Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-149

A Nemzetgyűlés 149. ülése 1921 helyzetben oly nagy szüksége van. (Ugy van! jobb felől.) Én, t. Nemzetgyűlés, (Halljuk! jobbfelöl.) nem találtam semmi kivetni valót és semmi fennakadni valót azon sem, hogy a nemzeti és keresztény kormányzat ehhez a munkához, (Halljuk! jobbfelöl.) az ország pénzügyi regenerációjának munkájához onnan veszi a tehetségeket, egy olyan táborból, amelyet politikai mentalitása, múltja és egész felfogása bizonyos nagy kérdésekben a nemzeti és keresztény gondolattal talán ellentétben állított. En ugy éreztem, t. Nemzetgyűlés, hogy azokkal a feladatokkal szemben, amelyek a kormányzatot és Nemzetgyűlést terhelik, a keresztény és nemzeti párt épen akkor adta a maga iskolázottságának, fegyelmezettségének követendő példáját, amikor túltette magát ezeken a kicsinyes pártszempontokon és egyedül s kizárólag az ország szempontját, az ország érdekét tartotta szeme előtt. Gaal Gaszton : Nagyon helyesen tette ! Milotay István : Elvi szempontokból sem találok ezen fennakadni valót ; nem találom különösnek és nem találom a kormányzat vagy a párt programmjával összeegyeztethetetlennek azt, hogy oly férfiút ültetett a pénzügyministeri székbe, akinek egész munkája, múltja és felfogása őt az úgynevezett liberális irányzathoz köti. Gaal Gaszton : És aki odavaló ! Milotay István: Mert hiszen én, t. Nemzetgyűlés, azt sem hibáztatom, hogyha a pénzügyi kormányzat oly intézkedésekhez fog nyúlni ennek a célnak, az ország pénzügyi regenerációjának érdekében, amelynek — hogy ugy fejezzem ki magamat — magukon viselik a pénzügyi liberalizmus jellegét. Mert mint annak idején a háború alatt az u. n. liberális kormányzat kénytelen volt a viszonyok kényszerítő hatása folytán, a viszonyok kényszerítő súlya alatt olyan intézkedésekhez nyúlni, közgazdasági és pénzügyi téren egyaránt, amelyek merőben ellentétesek a pénzügyi liberalizmus egész gondolatrendszerével és szisztémájával, amikor kénytelen volt a messzemenő állami beavatkozáshoz, a forgalom megkötésének monopolisztikus rendszeréhez nyúlni és azt érvényesíteni a maga egész gazdálkodásában : ugy, t. Nemzetgyűlés, ugyanilyen szempontoktól vezéreltetve a nemzeti és keresztény gondolat, a nemzeti és kereszténypárt is megteheti azt, hogy koncessziókat tesz a maga felfogásával szemben és hagyja, hogy bizonyos irányban és bizonyos mértékben ezeknek a nagy közös céloknak érdekében érvényesüljön az a liberális szellem, amely az adott helyzetben a legnagyobb erőkifejtésre képes és a legnagyobb sikereket érheti el. B. Szterényi József : Az ország érdekében. Milotay István : T. Nemzetgyűlés ! Két szempontból nézem már most bizonyos kritikával és bizonyos skepszissel a pénzügyminister ur vállalkozását. (Halljuk ! jobbfelöl. ) Mind a kettőt egész évi február hó 21-én, hétfőn. 55 őszintén föl kell fednem. Az egyik az a gondolat, hogy ő egy olyan világból jön ide közénk, (Egy hang jobbfelöl : Amely nem a mi világunk ! Derültség.) amely a múltban az ország gazdasági és pénzügyi sorsát a kezében tartotta és amelynek reakciójaképen keletkezett és jutott tulajdonképen érvényesüléshez a gazdasági kérdésekben az a felfogás, amelyet a nemzeti és keresztény irányzat reprezentál. T. Nemzetgyűlés ! Az az irányzat, amelyhez a pénzügyminister ur is tartozott, megvalósította és keresztülvitte, mintegy személyesítette, a nagy kapitalista tényezőknek azt az uralmát, amely itt az országban úgyszólván gazdasági és politikai egyeduralommá nőtte ki magát, és amely a kormányzatnak, a pénzügyi kormányzatnak egész rendszerében épugy, mint nem tudom én, az adózásnak rendszerében egy bizonyos aránytalanságot, egy nyugtalanító és kirívó aránytalanságot hozott létre az egyes osztályok között. Ertem ez alatt azt, hogy a kapitalista nagy ingótőke és azok a tényezők, amelyek a valóságos életben a kapitalista rendszert személyesitik, sokkal kisebb mértékben járultak hozzá az ország pénzügyi terheihez, a közterhekhez, mint amilyen mértékben azt az a nagy erő, amellyel rendelkeznek, lehetségessé tette volna. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Én tehát arra kérném a pénzügyminister urat, hogy annak a célnak érdekében, az ország érdekében, az egyetemes nemzeti érdekben, amelyet ő bizonyára szivén visel. — oldozza fel magát azon kötelékek alól, amelyek mégis csak fennállottak a múltban közötte és ezen kapitalista tényezők között ; oldozza fel magát azon szellem alól, amely valamikor az országot néhány nagy bank kizárólagos zsákmányolás! területének tekintette, oldozza fel magát ezek alól és ugy törvényhozásban, mint kormányzati intézkedéseiben e szellemmel szemben igyekezzék megtalálni az arányosságnak és méltányosságnak azt a mértékét, amelynek betartása egyedül biztosithatja itt a különböző társadalmi és vagyoni osztályok között az e közös munkában való részvétel lehetőségét. S még egy dolog van, amiért én bizonyos nyugtalansággal nézek a pénzügyminister urnák munkássága elé. Amilyen mértékben honorálom és hálás vagyok neki azért az optimista szellemért, amely őt minden nyilatkozatában, minden tettében eltölti s amely szükségkép kiárad a közvéleményre is és arra is a felfrissítésnek és a bizakodásnak a hatását árasztja: ugyanúgy nem szeretném, ha az ország ennek az optimizmusnak vagy az optimizmus túlzott nyilatkozatainak hatása alatt olyan illúziókban ringatná magát, amelyeket azt hiszem maga a pénzügyminister ur sem akar a közvéleményben felgerjeszteni. O bizonyosan jobban tudja mint én, vagy akár bárki is itt a Házban, hogy azokon a ba-