Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-165

588 A Nemzetgyűlés 165. ülése 1921. évi március hó lá-én, hétfőn. megoldást. Ha nem volnának elégségesek azok a büntető szankciók, amiket a kodifikált jog nyújt, egy egyparagrafusos törvényjavaslattal jogot lehetne adni a magyar bírónak arra, bogy ilyen rendkivüli esetekben a saját lelkiismere­tére és birói judiciumára támaszkodva, hozhas­son Ítéletet. Bernolák Nándor előadó: A képviselő ur nem is sejti, hogy ezzel mennyire feláldoznánk a szabadságot. Drozdy Győző: Külföldön megvan a gya­korlat, hogy tételes törvény nélkül itélkezhetik a biró és olyan esetben is itélkezhetik, amire törvény nincs. Én azonban állítom, hogy azokra a dolgokra, amikre ez a javaslat céloz, nálunk van tételes törvény. Azt vártuk, tisztelt Nemzetgyűlés, hogy ez a javaslat kifejezetten a bolsevizmus, kifejezet­ten a kommunizmus ellen irányul. Azt hiszem, ebben az esetben senki sem lett volna ebben a Nemzetgyűlésben, aki ezt ellenezte volna. Azon­ban ez a törvény lehetetlenné tesz mindenfajta politikai megmozdulást. E törvény alapján a hatalmon levők kisajátíthatják a közvéleményt és elnémíthatnak mindenféle ellenvéleményt. A 7. § például teljesen lehetetlenné tesz mindenféle politikai diskurálást. Előfordult, itt az a kifejezés, hogy »ha valaki bizonyos esetet, tényt elferditéssel ad elő«. Igaz ugyan, hogy az előadó ur már megnyugtatott engem afelől, hogy a javaslatból ezt a kifejezést törölni fog­ják, de viszont szombaton, amidőn az igen tisz­telt igazságügyminister ur referált ezekről a dolgokról, ugy hiszem, ezt a tételt kifelejtette. Tomcsányi Vilmos Pá! igazságügyminister: Nem. Sőt felolvastam az uj szöveget. Drozdy Győző: Mert. t. Nemzetgyűlés, ha nem praecizirozzuk azokat a bűncselekményeket, amelyekre a törvény vonatkozik, nagyon furcsa esetek fordulhatnak elő. Egy alkalommal Ralleigh admirális az ablakon keresztül verekedést látott ; három barátja, aki szintén végignézte ezt a verekedést, beállított hozzá és mind a három máskép adta elő ugyanazt a dolgot. Az admi­rális ekkor készenlévő világhistóriai munkáját a kandallóba dobta. Bizonyos tehát, hogy a dolognak egyformán, bizonyos nüanszok elferdí­tése nélkül való előadása szinte lehetetlen. Mi, t. Nemzetgyűlés, azt állítottuk, hogy ez a törvényjavaslat aligha fogja a célját elérni, mert nem fogja megszüntetni ezt a rágalmazási hadjáratot, amit a külföldi sajtó egy részében nemzetünk ellen folytat. És itt ki kell térnem az igazságügyminister ur szombati beszédére, amidőn hivatkozott arra az átiratra, amelyet Linder nekem és több képviselőtársamnak, köz­tük Andrássy Gyulának, megküldött. Kerekes Mihály: Mindenkinek megküldte! Drozdy. Győző : Ezt a nyilatkozatot a keresz­tény sajtó, kifejezetten az ITj Nemzedék, ugy állította be, hogy »Drozdy levelez Linderrel«. (Derültség a ssélsöbaloUalon.) Ilyenformán Andrássy is és 30—40 képviselőtársam, akik megkapták azt az átiratot, szintén leveleznek Linderrel. (Halljuk! johbfélöl.) Már most azt kérdezem az igazságügy­minister úrtól, hogyan szüntetheti meg ez a törvény a külföldi lapokban a rágalmazást, micsoda szankciókat biztosit ez a törvény, vagy egyáltalában biztosithat-e magyar törvény bün­tető szankciót a külföldi lapokkal szemben? Az, hogy egy ítéletet hoznak, vajmi keveset zavarja Lindert és társait, mert hiszen ők örökre lemondtak arról, hogy Magyarországra vissza­térjenek. Dinich Vidor: Mi is lemondtunk róla! Drozdy Győző: Természetes. De ismerni kell a rágalmazás természet­rajzát, 1783-ban a Péró-lázadásról egy ismeret­len szerző a következőket irja: Amint tesz a gyermek téli játékában, Egy kis havat nyomkod először markában, Melyet hempergetvén odábban, Naggyá válik csak egy félfertály órában. Ily formában vagyon a hirek Annyi az először mint egy kis szem kásaj De ha megeshetik kiiramodása, A szemétdombnak is lesz hegye, vallása . . . Hát, mélyen t. Nemzetgyűlés, a hirek járása, a rágalom természete az, hogy az min­dig vagy a legtöbbször valami kis igazságból indul ki. A hir kikerül külföldre mint igazság, ott aztán csinálnak belőle rágalmat, hazugságot. De ez a törvény, sőt állítom, hogy általában semmiféle törvény nem védelmezhet meg ben­nünket a külföldi rágalmazások ellen. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek a gummi­javaslatnak az intézkedései, — mert rettentően elasztikus, minden belefér — de különösen a konkrét deliktumok tényálladékai olyan homá­lyosak, olyan körülirtak, hogy nem nyújtanak elég biztosítékot, hogy melyik esetben van alapja a büntetőjogi beavatkozásnak. Azt, hogy ez igy van, ugy hiszem, e Ház­ban már senki sem tagadhatja. Mert amióta napirenden van ezen javaslat, mi képviselők, mást nem teszünk, mint azon vitatkozunk, hogy tulajdonképen mit is akar ez a javaslat. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha tehát ezen vita folyik, akkor egészen biztos, hogy e javaslat megállapításai nem precízek. Az igazságügy­minister ur már a vita közben szükségét látta, hogy a Nemzetgyűlést tájékoztassa afelől, mit is céloz tulajdonképen ez a javaslat. Csakhogy a gyakorlatban az igazságügyminister nem lehet mindig ott a biró háta mögött, hogy a fel­világosítást annak megadja. Annyi latitüdöt hagy ez a javaslat, hogy megdermedünk, ha arra gondolunk, hogy tulajdonképen milyen ese­tekben fogják ezt a törvényt miránk alkalmazni. G-yakorlati emberek lévén, két kormány­párti képviselőtársammal kipróbáltuk már ezt a törvényjavaslatot. (Halljuk! jobbfelöl.) Debreceni

Next

/
Thumbnails
Contents