Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-158

A Nemzetgyűlés 158. ülése 1921. §-ohat, mélyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 32. §-t). Hegedüs Loránt pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés! Az előbbi módosítások folyományaként tisztelettel kérem a 32. § első pontjának negyedik sorában levő »eladásával« szó után az »iparszerüleg« szó beszúrását. Elnök : Ereky képviselő ur kivan szólni. Ereky Károly : T. Nemzetgyűlés ! A jövedéki kihágásoknál a büntető határozatok 7. pontja azt mondja, hogy »aki a szeszesitalok nagyban való eladásáról, illetve eladásának közvetítéséről a jelen törvényben, illetve ennek alapján előirt üzleti könyveket (naplókat, feljegyzéseket) nem a megállapított módon, avagy egyáltalán nem vezeti«. Szóval jövedéki kihágás az, ha valaki nem könyvel. Ez egy novum. Az alaptörvényben ez nem volt meg és én nagy súlyt helyezek arra, hogy ez valamiképen enyhittessék. Azt hiszem, majd a pénzügyminister ur a rendeleti utasításban tud módot találni arra, hogy ez enyhittessék, mert — amint már emiitettem — a borkereskedelem még nem birja meg a cégjegyzést olyan mértékben, amint azt megbírják más nagyobb kereskedelmi ágak. Tiszteletteljes javaslatom ennél a pontnál a következő : A 32. § 4. pontja a következőképen hangzik : »Jövedéki kihágást követ el az, aki engedélyét, vagy az 1. §-ban előirt iparigazolványváltás, cégbejegyzés és előzetes bejelentés utján nyert jogosultságát haszonbérbe adja vagy másra átruházza.« T. Nemzetgyűlés

! Nem is tudom, hogyan keletkezett a 4. pont, mert hiszen az első szakasz szerint a pénzügyigazgatóságnál egyszerűen csak be kell jelenteni azt, hogy valaki nagyban akar borral kereskedni. Eszerint tehát nem kap jogosultságot a pénzügyigazgatóságtól, hanem a pénzügyigazgatóság tartozik tudomásul venni ennek a törvénynek szellemében és nincs joga elutasítani. Nem helyes tehát az, hogy a nyert jogosultságról beszél ez a 4. pont, és a magam részéről azt javaslom, hogy ezt a 4. pontot ebből az okból méltóztassék el is hagyni. Nem lehet jogosultságról beszélni ott, ahol tulajdonképen az illető hatóság tartozik tudomásul venni azt, amit bejelentenek. Ez épen olyan, mint az, hogy az ipartörvényben ki van mondva az iparszabadság, vagyis az a princípium, hogy ha valaki bejelenti azt, hogy bizonyos ipart akar üzni

} akár tudomásul vette a hatóság, akár nem vette, az ipart űzheti. Látom ebből, — dacára annak, hogy komolyan és újból mondom, amint a hires jóreggelt mindig mondottam — hogy nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a borkereskedelemből mindenkit kiszoríthatunk, ha a 4. pontot megtartjuk. Leszek bátor erre nézve később még nyilatkozni, de már most is hivatkozom erre, hogy azt az álláspontomat erősíthessem, hogy igenis e törvényjavaslatnak tendenciája az, hogy évi márczius 3-án, csütörtökön. 363 a borkereskedők számát lehetőleg csökkentse. Ervelésem támogatására már most felhozom a következő néhány sort, amely a 40. §-ban fordul elő. A 40. § ugyanis azt mondja (olvassa) : »Mindazok, akik jelen törvény életbelépte napján szeszesitalok eladásának közvetítésével, illetve bornak vagy sörnek nagyban való eladásával foglalkoznak, — amennyiben ezt a foglalkozásukat tovább is űzni szándékoznak — tartoznak iparigazolványuk megszerzését és cégük bejegyzését 1921. évi április hó 1. napja előtt az illetékes kir. pénzügyigazgatőságnál Írásban bejelenteni.« Tehát, aki Magyarországon bort akar vásárolni termelőtől vagy nem termelőtől, ha 1921 április l-ig nem jelenti be ezt az igényt, iparigazolvánnyal, cégjegyzéssel és a pénzügyigazgatóságnál történt bejelentéssel, akkor, ha bort vásárol és elad, 10.000 K-val büntetik 1921 április 22-én. Ne méltóztassék játszani a vidéki apró kisgazda-borkereskedők felbőszitésóvel, (Mozgás.) mert azokat ezzel teljesen felbőszítik, és azt fogják mondani, hogy be lettek csapva. Ok ugyanis nem olvassák a Budapesti Közlönyt s tessék elhinni, hogy Magyarországon nagyon sok ember nem olvassa a Budapesti Közlönyt. Bár megvan az a princípium, hogy a törvény nemismeróse nem mentség, mégis számolnunk kell azzal, hogy egy ilyen komplikált törvényjavaslat intézkedéseivel ne tegyük lehetségessé azt, hogy 10.000 becsületes magyar ember azonnal elveszítse kenyerét. Ezért azt javaslom, hogy a 32. § negyedik pontja a jelzett okból maradjon ki. (Mozgás.) Elnök .* A pénzügyminister ur kivan szólni. Hegedüs Loránt pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Ereky Károly t. képviselő ur téved, amennyiben a 32. § negyedik pontja folyománya az 1. §-nak, ennélfogva nem hagyható el. A 40. §-nál azonban, amint ezt Csernus t. képviselő urnák kijelentettem, a dátum meg fog változni. Kérem a szakasz változatlan elfogadását. Elnök: A vitát berekesztem. Következik a határozathozatal. Beadatott két indítvány ; egyiket a minister ur adta be, a másikat Ereky Károly képviselő ur. A kérdést ugy fogom feltenni, hogy a 32. § változatlan elfogadását teszem fel a két indítvánnyal szemben. Ha nem fogadják el változatlanul, fel fogom tenni a kérdést külön-külön a két indítványra. Méltóztatik a kérdés ekként való feltevéséhez hozzájárulni igen, vagy nem? (Igen!) Felteszem tehát a kérdést : méltóztatik-e a szakaszt változatlanul elfogadni ? , (Nem !) Nem fogadtatik el. Kérdem most, méltóztatik a 32. §-t a pénzügyminister ur részéről beadott indítvánnyal elfogadni, igen, vagy nem ? (Igen!) A szakaszt a pénzügyminister ur módosításával fogadta el a t. Nemzetgyűlés. Kérdem most : méltóztatik-e elfogadni Ereky Károly képviselő ur módositványát, igen, vagy nem? (Nem!) A képviselő ur módositványa 46*