Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-157

318 A Nemzetgyűlés 157. ütése 1921. képviselőtársam, idehozva Komárom vármegye szabályrendeletét, hogy t. i. a rendszeres iszáko­soknak a kocsmákban szeszt ne szolgáltassanak ki. Nagyon sok helyen jóravaló szabályrendelet van, azonban ezek rendszerint csak a papiroson maradnak. De ha igy egyesitjük az elvet a gya­korlattal, a szövetkezeti italmérésben ezt keresztül lehet vinni, amint nagyon sok helyen keresztül is vitték. T. Nemzetgyűlés ! Ne méltóztassanak ezt a javaslatot is olyannak tekinteni, mint amely a szövetkezeteknek megint valami monopóliumot, valami kedvezményt akar biztositani, hi ;en a falusi szövetkezetek közül eddig is körülbelül 500­nak megvolt a maga ital mérése, nemcsak Magyar­országon, hanem a külföldön talán még inkább a szövetkezetek kezében vannak az italmérések. így Svájcban úgyszólván kizárólag ők kezelik, Dániában is, ahol ugyan a szeszfogyasztás kicsi, mert inkább tejet isznak az emberek ebédhez és vacsorához, mint szeszt, Svédországban hasonló­képen, Franciaországban, Németországban is a falusi fogyasztási szövetkezetekkel van mindenütt kapcsolatban a szövetkezeti kocsma, amely egy­általán nem a dőzsölés és iszákosság tanyája, ha­nem a mértékletesség tényezője. Â szövetkezet nem privilegizálás, hanem józan nemzeti érdek. Általában a szövetkezetek ellen elhangzott legutóbbi támadás nagyon rossz vért szült a falusi társadalomban és csak erősiti azt a véleményt, hogy a Nemzetgyűlés nem marad teljesen hű azokhoz az Ígéretekhez, amelyeket a választások idején tett. Bocsássanak meg, én nem akarok általáno­sítani, az általánosítás sohasem kenyerem, mert ha az ember általánosít, mindig téved, én itt csak egyes képviselőkre mutatok rá. akik olyan elő­szeretettel igyekeznek ujabban a szövetkezetek ellen támadni. À szövetkezeteket az egész világ elismeri mindenütt, kezdve Oroszországon, ahol most már csak a szövetkezeti struktúra tartja fenn még valamennyire a gazdasági életet, a meg­élhetést, és végigmenve Németországon, Anglián, az összes entente- és semleges államokon, Japán­ban, Délafrikában, Eszakamerikában, mindenütt elismerik a szövetkezetek nagy szociális jelentő­ségét és az államok, a törvényhozások úgyszólván két kézzel nyúlnak a szövetkezetek hóna alá, hogy iparkodjanak elősegíteni azokat haladásukban. Egyedül Magyarország törvényhozásában, amely­ről azt mondják, hogy itt teljes a nemzeti meg­újhodás, hangzanak fel ujabban rendszeres táma­dások a szövetkezetek ellen, mintha itt a szövet­kezetek valami különös monopóliumokat élvez­nének. Engedjék meg, hogy csak felemlítsem, hogy az egész világon a háborn előtt 200.000 szövetke­zet volt nnntegy 120 millió taggal. Ez a világ leg­nagyobb gazdasági szervezete és sokkal nagyobb, sokkal hatalmasabb, mint a szociáldemokrata­szakszervezetek, mert azokban sokkal kevesebb tag van, mint a szövetkezeti szervezetekben. évi márczius hó 2-án, szerdán. Tanulmányozva a szövetkezeti irodalmat, azt látom, a galíciai zsidóságban rendkívül nagy ellen­szenv van a szövetkezetekkel szemben. Itt van egy nagyon alapos munka, dr. Max Rosenfeld munkája »Die polnische Jiidenfrage«, amely magában foglalja a zsidó-kérdés egész biblio­gráfiáját. Ez a könyv, miután foglalkozik azzal, hogy az agrár Lengyelországban a kereskedelem túltengett és a túltengő kereskedelem révén a lengyel zsidóság elárasztotta teljesen a merkantil­pályákat és teljesen odatorlódott, ott iparkodik megélni, az egyik oldalon igy folytatja : Szeren­csétlenségre a szövetkezeti eszme a lengyel és a rutén népesség körébe mind mélyebben hatolt ; az egyik oldalon a gazdasági önsegély diadalútja a lengyelek és rutének részéről, de más részről ez a zsidóság teljes tönkremenésével egyértelmű. Es Max Rosenfeld ebből levezeti azt, hogy minden eszközzel, minden módon küzdeni kell az ellen, hogy a szövetkezetek erősödjenek, sőt ellenkező­leg arra kell törekedni, hogy a szövetkezeteket minden módon tönkretegyék. T. Nemzetgyűlés ! Nem akarok itt hitelt adni annak, amit az egyik déli újság nemrég megirt, de megdöbbentett ez a híradás és várom a feleletet a túloldalról, a t. demokratapárt részéről, hogy tényleg megfelel-e ez a valóságnak. Mondom, nem akarom feltételezni, hogy igy áll a dolog és szeret­ném mielőbb megcáfolva hallani. A Virradat t. i. nemrég azt a hírt közölte, hogy az OMKE-ben, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesületben dossziékat fektetnek fel a keresztény gazdasági intézmények és szövetkezeti központok ellen és ezekben a dossziékban iparkodnak összegyűjteni adatokat, hogy igy aztán egyenként, személyük­ben tehessék tönkre a keresztény gazdasági intéz­mények és szövetkezeti központok vezetőit. Akkor, t. Nemzetgyűlés, amikor a külföldi sajtóban pa­naszokat helyeznek el, hogy Magyarországon faj­üldözés folyik, hogy a keresztény magyarság ül­döz más fajokat, akkor itt már azzal állunk szem­ben, hogy hajszát iparkodnak szervezni épen a keresztények ellen. T. Nemzetgyűlés ! Sándor Pál és Szterényi József képviselő urak mindig meg szokták magu­kat különböztetni, hogy ők jóbarátai a szövet­kezeteknek, különösen a falusi szövetkezeteknek, de azt mondják, hogy a szövetkezeti központok eljárását bírálják s azokat iparkodnak minél feke­tébb beállításban idehozni. Somogyi István : Isten őrizze meg a szövet­kezeteket az ilyen barátságtól ! SchandI Károly : Nagyon természetes, hogy aki a központokat igyekszik tönkretenni, az egy­úttal tönkreteszi a falusi szövetkezeteket ; ez olyan egyszerű, mint a kotlóstyuk és a csirkék meséje, hogy ha a kotlóstyukot agyonütik, akkor a csirkék is megdöglenek. Most már azt a szemrehányást teszik a szövet­kezettel szemben, hogy monopóliumot élveznek, élveztek különösen a múlt esztendőben, a lemon-

Next

/
Thumbnails
Contents