Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-160

A Nemzetgyűlés 160. ülése 1921. zött célja: a magyar nemzetnek és a magyar keresztény államnak tönkretétele. Ez a sajtópropaganda, amely az egész világot behálózta, már a világháború előtt, még inkább a világháború folyamán és azután, mikor a békekötésre került a sor, egyáltalában nem veszi figyelembe azt, hogy tényleg mi történik Magyarországon és mi nem, hanem maga gyártja tudatosan a híreket a maga speciális céljainak megfelelően. (ügy van!) Tényekre kívánok hivatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Abban az időben, amikor gróf Apponyi Albert a nemzet bizalmától és forró vágyaitól kisérve elment az úgynevezett békekonferenciára, vagyis inkább annak a szomorú feladatnak a teljesítésére, hogy a diktált békefeltételek szövegét átvegye, egy svájci újságban azon a címen, hogy »man schreibt uns von tschechischer Seite«, vagyis »cseh részről kapjuk azt az értesítést*, rettenetes kirohanás volt Magyarország ellen. A cseh forrásból eredő ezen értesülés szerint a tótok olyan rettenetes fizikai és szellemi zsarnokság alatt voltak annak idején, hogy a tótok most végtelenül boldogok, hogy végre megszabadultak attól a magyar zsarnokságtól, amely őket a legelemibb emberi jogokban sem részesítette, amely őket testi és lelki rabságban tartotta. Amikor én ezt a cikket elolvastam, kötelességemnek tartottam, hogy azonnal asztalhoz üljek és az illető szerkesztőhöz egy cikket küldjek be egy levél kíséretében, amely ugy szólt, hogy mivel volt szíves a saját olvasóit tájékoztatni arról, hogy milyen híreket kapott cseh részről, az audiatur et altera pars elve alapján — mert máskép vitatkozni nem kívánok — fogadja el azt, amit én irok és tegye közzé az újságjában azzal a címmel, hogy »man schreibt uns von ungarischer Seite«, vagyis hogy magyar részről jön a közlemény. Én abban a cikkben semmi egyebet nem írtam, mint azt, hogy mi magyarok nagyon jól tudjuk, hogy ellenünk szomszédaink fajgyűlölete és kapzsisága miatt rettenetes harc folyik a világsajtóban évtizedek óta ; tudjuk, hogy ennek a fajgyűlöletnek az áldozatai vagyunk; nem látjuk célját ós hasznát annak, hogy mi ezzel a sajtókampánnyal polémiába bocsátkozzunk, csak azt az egyet kérjük: tartsák be a wilsoni programmnak, amelynek alapján a magyar nemzet hajlandó volt belemenni a békébe és a fegyverek letételébe, azt a bizonyos tizedik pontját, amely az önrendelkezés elvét proklamálja s kérdezzék meg maguktól a tótoktól: mi volt nekik jobb, a cseh uralom, vagy a magyar uralom? (Ugy van! a középen.) Ezt a pár sort az illető újság nem közölte. Mikor azután elmentem egy más külföldi újság szerkesztőjéhez és annak elmondottam, hogy igy állunk, ő azt mondja nekem : »Kérem szépen, azon ne is tessék csodálkozni, mert Magyarország ellen az egész külföldi sajtó úgyszólván évi márcz. hó 5-én, szombaton. 407 be van szervezve. Én azonban — azt mondja — hajlandó vagyok rektifikáló cikkeket elfogadni.« Erre én egy részletesebb ismertetést irtam Magyarország helyzetéről és arról a politikáról, amely Magyarországon a keresztény és nemzeti irányzat címén tényleg folyik. A cikkben, mivelhogy magyar ember vagyok, természetesen volt egy kis lelkesedés a magyar ügy iránt. S akkor az illető szerkesztő ur azt mondotta nekem, hogy ezt már nem közölhetjük igy, ezeket meg ezeket a dolgokat nem lehet kiadni. Mondom : Miért ? Hja, — mondja — az egész szociáldemokrácia ellenünk fog fordulni, ha Magyarországgal ennyire rokonszenvező nyilatkozatokat hozunk. Kérdeztem : Hol vannak azok a szociáldemokraták? Azt mondja: Az egész nyomdászmunkásság ellenünk fog fordulni, ha mi a szociáldemokrácia részéről most propaganda céljául kitűzött Magyarországot ennyire pártoljuk, hogy még ilyen cikkeket is közlünk. Ha pedig a jogrendről és annak védelméről van szó, akkor is igen furcsa következtetésekkel állunk szemben arról az oldalról, amely "a külföldön azt hirdeti, hogy Magyarországon jogrend nincsen. Én csak egyre akarok utalni, Nem régiben beszélgettem eey olasz misszióbeli tiszttel, aki azt a kérdést intézte hozzám, hogy vájjon hogyan kezelték Magyarországon a cenzúrát a háború folyamán. Miért ? — kérdeztem ón, mire az illető azt felelte, hogy azért, mert nekünk nem kellett a háború alatt törni a fejünket azon, hogy milyen röpiratokat szerkesszünk a magyar front megrontására, mi egyszerűen bizonyos budapesti újságok cikkeit kiírtuk, röpirattá alakítottuk, léghajókról leszórtuk a magyar frontra és megvolt a hatás. (Zajos ellenmondások balfelöl.) Drozdy Győző: (Közbeszól. Zaj.) Szmrecsányi György : Többet, tisztelt Drozdy ur, forradalom nem lesz S Legyen egészen nyugodt! Prőhle Vilmos: Akkor, amikor olyan jogrendet követelnek, amely megfosztja a magyar nemzetet legelemibb és legtermészetesebb jogától, az önvédelmi jogtól, akkor azt hiszem, egy kicsit mégis messze mennek. Mert utóvégre is, ennek a magyar nemzetnek van annyi létjogosultsága, van annyi joga a maga géniusza és a maga vágyai szerint való állami és társadalmi berendezkedésre, fenmaradásra és létének biztosítására, mint amennyi joga van a magyar nemzet életérdekei ellen izgató, a magyar nemzetet támadó újságoknak a megjelenésre. (Igaz ! Ugy van!) Ami pedig magát a kérdést illeti, nyilvánvaló, hogy ugy, miként az egyes szervezetben súlyos testi sértés következtében sebláz szokott fellépni, a háborús véráldozatok, a túlfeszített küzdelmek és szenvedések következtében az államok és társadalmak szervezetében is fellépnek bizonyos lázas tünetek, esetleg több-kevesebb vehemenciával kitörő forradalmi jelensé-