Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-160
418 A Nemzetgyűlés 160. ülése 1921 mában, talán kellő ellenőrzés mellett összeköttetésbe jussanak. Én azt hiszem, mélyen t. külügyminister ur, hogy az ön bölcsessége meg fogja találni erre a módot és én ugy vagyok informálva, hogy ha kellő utón és módon fogunk kopogtatni... Balla Aladár : De nem Magyary utján ! Frank Ivó barátja! Berki Gyula: ...akkor eredményt fogunk elérni. Még néhány igen fontos kérdésre óhajtom a mélyen t. Nemzetgyűlés és a mélyen t. külügyminister ur figyelmét felhívni. Ezek között mindjárt első helyen áll a megszállott területen élő magyar köztisztviselők, nyugdíjasok és rokkantak helyzete. Meskó Zoltán: Koplalnak két év óta! Berki Gyula : Nem tudok szavakat találni arra, hogy ecseteljem azt a nyomorúságos helyzetet, amelyben ezek a magyar emberek vannak. Utolsó rongyaikat és utolsó bútordarabjaikat adogatják el. Meskó Zoltán : Könyöradományokból élnek. Berki Gyula : Mondhatom, teljesen igaza van t. képviselőtársamnak, könyöradományokból élnek. Henzer István: Pécsett? Berki Gyula: Igen! Meskó Zoltán: Bácskában is! Berki Gyula: A gazdagabb tisztviselők elköltik a kis vagyonkájukat, de azok, akiknek vagyonuk nincs, a legteljesebb nyomorúságban vannak. Pedig ezek az emberek megérdemlik azt, hogy róluk gondoskodjunk, (Felkiáltások a jobboldalon : Kötelességünk !) megérdemlik azt, hogy kötelességszerűen siessünk az ő támogatásukra annyival is inkább, mert őszintén meg kell mondanom, hogy ezek a Baranya és Bácska megszállott területein élő magyar tisztviselők legnagyobbrészben hozzájárultak ahhoz, hogy ott meg lehetett menteni a nemzeti érzést, a nemzeti gondolkozást, a hazához való hűséget a polgárság 99°/o-ában. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Ezután reá kivánok térni arra a körülményre, hogy a legutóbbi alkalommal a mélyen t. külügyminister ur a kiadott amnesztiarendelettel kapcsolatban megemlékezett arról, hogy ez az amnesztiarendelet vonatkozni fog Baranya vármegyére és általában a szerb megszállott területekre. En, ha vissza méltóztatnak emlékezni, már a múlt év nyarán egy zárt ülésen felvetettem az amnesztia gondolatát. Az akkori külügyminister ur elzárkózott ez elől, pedig merem mondani, hogy jótékony hatása lett volna már akkor és ma egészen máshol állnánk a baranyai kérdés tekintetében, az ottani társadalom és közélet tekintetében, ha az amnesztiarendelet már tavaly nyáron életbelépett volna. Nagyon jó hatást tett az amnesztiarendelet kiadása, de megvallom egész őszintén, hogy ott olyan irányú aggodalmak vannak, hogy ennek évi márcz. hó 5-én, szombaton. az amnesztiarendeletnek a kormányzati tényezők nem fognak tudni a megfelelő formában érvényt szerezni. Én igyekeztem megnyugtatni az aggodalmaskodó embereket, igyekeztem meggyőzni őket arról, hogy igenis az amnesztiarendeletnek érvényt fogunk szerezni és a kormányt minden tekintetben támogatjuk, hogy az amnesztia rendelkezéseinek érvényt szerezzen. En azonban, mélyen t. külügyminister ur, szeretném ezt még valamivel alátámasztani és ez az volna, hogy arra kérném a mélyen t. külügyminister urat, méltóztassék a kormányt meggyőzni annak a szükségességéről — aki a viszonyokat jól ismeri, tudja, hogy szükséges az, amit mondok — hogy a Nemzetgyűlésnek egy tekintélyes bizottsága küldessék ki arra az esetre, hogy amikor a magyar impérium be fog vonulni ezekre a területekre, akkor a magyar imperiummal együtt a Nemzetgyűlés egy tekintélyes bizottsága is menjen oda és jelenlétével, talán a kormány egy tagjának jelenlétével is garantálja, hogy ott nem fog semmi olyan történni, ami a jogrendbe, a törvénybe, az igazságba beleütközik. Erre nagy szükség van. Meg kell nyugtatni azokat az embereket és ez nekik nagy garancia lesz etekintetben, hogy tényleg ott érvényt fognak szerezni a törvénynek minden körülmények között. Nem tudok abból a gondolatból kiindulni, hogy mert ott gyűlölködés folyik, mert ott egykét tucat önmagáról és hazájáról megfeledkezett ember sajtóban vagy szóval a gyűlölködésnek és a visszavonásnak magvait szórja, én innen a magyar Nemzetgyűlésből és innen Magyarországból újra a gyűlöletet ^szórjam vissza arra a megszállott területre. Én innen is a kiengesztelődést, a megbocsátást hirdetem és arra kérem a t. kormányt, hogy minden ténykedésével, minden cselekvésével arra igyekezzék, hogy a megtévesztett és félrevezetett embereket — ilyenekből áll azok legnagyobb része — kiengesztelődéssel, megbocsátással, munkaalkalommal, felvilágosítással, demokratikus intézkedésekkel igyekezzék a maga javára megnyerni, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) mert az a vármegye olyan értékes kincse ennek a csonka Magyarországnak, amely nélkül ez a csonka Magyarország nem tud megélni. Hiszen abban a vármegyében az egy sót kivéve minden a világon megvan. Ott vannak petroleum források, vannak kénforrások, földgázforrások, ott vannak a hatalmas szénbányák, erdők, márványbányák. A parlament vörös márványa is a gyüdi bányából került ki. Egy ilyen értékes vármegye megérdemli, hogy ha egyes fiai meg is feledkeztek önmagukról, hogy mi szeretettel, a kibékülés hangján és a kiengesztelődés érzésével közelitsünk hozzá. Ezután még reá kívánom irányítani az igen t. külügyminister ur figyelmét arra, hogy méltóztassék egy kis figyelmet szentelni nagy elfoglaltságai között a magyar sajtónak is. Én igazán
