Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-148
À Nemzetgyűlés 148. ülése 19.21. állásának betöltését tárgyalták, amelyre Kubinyi Pál, a kolozsvári egyetem nőgyógyász tanára, egy világhirü specialista is pályázott. Az egész magyar tudományos világ melléje állt, ellenben mégis egy másik fiatalembert akartak kinevezni. Barla Szabó József t. képviselőtársam sietett a minister elnökhöz, hogy ezt megakadályozza és hogy közrehasson, hogy ezt az érdemes embert nevezzék ki. Erről az esetről is meg akartak a lapok emlékezni, amit a ministerelnök ur sszives volt megengedni, a sajtót tájékoztató bizottság ötös tanácsa azonban ezt nem engedte meg. A ministerelnök ur akarata tehát nem érvényesülhetett, mert nem tudom feltételezni, hogy miután ezt megengedte, elfelejtette volna megmondani a sajtócenzurának, hogy ez a kívánsága. Azután van itt még más érdekes eset is. Alapok valamelyikének tudósitója tegnap a ministerelnök úrhoz fordult és megkérdezte őt, hogy igaz-e az, hogy megint valami krudélis jegyzék érkezett volna a kormányhoz. Erre azt mondta a ministerelnök ur, hogy ez kacsa, ezt méltóztassék megcáfolni. Erre SLZ Sí hazafiasán érző lelkiismeretes újságíró ezt meg akarta irni, de ez a hir nem jelenhetett meg. Most kérdezem mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy ez a cenzúra használ-e az államérdeknek ? Az ilyen híreket egymással beszélgetve, egyik a másiknak tovább adja. Ha kacsa ez a hir, miért nem engedik azt megcáfolni. Ezt igazán nem tudom megérteni. Mert ez utóvégre a mi belügyünk. Hiszen csak nem félünk az entente-tól ? (Zaj, derültség.) Tehát ismét a cenzúrában volt a hiba. Én remélem, hogy amikor a kormány ezeket a visszásságokat látja, ezen az állapoton valahogyan segíteni fog. De még vicces nótákat sem engednek közzétenni. Most adta egy t. hírlapíró barátom kezembe ezt a kis közleményt (olvassa) : »Mintha egy kicsit még most is farsang volna. Mulatós kedvük van az embereknek. Nem lehet rossz néven venni, ha ez a boldog derű átragad a hon atyáira és más fontos személyiségekre is, akiknek izmos vállait a haza gondja nyomja. Ma délben, mialatt a Nemzetgyűlés üléstermében egyre terebélyesebb lett az unalom, a folyosón Ereky Károly odament nagyatádi Szabó Istvánhoz és megkérdezte tőle : — Hallottad-e már a legújabbat ? — Nem én Î Tegnap este a sajtófőnök nagyon szép társasággal mulatott egy különszobában. A társaság igen szép, sőt mondhatnám, hogy legszebb volt. Jó hazai szokás szerint elhuzatta a cigánnyal : hogy : — Erger-berger-Schossberger . . . A szomszéd szobában zsidók mulattak, akik erre mérgükben rágyújtottak a követvező nótára : Ergon-Bergon-Schossbergon ... (Derültség.) Amennyire a hozzám jutott sok száz eset kör zül egypárat ki tudtam ragadni, igyekeztem ezeévi február hó 19-én, szombaton. 39 ket a visszásságokat bemutatni. Legyen szabad még a Pesti Hírlap február 6-iki számában megjelent kis kommünikét felolvasnom. (Olvassa) : »A politikai válságról a kormányhoz közelálló helyről a következő információkat kaptuk«, mindjárt rátérek, hogy az van benne, hogy a legilletékesebb helyről kapta az információkat. Méltóztassanak idehallgatni. (Olvassa) : »A ministerelnöknek változatlanul az a törekvése, hogy a Nemzetgyűlés guvernementálishajlandóságú pártcsoportjaiból egy többségi pártot, vagy ha ez nem sikerű], egy pártszövetséget kovácsoljon össze, amely biztos hátvéde legyen a parlamentnek. Ki akarják hagyni ebből a szélsőségei csoportokat és egyéneket, mert az a felfogás illetékes helyeken, hogy a királykérdés előretolása nem annyira a kisgazdapárt zömének, mint inkább egyes taktikázó politikusoknak tulajdonítandó. Ezeket a petrolőröket, ahogyan őket elnevezték, igyekeznek az alakítandó pártból leszorítani stb. »Nem tudom, vájjon a feszült helyzetnek és hangulatnak kibékítésére és gyógyítására alkalmas-e, hogy minket, meggyőződéses becsületes magyar politikusokat akkor, amikor a túlsó oldalon tudós pertraktációk, magánbeszélgetések, parlamenti felszólalások, intervjuk formájában igazolják, hogy az egyedül üdvözítő dolog a kariizmus, a legitimizmus azért, mert más nézeten vagyunk, azért mert Kossuth Lajos taitásaihoz híven a független, magyar nemzeti királyság állá-sp ontján vagyunk, a legilletékesebb helyen petrolőröknek neveznek. Azt hiszem, a kisgazdapárti és mindazon kormányzópárti képviselőtársaink, akik szintén ezen függetlenségi eszmén felnevelkedve ideáljukként hirdetik azt, amit mi hirdetünk, magukra nézve is megállapítják, hogy petrolőrök és kívánom, hogy továbbra is egészségben támogassák ezt a kormányt.« Olvashatták talán négy vagy öt nap előtt a 8 Örai Újságban megjelent egy zágrábbi követségem ideje alatt a kormányhoz küldött hivatalos bizalmas jelentés, csekélységem mint akkori követ által és Gömbös Gyula mint katonai attassé által aláírva, örülök, bár megengedetlen módon került ez az okirat a külügyminister ur dossziéjából a 8 Örai Újságba, hogy legalább látták az emberek, hogy mi, akik demokratikusan gondolkozó, az osztrák diplomáciai iskolát abszolúte nem végző politikusok és diplomaták voltunk, olyanok, mint most Lloyd Georgetól egészen Pasicsig és talán Sforzáig is, bár ez talán már osztrák iskolába járt, meg tudtuk állani helyünket. Talán a külügyminister ur is jóvá fogja ezt hagyni és elismeri, hogy olyan hazafias lelkesedéssel volt az a jelentés megírva, hogy ez ellen kifogást tenni nem lehet, örülök tehát, hogy a közönség láthatta, hogyan dolgoztunk akkor. Es ezt kiszolgáltatják a külügyministeri dossziékból egy újságnak csak azért, hogy Gömbös Gyulán egy nagyot üssenek. Miért szálka most a hivatalos apparátusnak és köröknek Gömbös Gyula ? Csodálatos, hogy
