Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-156

302 A Nemzetgyűlés 156. ülése 1921 olasz, a spanyol, vagy a skót egy liter pálinkát fogyaszt évenkinfc, addig a mi derék ruthón né­pünk — Rákóczi és Kossuth ivadékai — 50 liter pálinkát fogyasztanak el. Tessék már most ehhez hozzáképzelni, hogy ki tálalja fel és ki hozza tálcán a népnek ezt a méregitalt, Nem tisztességes kezek nyújtják azt, hanem a kazár reszkető és mindent kiuzsorázni akaró keze. ( Igaz ! Ugy van ! Halljuk ! Halljuk ! jobb felöl.) T. Nemzetgyűlés! Nem akarom statisztikai adatokkal tovább untatni a Házat, csupán a pénzügyminister ur figyelmét vagyok bátor még egy dologra felhívni, amely talán érdekelni fogja. Rá akarok mutatni arra, mekkora összeget kép­visel a Magyarországon évenkint elfogyasztott pálinka. (Félkiáltások balfelöl : Azt ö tudja leg­jobban ! Halljuk! Halljuk!) 1900-ban 7,697.147 hektoliter pálinkát fo­gyasztottunk, aminek forgalmi értéke akkor 431,471.000 korona volt. Ha ezt az összeget a mai valutáris differencia figyelembevételével csak százzal szorozzuk, — pedig nyugodtan meg lehetne szorozni kétszázzal is, hogy a mai ér­téket kapjuk — ... Orbók Attila: Lehet ezerrel! Kerekes Mihály: Ki lehetne fizetni belőle az egész háborús adósságot! Benkő Gábor: . . . akkor kijön egy akkora összeg, hogy el kell borzadnunk tőle, mert hiszen nem kulturális célokra, hanem pálinkára költöt­tünk el 43.147,000.000 koronát. Orbók Attila: Itt van egy jó adóalap! Elnök (csenget) : T. képviselő ur, kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy a Ház határozata szerint már egy órakor át kellett volna térnünk az interpellációkra. Benkő Gábor: Egy családra tehát 7—8 ezer korona esik, ami hogy teljesen helyes szá­mítás, látszik abból, hogy fejenkint és napon­kint 5 korona jut egy emberre. Mindenki előtt nyilvánvaló, aki a viszonyokat ismeri, hogy ennyit feltétlenül elkölt ma egy-egy ember alkoholra. Most még csak azt nézzük meg, t. Nemzet­gyűlés, hogy a szegény osztály, a munkások és földmivesek, valamint a kisgazdák osztálya, akik munkabérükből szerzik a pénzt, a jöve­delmet, fizetésüknek hány százalékát költik el alkoholra és pálinkára. A szétküldött és vár­megyénként bekért gyüjtőivekre adott válaszok­ból megállapítható, hogy tiz vármegyében jöve­delmének 10 százalékát költi ez az osztály pálinkára, kettőben 20 százalékát, négyben 25 százalékát, négyben 33 százalékát, egyben 40 százalékát, 7 vármegyében 40—60 százalékát. Dinich Vidor : Melyik az a részeges vár­megye ? Benkő Gábor: Talán mondanom sem kell, hogy e #y Galíciával határos vármegye. Ereky Károly : Gyarmatországban ez igy szokás ! évi márczius hó 1-én, kedden. Benkő Gábor: Most már rövid leszek, t. Nemzetgyűlés. Ezekben az előbb emiitett vár j megyékben, ahol a munkakereset 60 százalékát költik pálinkára, ugyszólván minden második házban van egy-egy pálinkásbolt, amelyet a kazár tart megszállva. Ez a pálinkásbolt, t. Nemzetgyűlés, hely, ahonnan csak átok, pusztulás zúdul a községre. Ezek a pálinkásboltok a munkátlanságnak, a közönynek, a letargiának, a család iránti szeretet elhanyagolásának meleg­ágyai, ezek a pálinkásboltok, az üzleti és a csa­ládi titkok mámoros fővel való elárulásának színhelyei, amiket aztán az ott settenkedő kazár mindig a maga javára hasznosít és értékesít. Ezeknek a pálinkát mérő boltosoknak köszön­hetjük, hogy a ragadozó madár kinézésű, kaftá­nos, Oroszországból bevándorolt kazárok, északi vármegyéinknek nemcsak egyes családjait, hanem egész falvait teljesen tönkretették. Az idő előrehaladottságára való tekintettel nem akarok statisztikát mutatni be arra vonat­kozólag, mily nagy mennyiségű vagyont hará­csoltak össze egy-két év alatt pálinka révén a ruténektől ezek a galíciaiak. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés! Mindez történik fényes nappal, úgyszólván, kormánytámogatással. így azután nem csodálkozhatunk a kiván­dorláson, nem csodálkozhatunk a nép között lévő nyomoron, nem csodálkozhatunk azon, hogy 5 millió hold föld kerül idegen kézre. Más nemzetek az idegenektől óvták népüket és orszá­gukat és ebben még Kina is példát szolgál­tathatna részünkre. Kínában, mikor az ópium­háboruban deferálniok kellett az angoloknak, megengedték, hogy az ópiumot, a mérget be­vigyék, de azt már nem engedték meg, hogy a kínaiak vagy galíciaiak árusítsák. Galíciaiak különben Kínában egyáltalában nincsenek, (Derültség.) a nagy kinai birodalomban ösz­szesen a 00 zsidó él egyetlenegy városban Kai-Eong-Euban. Itt fekszik egy könyv előttem, a mélyen t. pénzügyminister ur irta és a címe: Lesz-e béke? Ebben a mélyen t. pénzügyminister ur szépen festi le a magyar jövőt és biztat arra, hogy ne csüggedjünk el, mert Magyarország lesz és valaha szebb lesz, mint volt. Hogy szebb legyen, szeretném, ha ezen a törvényjavaslaton annyi b korrigálna, hogy valóban bekövetkezzék, hogy Magyarország szebb lesz a jövőben. Én csak egyes részletekét akarok felolvasni ebből a könyvből, (Mozgás a baloldalon.) illetve nem is olvasom fel . . . Usetty Ferenc: Felolvasottnak tekintjük! (Derültség.) Benkő Gábor: Csak a konklúziót mondom el. A t. pénzügyminister ur e könyvben azt írja, hogy annál hamarább fog eljönni az a várva várt pillanat, hogy Magyarország integri­tását visszakapja, minél több vonzó harmóniát hozunk létre, minél több vonzó harmónia van bent a csonka Magyarországban. Én is azt

Next

/
Thumbnails
Contents