Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-164

574 A Nemzetgyűlés 164. ülése 1921. hanem egy harmadik, teljesen különálló közigazgatás ... Somogyi István : Közönséges kommunista. Gr. Teleki Pál ministerelnök ; ... amelynek fennállása a katonai okkupáció tényével semmiféle összefüggésben nincs és amelynek megszüntetése a nagyhatalmaknak is módjában áll, valamint a szerb kormánynak módjában áll, hogy megszüntesse. Ezt a magunk részéről a legerélyesebben fogjuk szorgalmazni. A harmadik kérdés az, hogy hajlandók vagyunk-e a földkérdés gyors megoldására, a földreform mielőbbi keresztülvitelére. Már előbb egy másik interpellációra adott válaszomban kifejtettem, hogy látva azt, hogy itten nehézségek vannak és meg akarván mutatni teljes súlyával a kormánynak azt, hogy mennyire szükséges ezeknek a reformoknak, különösen azoknak a kisebb előreformoknak, a házhelyek, kisbérletek és a legelő kérdésének — amelyet az előbb elfelejtettem emliteni — gyors megoldása, épen azért hivtam én fel —nem is a belügyministe? ur, hanem én magam személyesen — a főispánokat és amint különösen hangsúlyoztam, az alispánokat, mert ezek azok az urak , akik a megyei közigazgatással a legközvetlenebb és legállandóbb érintkezésben állanak. Es épen hangsúlyozottan hozzájuk is beszéltem akkor, amikor itt a kérdésnek a részleteire rávilágítottam és kértlem őket arra, amit akkor nekik elmondottam és amit azt hiszem, nem szükséges ismételnem. Azt mondottam, amit a Nemzetgyűlési képviselők is mondtak volna ebben a kérdésben, hogy vigyék tovább a megyékbe és vigyék tovább a közigazgatási hatóságoknak, reámutatva arra, hogy a kormány teljes súlyával kivánja azt, hogy a közigazgatási apparátus még a rendes munkán felül is ezt a szociális békénkre és Magyarország felvirágzására okvetlenül szükséges reformmunkát gyorsan keresztülvigye. (Helyeslés.) A 4. pontra nézve, ami a szabadforgalmat illeti, bátor vagyok csak annyit mondani, hogy itten még a részletekbe nem mehetek bele, de bátor vagyok arra reámutatni, hogy — ugy tudom — a közélelmezési minister ur és a pénzügyminister ur közösen megtalálták annak a módját és legközelebb már ezt egy képviselői konferencia elé is fogják terjeszteni, hogy az idei és a jövő évi ellátás kérdését is hogyan kivánják megoldani, ugy hogy a gabonaforgalom minél szabaddá tétessék. Minthogy nem akarok a minister urak intézkedésének elébe vágni, ma a részlétekbe nem bocsátkozom. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék válaszomat tudomásai venni. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Patacsi Dénes : A ministerelnök ur válaszát köszönettel tudomásul veszem. évi március hó 12-én, szombaton. Elnök ." Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a ministerelnök urnák Patacsi Dénes képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor kimondom határozatkép, hogv a válasz tudomásul vétetik. Következik ? Vasadi Balogh György jegyző : Perlaki György ! Perlaki György : T. Nemzetgyűlés ! Nagyon szívesen elhalasztanám interpellációmat, de tekintettel arra, hogy azon nyomorgó bányamunkások érdekében akarok felszólalni, akik 25—30 évi keserves munka után 20—30 korona nyugdíjból kénytelenek tengődni, ezt nem tehetem, mert az intézkedést nagyon sürgősnek tartom. Amikor a munkások ezzel a panasszal jöttek hozzám , én nem akartam elhinni azt, hogy 25—30 évi szolgálatnak az legyen a jutalma, hogy a mai viszonyok között 20—30 korona nyugdíjat kapjanak. (Felkiáltások : Mennyi időre !) Havonta. Én utánajártam a dolognak és elmentem a bányatársládák vezetőségéhez s ott megerősítették ezt a körülményt, Azután eljöttem a.bánya vállalatokhoz s ott szintén megerősítettek ezt, hozzáfűzték azonban azt, hogy ők hajlandók ezt a kérdést rendezni s épen az a bányavállalat, amely a kerületemben van, gyorssegéllyel igyekezett ezeknek a nyomorúságán segíteni. (Egy hang jobbfelöl : Melyik vállalat ?) A szászvárosi. Ezt kénytelen vagyok leszögezni. Azután elmentem Benárd minister úrhoz, aki megígérte, hogy intézkedni fog, el fogja intézni ezt a dolgot. Azonban hónapok multak el és ma sem történt még abszolúte semmi. Azután az illetékes ministeriumok ügyosztályába mentem és megtárgyaltam, hogy hogyan lehetne ezt a kérdést elintézni és rendezni. Ott kijelentették azt, hogy a bányatársládák rendezésének az ügye már évek óta teljesen kész, amennyiben ennek rendezését már nem ma sürgették először, hanem már 1907-ben az ipari és kereskedelmi alkalmazottak biztosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor Pető Sándor képviselő ur szintén megsürgette és "Wekerle Sándor ministerelnök ur megígérte, sőt kiadta az utasítást arra vonatkozólag, hogy a törvénytervezetet és rendeletet is készítsék el, de aem tudni, mi okból, ez nem került tárgyalásra. Ennek a kérdésnek még egy oldalát akarom felemlíteni, t. i. azt az igazságtalanságot, mely abban rejlik, hogy az a bányamunkás, ha 20—25 évi szolgálatot teljesített és a bányavállalat kötelékéből elmegy, akkor egyúttal teljesen elveszíti addig befizetett illetményeit. Még abban az esetben is, ha ugyanazon vállalatnak másik bányájához megy, amely, mondjuk, 5—6 kilométer távolságra fekszik, elveszti illetményeit, mert ezek a bányatársládák annyira önállóan vannak szervezve, hogy mindegyik bányának tulaj donképen önálló hatásköre van. Ennek a kérdésnek a rendezését a szakértők ugy képzelték el, hogy egyszerű