Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-159

A Nemzetgyűlés 159. ülése 1921. akarunk követni a külföld kellő informálására, amikor felismerjük azt az értéket, ami a külföld becsületes informálásában rejlik, akkor adjuk is meg erre a módot és az eszközt, de ne olyan módot és eszközt, amely alkalmas a kétségre, amely alkalmas a vitára, amely alkalmas arra, hogy ezek a becsületes kezek letegyék a tollat. Én azt kérem a t. Nemzetgyűléstől, találjuk meg a módját és formáját annak, hogy a bűncselekmény tényálladéka olymódon legyen megkonstruálva, hogy az minden kételyt kizárjon és a tisztességes ujságiró-társadalmat a maga becsületes munkájának kifejtésére és a magyar érdekek védelmére lehetővé és képessé tegye. Túri Bé!a : Majd megkeressük. Bródy Ernő : T. Nemzetgyűlés i Méltóztassanak megengedni, az engem minden tekintetben és mindig kötelező objektivitás, amitől nem akarok soha egy hajszálnyira sem eltérni, nagy dicséretre késztet az igazságügyminister úrral szemben. Megmondom ezt őszintén és nyiltan. Az a tény, hogy ebből a javaslatból töröltetett a gyorsított bűnvádi eljárás, hogy a rendes bűnvádi eljárás szabályai szerint fog ez a javaslat életbe lépni, pedig eredetileg benne volt a javaslatban a gyorsított bűnvádi eljárás, ez az igazságügyminister urnák nagy dicséretére szolgál, mert eredetileg igy kontemplálták .a dolgot, de az érvek meggyőző hatása alatt, az igazságügyminister ur az igen t. előadó urnák hozzájárulásával maga kezdeményezte azt, hogy Magyarország ettől a rákfenétől, ettől a gyorsított bűnvádi eljárástól, amely annyi ártatlan ember szenvedésének, szabadságelvesztésének a forrása, végre megszabaduljon. A bennem élő objektivitásnál fogva kötelességemnek tartom ezt elismerni. T. Nemzetgyűlés ! Ha a dolognak anyagi részével nem vagyok is megelégedve, viszont az alaki rész legalább is biztosit arról, hogy... Balla Aladár : Enyhit. Bródy Ernő:... igenis, amint t. képviselőtársam közbeszólt, enyhit abban a tekintetben, hogy nem ötöstanács, amelynek ítélete megfellebbezhetetlen, hanem a rendes magyar bíróság, a maga rendes összetételében, a fellebbezési fórumok megtartásával fogja az ügyeket elintézni. Es ebből az alkalomból az a tiszteletteljes kérésem van az igen tisztelt igazságügyminister úrhoz, hogy ne csak ebben a javaslatban hozza be ezt az uj rendszert, hanem az ügyeknek egész vonalán, ahol személyes szabadságról és erkölcsi javakról, érdekekről van szó. Utóvégre is azzal fogjuk bizonyítani a világ előtt azt, hogy haladunk a jogrend felé, ha itt már semmiféle kivételes eljárás, semmiféle kivételes eljárási szabályok nem lesznek. Birtha József: A bűnt büntetni kell. Bródy Ernő : Nagyon természetes, a bűnt büntetni kell, de a büntetés módja, a büntetés évi márczius hó 4-én, pénteken. 391 feltételei és a büntetés kiszabása, a biróság összeállítása, a fellebbezési fórumok megállapítása : ez a másik kérdés, amely alkotmányjogilag nekünk a legnagyobb biztosítékokat nyújtja. Somogyi István: Ez csak átmeneti! Bródy Ernő: Egy olyan gyorsított eljárásnak, amely nem ismeri a fellebbezést, nem ismeri a jogorvoslatot, egy olyan gyorsított eljárási szabálynak, amely a vádlottat előzetes letartóztatásba helyezi még a főtárgyalás előtt, amely hónapokig tartotta ott szabadságától megfosztva, pedig esetleg hónapok múlva kiderült az ártatlansága . . . (Egy hang: Amikor felmentették trombitaszóval!) . . . amikor, mint t. képviselőtársam mondja, felmentették trombitaszóval, egy ilyen szabálynak életben tartása akkor, amikor baladunk a normális viszonyok felé, lehetetlen. Lehetetlen a személyes szabadság, alkotmányjog, állampolgári egyenlőség megóvása és védelme szempontjából. Utóvégre a személyes szabadság az embernek legdrágább kincse, az veleszületett természetes joga és tulajdona. Addig, amíg valaki bűncselekményt nem követett el, amíg valaki részéről nem állapították meg, hogy bűncselekményt követett el, aztszemélyes szabadságától megfosztani nem szabad. Maga a bűnvádi perrendtartás nagyon helyesen mérlegeli a személyes szabadság elvonásának eseteit és épen azért, miután maga a kódex, maga a törvény kizárja azt, hogy ártatlanok üldöztethessenek, hogy ártatlanokat meg lehessen fosztani személyes szabadságuktól. En a legélesebben ellene vagyok minden olyan eljárási szabálynak, amely bűncselekmény megállapítása nélkül (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) az embereket megfosztja személyes szabadságuktól ; ezért én az internálás! eljárást kezdettől fogva perhorreszkáltam. Mert, engedelmet kérek, ahhoz, hogy valaki megfosztassék az ő személyes szabadságától, kell hogy bűnt kövessen el ; azok, amiket megállapít róla a közigazgatási hatóság, — hogy ezek alapján a társadalomra, vagy államra veszélyes vagy aggályos, — nem oly momentumok, amelyek alapján én nyugodt lelkiismerettel meg tudom polgárés embertársamat szabadságától fosztani. Én igenis, mindenféle olyan rendszabály ellen vagyok, amely ezeket megfosztja az ő szabadságuktól, és az olyan rendszabályok mellett vagyok, amelyek szerint visszaállittatik Magyarországon az egyenlőség, a gyülekezésnek, az egyesülésnek a szabadsága, amikor mindenki elmondhatja a maga véleményét. Ütközzenek meg és harcoljanak egymással a vélemények törvényes keretekben, törvényes eszközökkel; amit lehet és szabad tenni egyiknek, az legyen lehetséges és szabad a másikra nézve is. Nem lehet egyoldalú privilégiumot adni az egyiknek: hogy minden szabad az egyiknek, a másiknak pedig semmi. T. Uraim ! Haladjunk ezen az utón, a konszolidáció utján, és ott, ahol a bűnt látjuk,