Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-158
308 A Nemzetgyűlés 158. ülése 1921 A volt állami zárlati bíróság Friedrich István akkori hadügyministernek az I. kerület Attlla-körut 4. szám alatti testőrségi épületben lakást adott bérbe, még pedig, mint ez a nevezett bíróságnak ottani végzéséből kitűnik, egyelőre 5400 korona évi bérért, valamint azzal a feltétellel, hogy az igénybevett lakás csakis ideiglenesen, vagyis addig használható, amíg a királyi udvartartás visszaállítása esetén arra rendelkezésszerü céljának megfelelően szükség nincs. (Mozgás jobb felől.) Friedrich István hadügyministerségének megszűnése után eljárás indult meg ellene a lakás visszabocsátása érdekében. Ebben a lakbérleti ügyben végre a magyar főudvarnagyi bíróság elnöke, mint egyes biró, 1920 november 30-ikán végzést hozott, amellyel a kormányzó ur őfőméltósága gazdasági irodájának mint felperesnek keresete folytán kötelezte Friedrich István alperest, hogy a szóban levő épületben elfoglalt lakásnak összes helyiségeit 1921 május elsején végrehajtás terhe mellett ürítse ki és bocsássa a felperes rendelkezésére. E Tégzés ellen Friedrich István jogorvoslattal élt, de ezt a főudvarnagyi bíróság visszautasította. Minthogy a lakbérleti jogviszony megszűnésére megállapított feltétel az előadottak szerint még nem következett be, mert a királyi udvartartás visszaállítva nincs, minthogy másrészt a mentelmi bizottság a főudvarnagyi bíróságnak ebben a lakásügyben való hatáskörét, figyelemmel az 1909: XVI. tcikkben lefektetett elvekre és eljárási szabályokra, valamint a lakbérleti ügyekre vonatkozó általános jogszabályokra, tisztázottnak nem látja, mindezeknél fogva mentelmi bizottság egyhangúlag megállapította Friedrich István nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogának megsértését, annyival inkább, mert a bizottság véleménye szerint arra a védelemre, amelyet a hatóság a lakásfelmondásnak korlátozásával az egyeseknek nyújt, nemzetgyűlési képviselő az ő törvényhozói működése érdekében fokozott mértékben tarthat igényt. Kéri tehát a mentelmi bizottság a tisztelt Nemzetgyűlést, méltóztassék a javaslat elfogadásával az iratok átküldése mellett felhívni az igazságügyminister urat, hogy a főudvarnagyi bíróságnak a szóban levő ügyben való hatáskörét törvényszabta módon döntesse el s addig, amig ez meg nem történik, Friedrich István kilakoltatási ügyében az eljárást függessze fel. (Helyeslés). Elnök : Kiván-e valaki a jelentéshez hozzászólni ?, Bródy Ernő képviselő ur kivan szólni. Bródy Ernő : T. Nemzetgyűlés ! A mentelmi bizottság jelentését elfogadom; de nem tartom teljesnek ezt a jelentést. A jelentés t. i. nem mondja el teljesen azt, ami ebben az ügyben történt. Megütötte a fülemet az a kijelentés, évi márczius 3-án, csütörtökön. hogy »végre az udvarnagyi bíróság döntött«. Ha végre döntött, akkor előbb is történt valami. En csak az újságokból vagyok informálva erről a dologról ; de ugy emlékszem, hogy ez az ügy előbb megfordult a lakásbérleti bizottság és a lakáshivatal előtt és ott Friedrich István lakásának felmondása nem is lett kimondva; ellenben miután a dolog a lakásbérleti bíróságnál nem sikerült, akkor tétetett át ez az ügy a főudvarnagyi bírósághoz. Mármost, t. Nemzetgyűlés, a főudvarnagyi bíróságról szóló 1909. évi XYI. te. — akármilyen gondosan keresem és kutatom is — nem állapítja meg még normális időkben sem, nemhogy ezekben a rendkívüli időkben, azt, hogy a főudvarnagyi bíróságnak egyáltalában lehetne birői hatósága akár nemzetgyűlési képviselőkre, akár pedig más természetű személyekre. A 3. § azt mondja (olvassa) : »A magyar főudvarnagyi bíróság birói hatósága kiterjed : elsősorban a királyi ház tagjaira, másodszor azokra a személyekre, akikre eddig külön legfelsőbb intézkedések a főudvarnagyi hivatal birói hatóságát kiterjesztették; harmadszor azokra a személyekre, akik a nemzetközi jog értelmében területenkívüliséget élveznek, ha magukat a főudvarnagyi bíráskodásnak alávetik.« Hát az én csekély tudásom szerint Friedrich István képviselőtársunk ezen kategóriáknak egyikében sera, tartozik. (Ugy van ! a bal- és a jobboldalon.) O nem a királyi ház tagja, azután területenkívüliséget sem élvez, tehát a három kategóriának egyikébe sem tartozik Friedrich István nemzetgyűlési képviselő ur. Én, kérem, a főudvarnagyi bíráskodást most egyáltalában nevetséges nonszensznek tartom. (Mozgás.) Ereky Károly: Amióta önálló külügyünk van, azóta. Bródy Ernő : Kérem, az igen t. képviselőtársam megnyugtatására legyen szabad előadnom, hogy én megnéztem ennek a törvénynek az indokolását is. Mi volt annak idején e törvény létrehozatalának a rációja? Az volt, hogy Bécsben volt a főudvarnagyi hivatal és tulajdonképen Magyarországnak akkor mindig Bécshez kellett igazodnia, ha el akart ezekben a kérdésekben járni ? Akkor egy magyar nemzeti vívmány volt az a koalíció idején, hogy megállapították a magyar főudvarnagyi hivatalt és behozták a főudvarnagyi bíráskodást; de semmiesetre sem gondolt a törvényhozó arra, hogy egy lakásügyben fog a főudvarnagyi hivatal bíráskodni. Waigandt Antal: De jó, a királyság már részletekben itt van! Bródy Ernő : Én ezen nem vitatkozom, ez nem fáj nekem semmiféle tekintetben. Csakhogy lehetetlen, hogy ma a főudvarnagyi hivatalnak és főudvarnagyi bíróságnak ilyen hatáskör tulajdoníttassák, hogy ő lakásügyekben intézkedjék, és épen ma, amikor a
