Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-158
370 A Nemzetgyűlés 158. ülése 1921 helyébe egy másik apparátusát állítunk, akkor az ötmillióba kerül, különösen ha ügyvédekre bízzuk reá. Somogyi István: Akkor tízmillióba fog kerülni. Ereky Károly: En nem ugy értem ezt, mintha az ügyvédek jogtalanul keresnének ott, mert jogos az, hogy az ügyvéd keressen, de amint méltóztatnak tudni, a közalkalmazottaknak ma a legolcsóbb kenyérért kell dolgozniuk s ezért az a főudvarnagyi bíróság csak 160.000 koronába kerül. Azonkívül vannak a főudvarnagyi bíróságnak olyan munkakörei is, amelyek elkerülhetetlenek. Amióta t. i. Magyarország önálló állammá lett, amióta nincs közösségben Ausztriával, azóta szükség van erre a bíróságra azért, mert a nálunk élő, exterritorialitást élvező külföldi diplomaták ügyében ez az illetékes bíróság. Azért akartam ezt most megemlíteni, hogy rámutassak arra, hogy Bródy Ernő igen tisztelt képviselőtársamnak az a kijelentése, hogy ez a főudvarnagyi bíróság szükségtelen, nem állja meg a helyét. Usetty Ferenc: Persze hogy nem! Elnök : Rassay Károly képviselő urat illeti a szó. Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy a mentelmi kérdéssel foglalkozzam, mert az, amivel Ereky Károly t. képviselőtársam foglalkozott, nem a mentelmi jog megsértésének a kérdése. (Ugy van!) Méltóztassék megengedni, hogy annyit jegyezzek meg, hogy ő két dolgot téveszt össze: Az egyik a vagyonkezelés, amellyel fel lehet ruházni mindenféle hivatalt, a másik pedig a bírói hatáskör gyakorlása, amely nagy közjogi funkció, amelyet nagyon minuciózusán, óvatosan kell körülhatárolni. Ha tehát szükség is van a főudvarnagyi bíróságra a vagyonkezelés szempontjából, vagy ugy, amint a Károlyi-kormány alatt elnevezték, zárlati bírósággá való átalakítására, ettől teljesen független kérdés az, hogy mennyiben gyakorolhat birói hatáskört vagy nem. (Ugy van!) T. Nemzetgyűlés Î Én magam is hézagosnak találom ebben az ügyben a mentelmi bizottság jelentését épen abból a szempontból, hogy nincs benne kifejtve az, hogy ebben a kérdésben már jogerős határozatot hozott egy polgári bíróság. Már pedig ez a dolognál nagyon lényeges és a dolog megítélésénél elsőrendű megítéléssel bir. (Ugy van!) Mert két eset lehetséges. Az egyik az, hogy a főudvarnagyi bíróság a törvényben biztosított jogkörével élt akkor, amikor ebben a kérdésben egy határozatot hozott s akkor egy halásköri összeütközés esete forgott fenn, amelyet el kellett volna döntetni az arra illetékes hatósággal. Vagy pedig az a másik eset áll elő, hogy a főudvarnagyi bíróságnak törvényadta joga nem volt arra, hogy ebben az ügyben döntsön, évi márczius 3-án, csütörtökön. hanem a kormány hozott egy ad hoc rendeletet. S ez az eset már nagyon is megvizsgálandó és nagy súlyt és figyelmet igényel, hogy vájjon lehetséges-e az, hogy egy nemzetgyűlési képviselő esetével a kormány a kivételes hatalom gyakorlására nyert felhatalmazás alapján uj jogszabályt kreáljon s a nemzetgyűlési képviselőt az ő jogos fórumától egy másik fórum elé odavigye. (Ugy van!) Tekintettel arra, hogy a mentelmi bizottság jelentése a végén utasítja az igazságügy minister urat, hogy döntesse el azt, hogy ebben az ügyben a főudvarnagyi bíróság a hatáskörét megtartotta-e vagy sem, s én hiszem azt, hogy mi ebben a tekintetben egy jelentést fogunk kapni, — a kérdésnek ezzel a kérdéssel tovább nem kívánok foglalkozni. Azonban én azt hiszem, hogy ennek a kérdésnek van még egy oldala, nevezetesen az, hogy egy nemzetgyűlési képviselőtől egyáltalában lehetséges-e a lakást elvenni Budapesten anélkül, hogy az ő részére egy másik lakás kiutaltassák. (Helyeslés.) A mentelmi jog soha nem volt kodifikálva, épen azért, hogy a változó életviszonyokhoz tudjon alkalmazkodni és szolgálja azt a nagy célt, hogy a törvényhozótestület tagjait minden körülmények között megvédje abban az irányban, hogy törvényhozói működésüket teljesíthessék. Hiszen a mentelmi jog Angliában, ahol az kifejlődött, kezdetben még a törvényhozónak a szolgáját is védte ugyanebből a gondolatkörből kiindulva. Azt hiszem, hogy mi valamennyien önön magunk szolgái vagyunk s ebben a tekintetben nem szorulunk védelemre. De ha lehet séges az, hogy a Nemzetgyűlés valamely tagjától a lakását elveszik anélkül, hogy ugyanakkor egy másik lakásáról gondoskodnának, akkor ez egyértelmű azzal, hogy az illető képviselőre nézve lehetetlenné van téve és lehetetlenné válik az ő törvényhozói működésének gyakorlása. (Ugy van!) Ilyen körülmények között legyen szabad nekem azt indítványozni, hogy a mentelmi bizottság javaslata, amennyiben elfogadtatik, egészíttessék ki oly kép, hogy (olvassa) : »s addig, amig ez meg nem történik — t. i. a hatáskör megállapítása — és ezután is, míg Friedrich István részére megfelelő lakás ki nem utaltatik, Friedrich István kilakoltatása ügyében az eljárást függessze fel«. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki felszólalni? (Nem!) Ha senki sem kivan szólni, a vitát berekesztem. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni, szemben Rassay Károly képviselő ur módosításával ? Igen vagy nem? (Nem!) Ha nem, kimondom határozatkép, hogy a mentelmi bizottság javaslata Rassay Károly képviselő ur által indítványozott toldással fogadtatott el, s igy Friedrich István képviselő ur mentelmi joga meg lett védve abban az irányban, hogy ő a lakásában megmaradhat.
