Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-160

A Nemzetgyűlés 160. ülése 1921. évi márcz. hó 5-én, szombaton. 409 napról-napra vérezve és fogyva bár, de ugy állotta a magyarság a harcot a világháborúban, hogy még akkor is, amikor összes szövetségeseink megrogytak, minden harcos magyar katona idegen földön állott és ennek a hazának területén idegen ellenség nem volt. (ügy van !) Ahogyan el kell mondanunk, hogy örök dicsőség és hála azoknak, akik elestek, azoknak akik megrokkantak s azoknak is, akik meg nem tántorodtak a hosszú harc alatt, ép annyira el kell mondanunk, hogy átok és gyalázat azokra, akik lehetővé tették, hogy annyi tiszta magyar vér annyira hiába folyt. (Ugy van! Ugy van!) Mert nem egyszer, de talán mindennap le kellene szögezni ennek a Nemzetgyűlésnek termében, hogy a magyarságot nem fegyver győzte le, nem az entente tiporta le ; a trianoni békét az entente csak megszövegezte, lehetővé azonban az a forradalmi mozgalom, az a magyarellenes propaganda tette, amelyet ellenségeink most is folytatnak. (Ugy van ! Ugy van ! Taps.) Haller István: A, vérmérgezés ! Prőhle Vilmos: Es ha azt kérdezzük, hogy milyen eszközökkel sikerült ezt elérniök, nyilvánvaló, hogy a legszentebbnek hitt és hirdetett szabadságeszmékkel való nyilt visszaéléssel, (Ugy van!) amely eszmék védőszárnyai, vagy cégére alatt, megrontották minden társadalomnak fundamentumát, a családi érzést, a nemzeti érzést, a vallási érzést, a köztisztességefc. Ezzel azonban egyszersmind minden józanul gondolkozó emberre nézve világos bizonyítékát adták annak is, hogy az államnak és társadalomnak talpköve tényleg az, amit Berzsenyi jelölt meg

r ennek: a régi erkölcs és a spártai férfikar. Épen ezért szent meggyőződéssel hirdethetjük, mert a valóságnak megfelel, hogy ez ország lakosságának 95%-a megalkuvást nem ismerő keresztény nemzeti politikát követel, keresztény magyar fajpolitikát minden hathatós eszközzel, amely csak rendelkezésünkre áll. (Ugy van! Ugy van! a középen.) Bizonyos az is, amire az előadó ur rámutatott és mások is utaltak, hogy az elővigyázati, óvó- és megtorlóintézkedések önmagukban nem lehetnek elegendők. Elismerjük készséggel azt, hogy az elővigyázati és óvórendszabályok között elsőrangú fontosságú nevelésügyünk keresztény nemzeti alapra való helyezése a távolabbi jövőt illetőleg, népjóléti intézményeink, népjóléti politikánk helyes irányítása már a közvetlen legközelebbi jövőt illetőleg is. Aminek okából magyar nevelésügyünket a legszigorúbban keresztény és nemzeti alapokra kell fektetni, (Ugy van! Ugy van! a hoz épen.) hogy a mostani nem kis mértékben megmételyezett parázna nemzedéket minél előbb felváltsa egy testben-lélekben tiszta és erős magyar nemzedék, amelyet a rá váró nagy nemzeti feladatok megvalósítására egyenesen ráneveltünk. Ugyancsak a mai és a mait felváltandó nemzedék létérdeke kívánja, hogy a tudomány, a művészet, a sajtó szabadságát ne ugy értelmezzük, ahogy NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — VIII. KÖTET azok kívánnák értelmezni, akik nemzeti létünket megrontották, akik nemzetünket majdnem sirba döntötték, hanem ugy értelmezzük, ahogy azt a magyar nemzet létérdeke megkívánja- (Helyeslés a középen.) Tudományban, filozófiában lehet elvont elvekkel dolgozni, a gyakorlati politikában azonban a tények, a természet és a társadalmi élet törvényei számítanak. (Ugy van! Ugy van! a hözépen.) A természettudós meg tudja tenni azt, hogy válogatás nélkül, egyforma odaadással ós figyelemmel tanulmányoz minden növényt, minden állatot, a föidmivelő ember azonban saját érdekében kénytelen különbséget tenni búza és konkoly, farkas és bárány, tyúk és vércse között. Mi magyarok, méltóztassék rátekinteni Európa térképére, tessék ott meglátni csonka Magyarországot, és elgondolkozni millió meg millió magyarnak és magyarbarát nemzetiségnek rettentő rabságán és akkor mondják meg, hogy milyen árat fizettünk azért, hogy meg kellett tanulnunk, hogy vannak nemcsak hasznos és jó, hanem vannak káros és^ veszedelmes emberek, tudósok, publicisták is. És ezekkel az utóbbiakkal szemben nem a hagyományos és bálványozott forradalmi jelszavak vannak hivatva a kormányzat magatartását megszabni, hanem egyes-egyedül a nemzeti társadalom történelmileg igazolt egészségügyi törvényei. (Helyeslés és taps.) Ami a népjóléti politikát illeti, nyilvánvaló, hogy annyi vész és vihar után, olyan kiraboltatás után és most, mikor még a világháborúnál is gyilkosabb békefeltételek végrehajtása fenyeget bennünket, nem teremthetünk olyan népjóléti intézményeket, amelyekkel a messze jövőt is számbavehetjük, amelyeket a messze jövő számára is meg tudnánk alapozni. Ehhez anyagi erőnk nincs, azonban mindenesetre van még Magyarországon és lesz is annyi közvetlen életszükségleti cikk, hogy abból kellő áldozatkészség és okos beosztás mellett biztositható legyen minden békés, dolgozó magyar polgár kenyere. Ha pedig az államhatalom a békés és dolgozni akaró polgárok mindennapi kenyerét biztosítja, ezzel elvitathatlan erkölcsi jogosultságot szerzett magának arra, hogy a dolgozni nem akarótól, a naplopótól, a született forradalmártól necsak a szabad mozgást és a szót, hanem a mindennapi kenyeret is megvonja. (Helyeslés.) Ami pedig azt a kérdést illeti még egyszer, hogy mit szól mindezekhez a művelt külföld, mit szól a sajtó, erre nézve csak azt mondom : minket a művelt külföld és közvetlen szomszédaink fajgyűlöletből, rablási vágyból halálra ítéltek jóval a világháború előtt. A világháború meg a forradalmak nem voltak egyebek, mint kísérletek ennek a halálos Ítéletnek végrehajtására. (Ugy van!) A trianoni béke sem egyéb. Ilyen körülmények között, amikor ez az egész magyarellenes sajtóhadjárat a háború 52