Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-158

35S A Nemzetgyűlés 158. ülése 1921. évi marczius 3-án, csütörtökön. »Az italmérési jövedékről szóló törvényjavaslat 17. §-a 1. bekezdésének 4. pontjában a harmadik sor ezen szavai helyett : »már két ízben«, tétessenek a következő szavak: »már egy izben«. Ugyanezen sor következő szava pedig: »utolsó« töröltessék. Ebből a módosításomból, ha a t. Nemzetgyűlés azt el fogja fogadni, következik, hogy ugyanezen szakasz második bekezdésének g) pontja is módosítandó lesz. Erre vonatkozó indítványom igy szól (olvassa) : »A 17. § második bekezdése g) pontjának harmadik sorában az »első vagy másodízben követ el« szavak helyett tétessenek a következő szavak: »elsőizben követ el«. Még egy másik módosítást is vagyok bátor e szakaszhoz indítványozni, amelynek lényege az, hogy a szakasz második bekezdésének d) pontja, — amely előírja, hogy az engedély elvonható azoktól, akik a bortörvény 38. §-ának 2—8. pontjaiba ütköző valamely kihágást elsőizben, a 41. és 42. §-aiba ütköző valamely kihágást pedig ismételten követnek el, — akképen módosittassék, hogy az engedély attól is elvonható legyen, aki az emiitett törvény 42. §-ának első és második pontjába ütköző cselekményt elsőizben követ el. (Helyeslés johbfelől) A bortörvénynek ez a 42. §-a ugyanis azt mondja, hogy (olvassa): »Kihágást követ el ós 10 koronától 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő : 1. aki hamisított bort vagy törkölybort forgalombahozatal céljából mástól tudva megszerez ; 2. aki borseprőt a benne lévő bor kipréselése után forgalombahozatal céljából megvesz vagy megszerez.« Az a vendéglős, vagy italmérő, aki hamisított bort vesz, abból a célból, hogy azt forgalomba hozza, vagy aki borseprőt kiprésel és a kipréselt bort megint forgalomba hozza és azt akarja adni a vendégeinek, megérdemli azt, hogy tőle az italmérési engedély elsőizben is megvonható legyen. Ezért módosításom következőképen szól (olvassa) : »Az állami italmérési jövedékről szóló törvényjavaslat 17. §-ában a második bekezdés d) pontja helyébe tétessék a következő : »d) ha az engedélyes az 1908. évi XLVII. te. 38. §-ának 2—8. pontjaiba és a 42. §-nak 1 és 2. pontjába ütköző valamely kihágást elsőizben, a 42. §. 3. pontjába ütköző valamely kihágást pedig ismételten követ el és eme cselekménye miatt jogerősen elitéltetik.« T. i. ebben az esetben is elvonható legyen az engedély. Tisztelettel kérem, méltóztassék módosításaimat elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Gerencsér István jegyző : Nagy János (egri) ! Nagy János (egri): T. Nemzetgyűlés! A 17. § első bekezdésének 4. pontjához a következő beszúrást indítványozom : »Ha az engedélyes (vagy megbizottja) mást szándékosan lerészegit, vagy részeg embernek szeszesitalt szolgáltat ki« szavak után szúrassanak be a következő szavak : »vagy 17 éven alul levő kiskorúnak italt szolgáltat ki«. Ezt a módosításomat gyermekvédelmi szempontból ajánlom elfogadásra. Tegnap a határozati javaslatomban előterjesztett indítványom az volt, hogy utasíttassák a belügyminister arra, hogy hívja fel a törvényhatóságokat, hogy szabályrendeletet dolgozzanak ki, amellyel megtiltják 18 éven aluliaknak kocsmahelyiségben ital kiszolgáltatását. (Helyeslés.) Most azonban, amikor a törvényjavaslat 17. §-ához ezt a módosítást benyújtom, lejebb szállitom a korhatárt ós pedig abból a szempontból, hogy az a gyermeki lélek nagyon fogékony és érzékeny; minden benyomás hosszú időn keresztül megmarad benne, és nagyon jól tudom azt, mint aki gyermekekkel mint pedagógus hosszú időn keresztül foglalkoztam, hogy a gyermek a legtöbb rosszat a kocsmahelyiségben tanulta meg azáltal, hogy a szülői meggondolatlanul odaküldtek és ott nem épületes dolgokat látott. Mondja ki tehát a törvény azt, hogy 12 éven aluli, vagyis iskolaköteles gyermeket kocsmába ne lehessen küldeni. Ezért kérem ezen módosításom elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Gerencsér István jegyző: Somogyi István! Somogyi István: T. Nemzetgyűlés! Tegnapi beszédemben említést tettem arról, hogy az engedély elvonását indítványozni óhajtanám abban az esetben is, ha az engedélyes egyébként minden olyan feltételnek megfelel, amelyet a törvény előir, de olyan vagyoni helyzetben van, amely megélhetését ezen italmérés jövedelme nélkül is lehetővé teszi. Ennek értelme az, hogy méltóztassék elképzelni, hogy mi most ebben a törvényjavaslatban az igényjogosultak kategóriáit állítottuk fel, és pedig olyan kategóriáit, amelyeket az eddigi törvény nem ismer. Most megtörténhetik, sőt nagyon sok esetben meg is fog történni az, hogy az igényjogosultak nem tudnak hozzájutni ehhez az engedélyhez éppen azért, mert a kocsma, illetőleg a jogok eddigi tulajdonosai egyébként teljesen becsületes, tisztességes emberek, de — hogy rusztikusán fejezzem ki magamat — van nekik mit apritaniok a tejbe, így tehát az igényjogosultak tovább is meg lesznek fosztva attól, hogy valami jövedelemforráshoz jussanak. Tisztelettel indítványozom ennélfogva, hogy a 17. § első bekezdésének 4. pontja után szúrassák be a következő 5. pont (olvassa): »5. ha az engedélyes oly vagyoni helyzetben van,, amely megélhetését az üzlet jövedelme nélkül is lehetővé teszi.« Elnök : A pénzügyminister ur kivan szólni. Hegedüs Loránt pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! En teljesen méltányolom azokat az etikai momentumokat, amelyek Haller József és Nagy János (egri) képviselő urakat vezetik és ennélfogva a módosításaikat elfogadom.