Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-161

454 A Nemzetgyűlés 161, ülése 1921. évi márczius hó 7-én, hétfőn. tot. (ügy van ! a jobboldalon. Zaj. Felkiáltások balfelól : Ez nem személyes kérdés !) Továbbá én ügy látom, hogy a képviselő ur hadakozni kivan. Gratulálok neki, hogy végre-valahára harcos ember lett, mert eddig azt láttam, hogy amikor a nemzet négy és fél évig küzdött, akkor a képviselő ur a József-utcában nádszéken ült a hivatalban és léniával dolgozott. (Nagy zaj.) Szilágyi Lajos; Hazugság! Ez nem igaz! Személyes megtámadtatás címén kérek szót. Elnök: A képviselő urat a szó megilleti. Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Először is arra kivánok válaszolni, amit utoljára mondott a tisztelt volt honvédelmi minister ur, amit tudatosan állitott be hamisan, mert a t. volt honvédelmi minister ur, mint régi ismerősöm, nagyon jól tudja, hogy még a háború előtt szabályszerűen megtartott honvéd felülvizsgálaton mint rokkant, mindennemű katonai szolgálatra alkalmatlan helyeztettem nyugállományba. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Ilyen erős ember !) Barla-Szabó József: Béke idején máskép minősítettünk, mint háborúban ! Szilágyi Lajos : A jelenlegi honvédelmi minister ur pedig tudja, hogy mikor a háború kitört, mindjárt az első nap felkerestem őt, mint a honvédelmi ministerium I. csoportfőnökét és kértem tőle, mint nyugállományú tiszt, a harctéri beosztásomat. Belitska minister ur, aki akkor az első ügycsoport főnöke volt, maga intett engem arra, hogy nekem más kötelességek vannak kiutalva és akkor hivatkozva arra, hogy mivel Magyarországon egyetlen magyar katonai szaklap van, a KülügyHadügy, utasított, hogy köteles vagyok azt tovább folytatni, ha pedig majd később arra kerül a sor, hogy puskaport akarok szagolni, — ezt a kifejezést használta — akkor majd gondoskodik rólam és annak idején be fog osztani. így osztottak be a budapesti honvéd kerület vezérkari főnökének, amely beosztásomban nem az egész háború alatt voltam, — ez hazugság — hanem csak egy és fél évig. (Zaj. Felkiáltások a jobboldalon : Micsoda hang ez ?) Később megismételtem a harctérre való beosztási kérelmemet, ezt az ügyet szintén ismeri az igen t. honvédelmi minister ur és nagyon jól tudja, hogy gróf Conrad Ferenc tábornagy miért nem osztott be engem a frontra. Két cikket irtam akkor a Külügy-Hadügybe. Az egyikben a hadügyministeriumot kigúnyoltam, hogy miként intézi a Kriegsministerium a magyar emberek ügyét, a másikban pedig azt fejtegettem, hogy minden jól megy ott, ahol magyar szuronyok és német hadvezetés dolgoznak. Sándor Pál : Ez igy is volt ! Szilágyi Lajos *. Ezért engem fekete lisztára vett és nem volt hajlandó beosztani a fronton a vezérkarba. (Nagy zaj jobbjelől.) Héjj Imre: Én,is a vezérkarba szerettem volna menni. (Zaj. Felkiáltások a szélsőbalon : Most Szilágyi beszél.) Elnök (csenget) : A képviselő ur megtámadtatott, tehát joga van válaszolni. Rassay Károly : De nagy ur lett a Héjj ur ! Balla Aladár: Viceelnök! Szilágyi Lajos: Harmadízben folyamodtam a beosztásért, mikor a románok Erdélybe betörtek és kértem az erdélyi frontra való vezényeltetésemet. Tessék megnézni a honvédelmi ministeriumban levő aktákat. Gúnyosan az volt a válasz, hogy »tekintettel rokkant minősítésére, a kérelem nem teljesíttetik«. Én ebbe sem nyugodtam bele és negyedszer is folyamodtam, és végre elértem azt, hogy az Isonzó-frontra az első népfelkelő ezredhez mint zászlóaljparancsnok osztattam be. Én tehát lemondtam a kiváltságról, amely mint vezérkari tisztet illet meg, lemondtam arról a szabadságról, amelyet a képviselőknek akkor őfelsége IV. Károly rendelete folytán élveztek, lemondtam arról a lehetőségről, hogy engem a lapom alapján felmentsenek, már pedig, ha valakinek volt jogosultsága erre, akkor volt az egyetlen magyar katonai lap szerkesztőjének, amely húszszor olyan nagy üzemmel dolgozott a háborúban, mint" a békében, jogcímem volt a felmentésre, azt azonban igénybe sohasem vettem. Mindezek dacára végre sikerült elérnem azt, amit kívántam, és nagyon jól tudja a t. képviselő ur, hogy 1917 szeptemberétől 1918 február l-ig voltam az első népfölkelő gyalogezred állományában. Azt tehát, amit mondott, azt tudatosan hamisan állította és hamisan félrevezette a Nemzetgyűlés tagjait. Ezt tehát én a leghatározottabban visszautasítom. Ami a Sréter képviselő urnák azt a megjegyzését illeti, hogy ő szeretné megszavaztatni a Nemzetgyűlést, hogy vájjon én a nemzet érdekeit szolgáltam-e akkor, amikor szóvátettem mindazt, amit szóvátettem, aminek legnagyobb és főbúnöse az igen t. volt honvédelmi minister ur. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl. Mozgás és zaj jobbfelől.) Barla-Szabó József: Kunfi idézni fogja, mint Drozdyt szokta. Szilágyi Lajos: Arra válaszom, hogy én módot és alkalmat adtam a képviselő urnák, barátainak és társainak és mindenkinek, hogy zárt ülésen mondjam el ezt. (Igaz / Ugy van ! balfelől.) Sréter képviselőtársam is azok közé tartozik, akik tudták, mit teszek szóvá, mert az igazságügyi bizottság ülésén ezt már szóvá tettem. Tehát itt nem lehet kétszinüsködni. Igenis tudták, hogy miről lesz szó, ellenben inkollegiálisak voltak e tekintetben, nem segítettek nekem és most ideállnak bírónak és azt akarják szememre vetni, hogy a nemzet érdekeit nem szolgáltam a nyilt fellépéssel. Az igazságügyminister ur azt mondta, hogy ennek a nemzetnek nincs titkolni valója. Most én kérdem, van-e, vagy nincs-e titkolni valója ? (Felkiáltások : Nincs !) Ha nincs titkolni valója, akkor nincs semmi baj. Én elfogadom a minister ur álláspontját. A nemzetnek nincs titkolni valója, én pedig csak olyat mondtam el, ami megtörtént, tehát nem vétettem a nemzet ellen. Arról pedig nem tehetek, hogy Göndör Ferenc és társai mit csinálnak az ember beszédével