Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-149

A Nemzetgyűlés 149. ülése 1921. évi február hó 21-én, hétfőn. 53 teljes mértékben az alól a felelősség alól, hogy ezzel a helyzettel szemben már eddig is mulasztott el bizonyos alkalmakat, melyek a kibontakozásnak útját megnyitották volna számunkra, és amelyek felvillantották volna előttünk egy sikeresebb külpolitikai elhelyezkedésnek lehetőségét. (Ugy van!) Ha én az* előbb arról beszéltem, hogy milyen érdekek fűződnek ahhoz, hogy a keresztény és nemzeti gondolat, mint kormányzati tényező, belső sikereket érjen el, akkor tulaj donképen jeleztem azt a fontosságot és azokat az érdekeket is, amelyek fűződnek ahhoz, hogy ez az irányzat, igenis, külpolitikai téren is tudjon eredményeket produkálni, mert minden külpolitikai eredménytelenség, minden sikertelenség ugyanúgy visszahat ennek a gondolatnak sorsára, mint ahogy visszahat a belső sikertelenség és a belső eredménytelenség is. Itt érintem — amikor erről a sikerről vagy sikertelenségről beszélek — a nyugatmagyarországi kérdést, (Halljuk! Halljuk!) amely azt a veszedelmet hordja magában, azt az eshetőséget jelzi számunkra, hogy ez a nemzeti és keresztény irányzatú kormányzat nemcsak hogy nem tudott semmit visszaszerezni mindeddig az országnak elszakított részeiből és nem tudott oly külpolitikát inaugurálni, mely e részeknek az országhoz való visszacsatlakozását legalább is lehetségesnek mutatta volna, de itt a nyugat magyarországi kérdésben az az eshetőség fenyeget bennünket, hogy elveszítünk az eddig elvesztett területeken felül még egy részt az ország testéből, amelyet ellenségeinknek eddig a forradalmak zűrzavarában nem sikerült tőlünk elragadni, amelyet eddig megtartottunk és amelynek megtartásához tehát ennek a nemzeti és keresztény irányzatnak oly óriási presztízs érdekei és természetesen az országnak oly óriási politikai, gazdasági és társadalmi érdekei fűződnek. Nem tudom, t. Nemzetgyűlés, hogy azok a tárgyalások, amelyeket a kormány az entente legutóbbi jegyzéke következtében az osztrák kormánnyal megindított, milyen stádiumban vannak. Én azt szeretném és ugy hiszem, pártkülönbség nélkül mindnyájunknak felfogását tolmácsolom, amikor azt mondom és azt kívánom, hogy a kormány tanúsítson ebben a kérdésben oly energiát és oly határozottságot, amely szükséges ahhoz, hogy ebben a kérdésben az ország becsülete és érdeke megóvassék. Nagy János (egri): Kifelé és befelé egyaránt ! Milotay István : Én tudom, t. Nemzetgyűlés, milyen érdekek fűződnek ahhoz, hogy azzal a láncgyürüvel szemben, amely ellenségeink alakjában bennünket körülvesz, legalább Ausztria felé, nyugat felé maradjon nyitva a barátságnak és egymás támogatásának útja. Tudom nagyon jól, milyen érdekek fűződnek ahhoz, hogy ez a barátság megóvassék, de bármily nagyra taksáljam is ezeket az érdekeket, lehetetlennek tartanám, hogy a kormányzat ezért cserébe ujabb áldozatokat hozzon. (Mozgás.) Meskó Zoltán: Nem Pest megyében kell német oktatás ! Bleyer Jakab: Mindenütt kell becsületes, nemzetiségi politikát csinálni! (Nagy zaj.) Meskó Zoltán : Pest vármegyéről van szó ! {Zaj.) Bleyer Jakab: Ez füllentés és rágalom! Elnök : A képviselő urat figyelmeztetem, hogy ilyen kijelentést használni nem szabad. (Zaj.) Kerekes Mihály : Senki sem akar ott németül tanulni; csak Bleyer akarja. Bleyer Jakab (Mzoezól). Elnök : Bleyer képviselő urat figyelmeztetem, ne méltóztassék közbeszólni. Ernst Sándor : Minden vármegyében más politikát csináljunk? (Nagy zaj.) Bleyer Jakab: Nyugat-Magyarország szem pontjából fontos ... Elnök : Csendet kérek. Bleyer képviselő urat kérem . . . (Zaj.) Balla Aladár: Mire tanított Apponyi minket ? ! Elnök : Balla képviselő urat kérem, méltóztassék szintén csendben maradni. Ha a képviselő urak igy tovább folytatják, névszerint leszek kénytelen megnevezni az illetőket és rendreutasítani, és ha igy sem tudnám fenntartani a rendet, az ülést a házszabályok értelmében felfüggesztem. (Helyeslés.) Gaal Gaszton : Aki haragszik, annak nincs igaza ! Milotay István : Én tehát, t. Nemzetgyűlés, bármilyen súlyt vetek is arra, hogy a barátság és kölcsönösség szempontja ebben a kérdésben Ausztriával szemben megóvassék, egy olyan megoldást, amely ujabb területeket vonna el az ország testéből, semmiféle barátság kedvéért és ezt semmiféle kölcsönös érdek kedvéért nem találom megengedhetőnek. (Helyeslés.) A kormánynak tehát, hiszen meg vagyok győződve róla, komolyan érzi is ezt a kötelezettségét és igyekszik érte teljes erővel helytállani, — arra kell törekednie, hogy ne következzék el sem e területek önkéntes kiürítése, de ne következzék be helyzet sem, hogy fegyveresen legyünk kénytelenek ellenállni ennek a területnek védelmében. (Mozgás.) T. Nemzetgyűlés ! Amikor keresem azokat a feltételeket, amelyek lehetségessé tennék a kormányzat számára egy aktívabb, energikusabb és eredményesebb külpolitikának munkáját, lehetetlen, hogy pár szóval meg ne emlékezzem, azokról a személyi feltételekről, amelyek a mi diplomáciánknak szerkezetében és összetételében adva vannak ezeknek a nagy céloknak szolgálatára. Ugy érzem, t. Nemzetgyűlés, két évnek tapasztalatai erősítettek meg ebben a meggyőződésemben, hogy a mi diplomáciánk túlságosan sokat hozott magával abból a bizonyos szellem-