Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-148
A Nemzetgyűlés 148. ülése 1921. évi február hó 19-én, szombaton. 41 kérdésben nincsen helye. A jog a nemzet akarata, (Ugy van! jóbbfdöl) a nemzet pedig nem akarja a Habsburgokat és ebben a felfogásban az amerikai magyarság is hiven osztozik.« Kerekes Mihály : Ez nem tudományos alap ! Meskó Zoltán: A magyar nép és a Habsburg ki van kapcsolva ! Balla Aladár: T. Nemzetgyűlés! Hogy a cenzúra a kérdés kezelésével mennyire igyekszik a tekintélyt megóvni, biztosítani, erre vonatkozólag leszek bátor felolvasni Dorog község képviselőtestületének egy határozatát. ( Olvassa) : »Dorog község képviselőtestülete a polgári lapok árusitását beszüntette. Esztergom vármegye alispánja 1711/1920. szám alatt utasítja a képviselőtestületet, hogy a belügyministeri rendelet alapján járjon el. Erre a képviselőtestület 1920/22. közigazgatási szám alatt határozatot hoz, amely többek között a következőket mondja : A képviselőtestület mély fájdalommal vesz tudomást a közölt hatósági rendeletekből arról, hogy a hatóság a községeknek hazafias tevékenységét a nemzeti újjáépítés terén nemcsak hogy nem támogatja, hanem ily rendelkezésekkel akadályozza. A községi képviselőtestület egyetlen ministernek sem ismeri el azt a jogát, hogy a községeket hazafias munkálkodásukban korlátozza, (Felkiáltások : Hallatlan !) de legkevésbé ismeri el törvényesnek és magára nézve kötelezőnek az alispán ur által hivatkozott rendeletet, mert alkotmányunk csak magyar királyságot, magyar szent koronát ismer, és igy törvényesnek és kötelező erejűnek is csak a magyar királyság közhatóságainak rendeletét ismerheti el.« Rassay Károly : ugyanazt mondja, mint Károlyi József főispán! Balla Aladár: De hova vezet ez? Ez nem propaganda? Vagy nem méltóztatnak látni, hogy a még egy év előtt minden derék magyar tisztünk kardbojtján lévő nemzetiszínű szalag lehullott arról a portepéróL és már csak a fekete-sárga szint és a kétfejű sast láthatjuk azon a kardbojton? Alig néhány százaléka a tiszteknek viseli még nemzetiszinü szalaggal átkötve ezt a kétfejű sast, amint azt egy évvel ezelőtt hordták. De még a sapkarózsa helyére is visszakerült a fekete-sárga rózsa. (Egy hang jobhfelől: Tüntetés az ország ellen!) En már egyszer sirtam annak láttán, hogy a nemzetiszinü kokárdát destruktiv elemek erőszakkal letépték a derék magyar tisztek sapkájáról. Nem akarom, hogy most csupán a propaganda helytelen beállításával, vagy a cenzúra helytelen kezelésével az a látszat legyen, hogy talán a legilletékesebb közegeknek, faktoroknak nem tetszik az, hogy a mi tisztjeink, a mi nemzeti hadseregbeli derék tisztjeink viselik a nemzetiszínű szalagot. Amikor még a cs. és kir. hadsereg élte az idejét, Apponyi Albert mélyen t. képviselőtársam számtalanszor tett panaszt amiatt, hogy semmi nyoma nincs abban a mi nemzeti önállóságunknak és követelte a nemzeti szinü kardbojtot. Hiszen méltóztatnak erre emlékezni. Es most, amikor végre szabaddá váltunk, azt kell tapasztalnom, hogy a mi derék tisztjeink közül csak nagyon kevesen hordják ezt a nemzeti szinü szalagot. Meskó Zoltán : A nem magyar állampolgárokat el kell bocsátani azonnal! Balla Aladár : Ezt, mélyen t. Nemzetgyűlés, annak a rendkívül helytelen kormányzásnak tulajdonítom, amelynek mi tanúi vagyunk. Mert, mélyen t. ministerelnök ur, hiába tagadjuk, hogy a válság, a politikai és kormányválság, ha nyíltan nem is, de lappangva még tovább tart. Hiába dobja ki most már harmadszor a kanapékat a ministeriumból, a válság dolgában még tovább dolgoznak a rossznyelvű szomszédok. Rassay Károly : Még egy kanapé hátra van, azt előbb ki akarják dobni! Balla Aladár: Méltóztassék kutatni és keresni az igazi okát annak, ami ezt a feszültséget, bizonytalanságot fentartja, élesztgeti és tenyészti, és ne ugy méltóztassék eljárni, mint az egyszeri pásztor, aki kereste a süvegét az asztal alatt, az ágy alatt, a kemence mögött, pedig hát a fején volt. Csak méltóztassék kicsit körülnézni ; nem kell önnek messzire menni, hanem az ön legközvetlenebb közelségében van az az ok, ami ezt a feszültséget fentartja és ami miatt nem tud igazi konszolidáció létrejönni, önhöz közel, a szomszéd szobában, a sajtócenzornál. Méltóztassék csak utánanézni, mert ameddig ugy kezelik a sajtót, ahogy eddig kezelték, én nem hiszem, mélyen t. ministerelnök ur, hogy a konszolidáció a maga teljességében és ugy, ahogy azt ön is kívánja, ezt az országot szerencséltethesse. Ezért az igen t. ministerelnök urhoz a következő interpellációt vagyok bátor intézni (olvassa) •' »A t. ministerelnök ur már több ízben, igy legutóbb a nemzet Házában is nagy önérzettel és jogos büszkeséggel kijelentette, hogy Magyarországon a jogrend teljesen helyreállt. Hogy közviszonyaink legalább is annyira konszolidálódtak, mint bármely győző államban. Ha ez igy van, kérdezem akkor, mi szükség van még mindig a sajtó-eenzurára, és mikor szándékozik a cenzúrát megszüntetni? Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. Következik ? Vasadi Balogh György jegyző: Schandl Károly ! Schandl Károly: T. Nemzetgyűlés! Tekintettel az idő előrehaladott voltára, kérem, hogy az interpellációmat a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. (Helyeslés.) NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921, VIII. KÖTET.
