Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-163
520 A Nemzetgyűlés 163. ülése 1921. évi márczius hó 11-én, pénteken. tozom az én tizenötesztendős zsurnalisztikái és publicisztikai multamnak azzal a kötelességgel, hogy kijelentsem, hogy én mindazt, ami abban a tudósításban, a Magyarságnak kérdéses cikkében megjelent, az első betűtől az utolsóig fenntartom, azért mindenféle forum előtt, bármely nyilvánosság előtt teljes lelkiismerettel helyt állok. (Felkiáltások johbfelől : Nem kell ! Fábián István : Tudják, hogy nem igaz ! Milotay István : Ez a vita tulaj donképen nem is tartozik a Nemzetgyűlés elé. (Ugy van ! half elől.) Ez alkalmas lehet egy sajtópolémia anyagának és ezen a téren ... Hencz Károly : A közszabadságok védelme ide tartozik ! Elnök : Kérem Hencz Károly képviselő urat, méltóztassék a szónokot szóhoz engedni. Milotay István : . . . szivesen rendelkezésére állok bármely képviselőtársamnak, Kováts J. István t. barátomnak is, hogy ezt a kérdést akármelyik újság hasábjain a sajtónyilvánosság előtt megvitassuk. Felszólalásomnak azonban tulaj dónképeni tárgya nem is ez, hanem én tiltakozni akarok minden olyan beállitás ellen, amely akár az én személyemmel kapcsolatban, akár azzal az újsággal kapcsolatban, amelyet szerkesztek, s amelynek az irányzatáért felelős vagyok, ezt az irányzatot — nyilatkozzék az meg akár egy személyes tényemben, akár az újságnak valamilyen állásfoglalásában — azzal akarja megvádolni, hogy megbontja Magyarországon a felekezeti békét és egyetértést. A másik dolog, ami ellen tiltakozni akarok, az a tendencia, amely ugyancsak kihangzott Kováts J. István t. képviselőtársain beszédjéből és amely arra tör, hogy engem ugy állitson oda a magyar közvélemény és nyilvánosság elé, mintha énbennem azokkal a nagy protestáns és református érdekekkel szemben, amelyeknek védelmére ő itt szót emelt, kevesebb érzék volna, mint amilyet ő tanusit. (Felkiáltások jobb felől : Látjuk ! Zaj.) Azok az érdekek az én szivemhez ép olyan közel állanak, mint az övéhez, vagy bárkiéhez ebben az országban. (Félkiáltások johbfelől : Nem tapasztaljuk !) Engem a református egyház nagy érdekeihez, azokhoz a nagy politikai, erkölcsi és kulturális célokhoz, amelyeket a reformáció és a protestantizmus Magyarországon 400 esztendőn át képviselt, egy 400 éves családi hagyomány emlékei fűznek, (Tetszés balfélől.) ami, eltekintve minden egyéb közérdekű szemponttól, már magában is kötelességemmé tenné, hogy minden helyzetben és bármiféle gyanusitással szemben helyt álljak ezen érdekek mellett. Az én viselkedésemet ebben a kérdésben a debreceni eseményekkel és azzal a mozgalommal szemben, amelyet ott Baltazár püspök és hivei megindítottak és képviselnek, épen az a törekvés vezette, hogy igenis, református részről történjék állásfoglalás minden olyan politikai kisérlettel szemben, amely itt a református vallásnak és egyháznak közös és drága érdekeit, amelyek nem lehetnek pártoknak az érdekei, (Élénk tetszés és taps balfélől.) amelyek nem sajátíthatók ki pártok jelszavaivá, ezeknek a pártérdekeknek akarja alárendelni, hogy tiltakozzam minden olyan törekvés ellen, amely ezt célozza és amely az egyetemes nagy vallási és nemzeti érdeknek a köpönyegében pártcélokat, párttendenciákat és pártérdekeket akar szolgálni. (Tetszés és taps balfélől.) Ez a törekvés vezetett és vezet engem akkor, amikor azzal a politikai irányzattal szemben, amelyet Baltazár püspök hivei ott Debrecenben életre keltettek, kezdettől fogva a kritika szavát hangoztattam. En nagy örömmel veszem tudomásul és bizonyosan velem együtt az egész magyar nyilvánosság, hogy Kováts J. István t. képviselőtársam itt a Nemzetgyűlés szine előtt megtagadta a közösséget azokkal a célokkal és törekvésekkel, amelyeket ez a Baltazár-féle politikai alakulás szolgálni akar. Nagyon sajnálom, hogy ez az állásfoglalás vagy a ő részéről, vagy olyan protestáns vezérférfiak részéről, akiken keresztül az egész magyar református közvéleménynek a hangja szól, már előbb nem történt meg. Ha ez megtörtént volna, akkor nem jutottak volna odáig a dolgok, ahol ma vagyunk ... Kováts J. István : En vagyok az oka ? Milotay István : ... és nem jutottak volna odáig, hogy Baltazár püspök urnák és hiveinek mozgalma, minden szavuk, cselekedetük ugy tűnik fel, mint amely azonos volna a magyar reformátusságnak és protestantizmusnak szavával és cselekedetével. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Kováts J. István t. képviselőtársam azt mondotta, hogy Debrecenben ő mindent elkövetett, olyan irányban, — s ezért is köszönettel adózom neki — hogy azok a félreértések, azok az ellentétek, amelyek ott a város békéjét feldúlták, kiegyenlittessenek, és hogy legalább ez a nagy országos ünnep, az egész reformátusságnak közös ünnepe, olyan keretek között és olyan zavartalan hangulatban folyjék le, amelyeket azok a nagy érdekek igazán igényeltek és megkivántak, amelyek ennek az ünnepségnek nyugodt lefolyásához fűződtek. Én, ha előbb megkérdezett volna Kováts J. István t. barátom, megmondhattam volna neki, hogy minden ilyen fáradozás teljesen hiába való. (Mozgás balfélől.) Mert jóhiszeműséget és jóakaratot feltételezni arról az irányzatról, azokról az egyéniségekről és arról a törekvésről, amely ott Baltazárok zászlaja alatt megindult^ nagyon céltévesztett és hiába való dolog. (Ugy van! a baloldalon. Mozgás jobb felöl.) Mert Kováts J. István t. barátom fáradozása is ezért volt sikertelen, mert ki kell jelentenem felelősségérzetem teljes tudatában, hogy Baltazár püspök és hivei a felavató ünnepséggel is épugy, mint minden más tényükkel és cselekedetükkel nem azt a bizonyos felekezeti békét akarják szolgálni, amelyet Kováts J. István t. barátom