Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-157

A Nemzetgyűlés 1Ő7. ülése 1921. értően az előbbi korlátozásoktól kivételesen eltekinthet« a szakaszból kihagyni. Indítványom rövid indokolására van szerencsém egyszerűen magára a szakaszra hivatkozni, mely azt mondja, hogy >>azök a közszolgálati alkalmazottak és azok családtagjai^ aldknek az engedélyek kiadására vagy a kimérési üzletek felügyeletére, illetőleg ellenőrzésére befolyásuk van, még ilyen engedélyt sem nyerhetnek«. A szakasznak ezen rendelkezésével szemben kivételt tesz az utolsó mondat, mely a belügyministerre és a pénzügyministerre bizza, hogy kivételes elbírálást érdemlő esetekben ettől a generális rendelkezéstől eltekinthessen és oly tisztviselő is kaphasson italmérési engedélyt, vagy annak családja, kinek exoffo kötelessége az italmérések körül előálló minden néven nevezendő szabálytalanságoknak és rendellenességeknek ellenőrzése. Szeretem mindig a tiszta helyzeteket és nem szeretem a törvényekben a kibúvókat. Vagy van értelme annak a rendelkezésnek, mely a köztisztviselőt eltiltja attól, hogy ilyen foglalkozást űzzön s ebben az esetben semmi néven nevezendő kivételnek helye nincs, vagy nincs értelme s akkor egyáltalában kár eltiltani, Azt hiszem azonban, nem kell vázolnom, hogy hogyan nézne ki az a helyzet, amikor a főszolgabíró vagy annak felesége pályázik a járásbeli kocsmaépületre, vagy amikor a községi körjegyző pályázik a községi kocsma bérletére. Meskó Zoltán : Az majd nem kapja meg ! Gaal Gaszton : Ha pénzzel győzi és a törvény , megengedi, akkor egyszerűen a legtöbbetigérő kapja meg. Ép ebből a szempontból tartom én a dolgot nagyon veszélyesnek, mert szeretném én látni azt a községbeli embert, aki pályázni merne a községi kocsma bérletére, szemben a községi jegyző feleségével, és látom azt a veszélyes helyzetet, mikor a községbeli kisgazdáktól venné a községi körjegyző felesége, mint kocsmáros a bort, és szeretném én azt a kisgazdát látni, aki drágábban merné adni a borát, annak a kocsmárosnak, aki a községi jegyző felesége, mint ahogy azt a községi jegyző megszabja. Mindentől eltekintve, ez annyira lehetetlen és erkölcstelen helyzet, hogy semmi néven nevezendő kibúvót emiatt a törvényben nem engedhetünk. A köztisztviselőt tehát a régi állapothoz képest határozottan ki kell zárni az efajta üzletekből. Ez vezetett engem inditványom benyújtásánál és nagyon kérném a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék elfogadni. (Helyeslés.) Hegedüs Loránt pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Azon indokok alapján, amelyeket Gaal Gaszton elmondott, a módosítást elfogadom. Elnök : Ki következik szólásra ? Gerencsér István jegyző : Benkő Gábor ! Benkő Gábor: T. Nemzetgyűlés ! Az előbbi szakaszhoz három módosítás adatott be. Ezek egyike volt Csernus t. képviselőtársamé, aki azt kérte, hogy 20 évvel visszamenőleg kell megvizsgálni, hogy az illetők ha bevándoroltak, szereztek-e maguknak magyar honosságot. Amennyiben megszerezte a honosságot, az a bevándorolt akárevi márczius hó 2-án, szerdán. 335 milyen gazemberis, megtarthatja a kocsmai jogát. Ezzel szemben a pénzügyminister ur azt javasolta, hogy a jövőben csak az kaphat italmérési engedélyt, aki 20 évvel ezelőtt vándorolt be. Mi a célja az egész javaslatnak, mit mondott és mire fektette a fősúlyt az előadó ur, miért hallgatta az egész Ház oly áhítattal a két-három nap óta folyó vitát és miért beszélt Somogyi képviselőtársam ? Hegedüs Lóránt pénzügyminister: A 4. §-hoz. Benkő Gábor: Azt kívánom megindokolni. Hegedüs Lóránt pénzügyminister: A 4. §-ról van most szó ! Benkő Gábor: Mivel meg voltunk győződve arról, hogy ezzel a javaslattal Magyarországot újjáteremtjük, azért gondoltuk, hogy ezzel alkalmat adunk arra, hogy a szerencsétlen, nyomorgó falusi nép kikerüljön a vérszívó uzsorások karmai közül és azt hittük, revideálni fogjuk azokat a ko es marosokat. Hegedüs Lóránt pénzügyminister: Az a 18. § ! Benkő Gábor : A törvény szigorú formájához alkalmazkodva, ezen már nem tudunk segíteni, azonban hála a Gondviselésnek, van itt egy szülésznő, egy bábaasszony a törvényjavaslat 4. §-ában. Elég szomorú, t. Nemzetgyűlés, hogy nemcsak a kocsmárosok, akik a mérget adják, hanem a Felvidéken majdnem minden szülésznő bevándorolt galiciai bábaasszony. Ott van Tolcsva, Sátoraljaújhely, pedig az nem is Felvidék és nem is annyira eldugott község, ott a hatósági szülésznő, t. Nemzetgyűlés, egy bevándorolt galiciai zsidóasszony és a törvényjavaslat 4. §-a ennek a bábaasszonynak is ad italmérési engedélyt. (Derültség.) Gaal Gaszton : Dehogy ad ! Benkő Gábor : T. Nemzetgyűlés ! Aki azt mondja, hogy nem ad, annak tessék elolvasni a törvényjavaslat szövegét. (Olvassa) : »Tényleges szolgálatban álló . . . tanítók és gyakorló szülésznők . . « (Felkiáltások : Hol van ez ?) . . . tessék csak elolvasni »... amennyiben szolgálati viszonyaikat szabályozó törvényes rendelkezések ezt el nem tiltják, felettes hatóságaik beleegyezésével, családtagjaik pedig minden ilyen korlátozás nélkül rendszerint csakis saját termésű boraik kismértékben való elárusítására nyerhetnek engedélyt«. (Derültség.) T. Nemzetgyűlés ! A múltkoriban az Uj Nemzedék leközölte azoknak a bevándoroltaknak névsorát, akik a Hegyalját úgyszólván összevásárolták. Hátha ennek a szülésznőnek is van ott saját termésű bora. (Derültség.) T. Nemzetgyűlés ! Hogy ez a szülésznő, ha nem 20 évvel ezelőtt vándorolt be, ezt sem árusíthassa, javasolom ennek a paragrafusnak olyképen való módosítását, hogy (olvassa) ; »Ha a 3. §-ban követelteknek megfelel és ha bevándorlott, a honosítása ezelőtt 20 évvel történt.« Elnök : Szólásra következik ? Gerencsér István jegyző : K. Pethes László ! K. Pethes László: T. Nemzetgyűlés! Legyen szabad ehhez a paragrafushoz egy stiláris módosítást beterjeszteni. Ragaszkodjunk a régi jó ma-