Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-149

46 A Nemzetgyűlés 149. ülése 1921. évi február hó 21-én, hétfőn. azok a nagy és mély kérdések, amelyek ennek a pillanatnyi válságnak hátterében meghúzódtak s amelyek a válságot előidézték. Én azt hiszem, hogy itt a Házban mindnyájan, bármelyik párthoz tartozzunk is, egyaránt bizonyos nyugtalanságnak, feszültségnek és aggodalomnak érzése alatt állunk, s ezeket az érzéseket épen az a tudat, az az ösztönös sejtés gerjeszti fel bennünk, hogy megoldatlan kérdések lebegnek fejünk fölött, amelyek kapcsolatosak a kormány helyzetével és kapcsolatosak a kormánynak a pártokhoz és a nemzetgyűléshez való viszonyával is. Ha visszapillantást akarnánk vetni azokra az okokra, melyek a közelmúltban sürün megismétlődő válságokat felidézték, s amelyek a válságot tulajdonképen most is akuttá teszik, — ha forma szerinti válság nincs is — akkor arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy olyan mélyreható okok teszik a kormány helyzetét állandóan labilissá és kétségessé, olyan mélyreható okok állanak az egyre megújuló válságok mögött, amelyeket uj és uj kormányalakításokkal, ilyen formális elintézésekkel megoldani nem lehet. Mindnyájunknak éreznünk kell, hogy sokkal mélyebben gyökerezik ezeknek a válságoknak oka, hogysem ilyen formális kormányalakításokkal, a kormány mandátumának időrőlidőre való meghosszabbításával és azokkal a kompromisszumokkal, amelyeket az alkalmi kormányok a pártokkal és a fennálló helyzetekkel kötnek, a válságot tulajdonképen megoldani lehetne, a válságot, amely adva van, minden fenyegető jelenségével és következményével. Egyik mély oka volt a közelmúltban ezeknek a válságoknak ellentét, amely az u. n. egységes kormányzópártban megmaradt. (Közbeszólások a középen : Sohasem voit egységes !) Azért mondtam, hogy az u. n. egységes kormányzópártban, vagyis a forma szerinti egység ellenére is. Az az egyesülés, amely annak idején a pártokat összehozta, ugy látszik, nem volt olyan őszinte és olyan erős, hogy kiegyenlítette volna azokat a belső ellentéteket, amelyek a pártokat, tulajdonképen az egység színezete melleit, továbbra is elválasztották egymástól. Én azt hiszem, — és meg vagyok róla győződve, hogy a Ház minden oldalán mások is sokan vannak ebben a véleményben — hogy ezek az ellentétek azzal, hogy az egység felbomlott, az egységes párt kettévált és most koalíciós alapon vállalkozott a kormány az ügyek továbbvitelére, nem szűntek meg, amint hogy nem szűnt meg azoknak hatása sem a kormány további sorsára és helyzetére. Mivel pedig igy állanak a dolgok, ki vagyunk téve annak, hogy a jelenlegi pártfeltételek mellett ezek az ellentétek egy adott alkalommal újból olyan vehemenciával fognak jelentkezni, hogy a kormány helyzetét megint kétségessé teszik, ós akkor a Nemzetgyűlés és az ország — ugy mint a múltban is történt — megint egészen váratlanul, incidentaliter egy ujabb kormányválság nehézségei elé kerül, amelyeket le kell győznie, hogy a Nemzetgyűlés normális életműködését biztosítsa és hogy azoknak a feladatoknak szentelhesse magát, amelyek oly égetően sürgősek, s amelyeknek elvégzésére, ugy a kormány, mint a Nemzetgyűlés vállalkozott. T. Nemzetgyűlés! En nagyon szerettem volna, ha a ministerelnök ur, mielőtt megbízatását az uj helyzet alapján elvállalja, minden lehetőt megkísérelt volna olyan irányban, hogy a pártoknak ez az egyesülése — nem forma szerinti, hanem elvi alapokon nyugvó és a nagy kérdésekre vonatkozó egyesülést értek ezen — csakugyan végrehajtassék. hogy igy azok az akadályok és veszedelmek, amelyek a kormány életét a mostani pártösszetételek mellett továbbra is fenyegetni fogják, lehetőleg — legalább is az emberi belátás határain belül — kiküszöböltettek volna. Patacsi Dénes : Ehhez erős nemzeti érzés és keresztény gondolkozás kellene, az pedig nincsen meg! Dinicn Vidor : Kerekes nem megy bele ! Milotay István : Véleményem szerint ehhez két feltételre volna szükség. Az egyik az lenne, hogy annak az elvi egységnek, amely, meg vagyok róla győződve, — tudom és tapasztalom a Nemzetgyűlés egész életmunkájából és lelki összetételéből — a pártkeretek ellenére is bizonyos nagy kérdésekben adva van, meglegyen az a nagy ereje, hogy felülemelkedve a kicsinyes szempontokon, az aprólékos kérdéseken, ezeket legyőzve és háttérbe szorítva: vállalkozni tudjon azoknak a mindnyájunkat közösen érdeklő nagy kérdéseknek megoldására, amelyekben voltaképen egyetértünk. Ha pedig ez nincsen meg, vagy ha nincsenek férfiak, akik ezt az érzést, az elvi egységnek ezt az érzetét a különböző párttöredékekben is fel tudják kelteni, akkor szükséges volna, hogy olyan tényezők álljanak a kormány élén, amelyek ezeket a pártellentéteket, a részletkérdésekben való ezeket a különbségeket önmagukban, a maguk nagy kapacitásával feloldani tudják, s ezen túlmenőleg elég erő és energia legyen bennünk arra is, hogy a kormány munkásságának megadják a határozottság, az öntudat és a programmszerüség egy bizonyos jellegét, amelyek azután az országra hatva, a közvélemény részéről a kormány munkája iránt is azt a bizalmat, azt a hitet és azt a támogatást keltik, amelyre a mai helyzetben minden kormánynak, amely Magyarország élén áll, olyannyira szüksége volna. T. Nemzetgyűlés! Én a kormány működését a magam szerény szavazatával és a magam szerény véleményével kész volnék támogatni és nem hiányzik belőlem a bizalom oly értelemben, hogy tudom, hogy a kormányban és a kormány vezetőiben megvan minden jószándék olyan értelemben, hogy ezeket a nagy közös elvi törekvéseket, az országnak ezeket a nagy közös problémáit