur fog válaszolni Gömbös Gyula képviselő ur interpellációjára. Hegedüs Loránt pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) À Nemzetgyűlés 22-i ülésén Gömbös Gyula t. képviselő ur interpellációt intézett hozzám, amelyben azt kívánta tőlem, hogy sürgősen nyilatkozzam, vájjon nem fordultak-e elő visszaélések a takarékbetétek zár alá vételére vonatkozó rendeletemmel kapcsolatban. Mivel én aznap vettem át a ministerium adminisztratív vezetését, az ülésen nem lehettem jelen és csak a hírlapokban nyilatkozhattam e kérdésre vonatkozólag, mely nyilatkozatomat most itt megismétlem. A betétek zárolásáról szóló rendeleteket, ugy, mint más súlyosabb természetű rendeleteket is, én magam irtam, ennélfogva azokról rajtam és az államtitkár úron, valamint a ministerelnök úron kívül senkinek tudomása nem volt, azokat senki más nem látta. Mikor december 19-én, vasárnap a hivatalos lapban ez a rendelet már megjelent, csak akkor hivtam össze a pénzügyi tanácsot, amely volt pénzügyminister urakból és bankigazgatókból állott, és csak akkor közöltem velük ezt a tervemet, amikor már a kasszák be voltak zárva, úgyhogy semmiféle indiszkréció nem következhetett be. Ha t. barátom azt gondolja, hogy abban az időben mégis feltűnően sokan vettek ki betétjeikből, ennek oka csak az lehetett, hogy akkor közel voltunk a nagyon drága karácsonyhoz s így indokolt volt, ha sokan vettek ki pénzt, amivel szemben áll az is, hogy ugyanakkor igen nagy volt a betétek száma is, még pedig azért, mert sokan azt hitték, hogy én ismét a pénzt fogom kicserélni és elvenni, ennélfogva siettek takarékba helyezni el pénzüket, hogy igy a kicserélés következményei elől meneküljenek. Ugy hogy én azt merném állítani, hogy a pénzkivétel és a pénzbetét egymást körülbelül paralizálja. Azt hiszem egyébként, hogy t. barátom meg van róla győződve, hogy sem én, sem a ministerium egyetlen tisztviselője semminő inkorrektséget el nem követtünk. (Helyeslés.) Ezzel kapcsolatban bátor vagyok kijelenteni, — és. ez az, amiről tulaj donképen beszélni kívántam •— hogy a közönség körében ismét olyan hirek vannak elterjedve, mintha én a betétek ujabb zárolására vagy elvételére készülnék. Erről szó sem lehet, t. Nemzetgyűlés. Én határozottan kijelentettem, hogy a vagyonvaltság nem adó, mert az adó periodikusan visszatér, a vagyonvaltság pedig egyszer fizetendő. Hála Istennek, csak egyszer volt világháború, és reméljük, hogy többet ilyet érni nem fogunk. Minden adótárgy, amely a vagyonváltságon átment, szabadon gyarapodhatik, december 21-ike óta tehát betétjeit mindenki nyugodtan helyezheti el a bankokban és egyéb pénzintézetekben, mert azokból sem én, sem utódom nem fogunk elvenni. Sőt figyelmeztetnem kell a közönséget, hogy mindenkinek érdeke, hogy felesleges pénzét betétek alakjában elhelyezze azért, mert ez az egyetlen mód arra, hogy a közönség a vagyon váltságtól meneküljön, másfelől pedig ez az egyetlen eszköze