Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-163

506 Á Nemzetgyűlés 163. ülése 1921. Talán annyira rossz körülmények nem állhatnak be még egyszer, mint a világháború után, mert hiszen tudjuk azt is, hogy azt mondták, hogy a bolsevizmus tulajdonképen a vesztes országok betegsége, a világháború által terjesztett bacillus, de különösen Kun Béla azt mondotta az irataiban és beszédeiben, amikor a német szerződést aláirtak, hogy a bolsevizmusra voltaképen az a szerencse, hogy a németek aláirtak és elfogadták a békeszerződést. A bolsevistáknak másik pártja ugyanis az ellenkezőt állitotta, és a további magatartásukat voltaképen attól tették függővé, hogyha a németek nem irják alá a szerződést, akkor világforradalom lesz, ha pedig aláirják, akkor megbukik a világforradalom. Kun Béla azt mondotta, hogy fordítva áll a dolog : a bolsevizmusnak melegágya a békeszerződés és annak végrehajtása- Nem mentünk túl tehát azokon az európai tényeken és eseményeken, amelyek újra melegágyai lehetnek ennek a törekvésnek és ezért — ismétlem — a civilizáció, a magyar nemzet és minden társadalmi intézményünk, nemzeti létünk érdekében a legmesszebbmenő védekezést tartom szükségesnek. Még csak azt akarom leszögezni, hogy legkevésbé áll az, hogy ez valamiképen fegyver lehet azzal a szociáldemokráciával szemben, amely nyíltan szakítani akar a forradalmi állásponttal, a proletárdiktatúra gondolatával. Ez a törvény csak az erőszakos felforgatásokra vonatkozik, tehát akkor tessék meghúzni a válaszfalat maguk között és azok között, akik a bolsevista állásponton vannak ... Pető Sándor : Más törvényt kell csinálni, nem ezt ! Túri Béla: ... és akkor ez a törvény semmiféle veszedelmet nem jelent reájuk. Bródy Ernő : Magyarországon mindenki kiábrándult a bolsevizmusból, a magyar munkásság is ! (Zaj és ellenmondások balfelöl.) Kerekes Mihály : Szervezkedniük nem szabad ? Sándor Pál : Mumus ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak. Szíveskedjenek a szónokot csendben meghallgatni. Túri Béla: Nem akarok a 6. §-ról szólni, amely a katonaság és fegyveres erő intézményét védi; én csak egyet mondok azoknak, akik ezt támadták. Itt mindig a katonaságról, mint intézményről van szó. Méltóztassanak a törvény kifejezését jogászi értelemben venni, itt sohasem arról van szó, hogy egy káplár vagy őrnagy, vagy valamely tiszt mit csinálhat, hanem a katonaság intézménye ellen való izgatásról. (Zaj.) Pető Sándor: De a különítmények is odatartoznak ! Túri Béla : Igen röviden akarok foglalkozni, megnyugtathatom a t. Nemzetgyűlést (Halljuk ! Halljuk!) még a 7. §-al, vagyis a magyar állam és a magyar nemzet ellen irányuló cselekményekkel. És itt kénytelen vagyok behatóbban évi marczius hó 11-én, pénteken. kitérni gróf Apponyi Albert tegnapi felszólalására, aki azt a nagy kijelentést tette evvel a törvényjavaslattal kapcsolatban, — mindig ez a fontos — hogy a sajtószabadság a, legnagyobb védelme a nemzet becsületének. Én ezt nem tagadom, de a javaslat szövege nem jelentheti nálunk, magyar földön, a sajtószabadságnak korlátozását és semmiféle sajtószabadság, amelyet Apponyi Albert a nemzeti becsület legnagyobb védelmi eszközének tart, nem védhet meg bennünket attól, hogy Bécsben vagy másutt emigránsok a nemzet becsületébe ne gázoljanak s hogy valótlanságot ne írjanak. Engedelmet kérek, ha igazán csak egy törvény kell a sajtószabadságról, az hogy : hazudni nem szabad, akkor itt van ez a törvény. Az a módosítás, amelyet leszek bátor benyújtani, a következőképen hangzik (olvassa) : »Aki olyan valótlan tényt állit vagy terjeszt, amelynek közlése a társadalmi békét veszélyezteti vagy alkalmas arra, hogy a magyar állam vagy a magyar nemzet becsületét csorbítsa, vagy hitelét rontsa, vétséget követ el és öt évig terjedhető' fogházzal büntetendő.« Ennek semmi más tényálladéka nincs, mint a valótlanságnak állítása vagy terjesztése. Már most, ha ez így van, hogy az egyetlen tényálladék a valótlanság, akkor szerintem elesik az újságíró kollegáimnak az az aggodalma is, hogy nincs benne a szakaszban az, hogy »tudva« állítja a valótlant. Azért felesleges ez, mert a büntetőtörvénykönyv 82. §-a megmondja azt, hogy ha valamely dolog a tényálladékhoz tartozik, annak nem tudása szalvál. Miután tehát a valótlanság tényálladékképen van megjelölve, igenis felesleges a »tudva« szó, teljesen elég a büntetőtörvénykönyv 82. §-a. Arról akarok még szólni, hogy ez az uj fogalmazás mennyire kikorrigálja azokat a hibákat, amelyektől félnek. A 7. § elején ugyanis az volt, hogy aki a magyar államról nyilvánosan valótlan tényt állit, vagy valamely tényt elferditéssel ad elő vagy terjeszt, vagy ha ugy színezi ki, akkor a kiszínezést is lehet büntetni stb. Ezt teljesen kihagytuk ebből az uj szövegből, úgyszintén maga a fennálló büntetés is megváltozott, mert ha a fegyház- vagy börtönbüntetés megmaradt volna, ez annak a veszélynek tehette volna ki a tudósítót, hogy itt az embereket talán lecsukják, ha valamely tényt állit, amelyet azután kiszíneznek, elferdítenek és ő felelős érte, míg ha fogházbüntetés van a valótlan tények állítására és terjesztésére, akkor ugyebár lehet olyan enyhítő körülmény, hogy egészen a legcsekélyebb pénzbüntetésre redukálható valakinek a büntetése, ha valótlan tényt állított vagy irt. Ha ilyen messzemenőleg meg van változtatva ez a javaslat, akkor nem hiszem, hogy azok az aggodalmak, amelyeket gróf Apponyi Albert itt ezzel a paragrafussal szemben táplált ós felvetett, megállhatnának. Annak az elvnek ellenére is tehát, hogy a sajtószabadság nemzeti becsületünknek legnagyobb védelme,