Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-159

Á Nemzetgyűlés 159. illése 1921. zem, én ^szeretek mindig őszintén és nyíltan beszélni. En igazat adok az előadó urnák abban, hogy a vér szökken az ember arcába a magyar állam ellen felelőtlen egyének, külföldi magyarok által terjesztett gaz, valótlan, lelkiismeretlen rágalmak hallatára. Ezek mellett én nem szólalok fel, mert én ezeknek elnémitására és megfékezésére igenis minden eszközt alkalmasnak és helyesnek találok, mert ón a magyar hazafiság alapján állok. De, engedelmet kérek, ugyanakkor, amikor ezen elemek ellen a megfelelő törvényhozási intézkedéseket meg kell tenni, vigyáznunk kell arra, hogy a külföldi becsületes hírszolgálatot meg ne bénítsuk és lehetetlenné ne tegyük. Hogy állott a helyzet ebben a tekintetben eddig? Méltóztassanak csak nyugodtan szemlélni az eseményeket ós rájönnek arra, hogy milyen állapot uralkodott eddig e téren. Mig Magyarország nem lett független állam, a külföldi sajtószolgálatot, a külföldi hírszolgálatot a Ballhaus-Platzról, az osztrák külügyministeriumból látták eh Ugy is nézett az ki. Magyarország annyira el volt hanyagolva a külföldi sajtóban, hogy egy háborúnak kellett jönnie, hogy Magyarországot észrevegyék. Nagyon jól tudjuk, hogy Magyarország mindig mint Ausztriának egy függvénye szerepelt, mint egy tartománya, mint egy gyarmata, és a külföldiek mindig meg voltak lepve, amikor Magyarországon önálló törvényhozásról, önálló állami életről hallottak beszélni. Osztráknak tartották az egész országot, mint az osztrák állam egyik függvényét és ebben nem csekély része van annak a vezetésnek és kezelésnek, melyben az osztrák külügyministerium Magyarország ügyeit részesítette. Az a nagyhatalmi hóbort, mely bennük élt, mindig csak azt a részt élezte ki, hogy Ausztria-Magyarország nagyhatalom, de hogy az osztrák-magyar u. n. nagyhatalomban van egy ország, amely a maga erejéből, a maga elevenségével, a maga ősérejóvel akar élni, boldogulni, mely államilag önálló és semmi más országnak alá nem vetett ország, ezt a külföldi sajtószolgálatok mindig elmulasztották feltüntetni. Mi történt a háború után? A háború a magyar nemzet vitézségét, hősiességét annyira előtérbe juttatta, hogy már ezek a szomorú elvérzósek is a külföldön nevet szereztek Magyarországnak. Amikor a háború is elmúlt, a forradalom is elmúlt, Magyarország kezdett érdekes ország lenni, s épen ezért a hazafias magyar sajtó mindent elkövetett arra nézve, hogy a külföldet becsületes, igaz, való hírekkel lássa el. Ma az a helyzet, hogy a külföldi sajtónak, az angol, francia és német lapoknak magyar levelezői vannak itt Budapesten, akik a magyar eseményeket a valósághoz hiven és annak megfelelően akarják a külföldre eljuttatni és meg akarják állítani azt a hadjáratot, azt a irágalmazási manővert, melyet Magyarország ellen intéztek. évi márczius hó 4-én, pénteken. 389 Már most, ha nem adunk módot és alkalmat arra, hogy ez a külföldi sajtó erről a helyről, az első forrásból legyen informálva, akkor nagyon rossz dolgot cselekszünk, mert akkor a külföld megint ki lesz szolgáltatva a hazugoknak, a külföld megint ki lesz szolgáltatva annak, amit ott a szerkesztőségekben gyártanak és tódítanak Magyarországról, mig ellenben, ha a magyar sajtónak az a része, mely a külföldi hírszolgálattal foglalkozik, elláthatja jó, igaz anyaggal a külföldi sajtót. . . Prőhle Vilmos : Ezt nem akadályozza semmi! (Ellenmondások a baloldalon.) Drozdy Győző: Senki se meri majd megírni az igazat, mert ráhúzzák ezt a paragrafust ! Huszár Károly : A régi újságírók is mindig megírták ! Bródy Ernő: ...akkor el fogjuk érni azt, hogy a magyar államról, a magyar nemzetről, az itt történő eseményekről a valóságnak megfelelő hírek lássanak napvilágot a külföldi sajtóban. Maga a külföldi sajtó szindikátusa oly sérelmesnek tartja a javaslatot jelen alakjában, hogy kijelenti, hogy ha jelen javaslat törvényerőre emelkedik, nem lesz képes a külföldi sajtót hírszolgálattal ellátni, mert megtörténhetik az, hogy az innen beküldött adatokat odakünn esetleg átformálják és ráhúzzák az illetőre ezt a paragrafust, mely paragrafus alkalmat ad arra, hogy munkájukat ne teljesíthessék. Nem foszthatjuk meg magunkat attól a benetől, hogy Magyarországból Amerikát, Franciaországot, Angliát, Németországot itt élő, magyar levegőt szivó derék magyar újságírók tudósítsák, mely gyönyörű újságírói gárdának élén ott halad maga gróf Apponyi Albert, aki az amerikai magyar Népszavának ir vezércikkeket. Somogyi ísíván : Sehol sincs ez megtiltva ! Igazat irjon ! Kerekes Mihály: Ha igazat ir, lefogják! Bródy Ernő : Méltóztassanak megengedni, hogy arra nézve, amit állítok, bizonyítékokat hozzak fel. Itt van kezeim közt a külföldi sajtó szindikátusának memoranduma, mely, azt hiszem, az igazságügyminister úrhoz is eljutott és amely a következőket mondja (olvassa) : »A külföldi sajtó szindikátusának valamennyi tagja teljes tudatában van annak, hogy az államnak létérdeke fűződik egy bizonyos külpolitikai és publicisztikai önvédelemhez. Ez az önvédelmi jog magában foglalja a külföldön való megrágalmazás elleni védekezést. Az államnak ezt az exisztenciális jogát minden tisztességes újságíró, akár belföldi, akár külföldi honpolgár, kell, hogy tiszteletben tartsa. A tisztességes újságíró az igazságnak és a jól felfogott állami és társadalmi rendnek harcosa; ezt a két fontos érdeket minden személyes érdeke, előszeretete vagy ellenszenve elé helyezi és ahol ennek a két fontos érdeknek útja elválik egymástól, ott a közjó érdekében meg kell találnia a kellő kiegyezést, a megfelelő középutat.