Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-156
A Nemzetgyűlés 156. ülése 1921. Méltóztassanak megengedni, hogy azt a kijelentést tegyem, hogy ebben nem értek egyet Kerekes t. képviselőtársammal. Nem értek vele egyet azért, mert elsősorban is az elöljáróságoknak nagy megszégyenítése volna az, ha tőlük ezt a jogot elvonnák, másodsorban nem értek vele egyet azért sem, mert hiszen a képviselőtestület határozatai az 1886 : XXII. te. értelmében megfellebbezhetők, s akkor az a különös helyzet állna elő, hogy a képviselőtestületnek ez ügyben hozott határozatát, valamelyik érdekelt fél megfellebbezhetné, s igy a pénzügyministerium is abba a helyzetbe kerülne, hogy az ilyen ügy elintézése két esztendig sem nyerne befejezést. A községi elöljáróságok, amint én a viszonyokat ismerem, tisztességgel, becsülettel teljesitik a maguk feladatát. Hiszen lehetnek kivételek, ahol ez nem igy van, de Magyarország összes elöljáróságaira ezt általánosítani nem lehet és én nem mondanám ki törvényben, hogy megbízhatatlanok és hogy ezt a jogosultságot el kell vonni tőlük, (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) mert hiszen ennek az lenne az eredménye, hogy nem akadna Magyarországon egyetlen egy kisgazda sem, aki az elöljárói székbe üljön, hogy a maga hivatását és kötelességét ott teljesítse. Ez a hivatás, ez a kötelesség különösen a háború tartama alatt, de főleg a román megszállás alatt nem volt könnyű feladat. Sok keserűséggel, sok majdnem leküzdhetetlen akadállyal találkozott az az elöljáróság és ha egyik vagy másik részről bizonyos keserűséget is váltott ki az elöljáróság intézkedése, nem mindig az elöljáróság a hibás, hanem — méltóztassanak nekem elhinni — a körülmények és viszonyok. A magam részéről javaslom, és ragaszkodom ahhoz, hogy a törvényjavaslatnak ez az intézkedése változatlanul tartassák meg. (Helyeslés a jobboldalon.) A törvényjavaslat 18. §-a azt mondja, hogy (olvassa) : »A jelen törvény életbeléptetése napján érvényben lévő engedélyeket ugy az engedélyesek személyi megbízhatósága szempontjából, mint annak a megállapítása céljából, hogy az engedélyekben foglalt jogosítványok a jelen törvény rendelkezéseinek megfelelnek-e, az illetékes pénzügyigazgatóságnak hivatalból felülvizsgálat alá kell venni.« Azt mondja továbbá a törvény, hogy amennyiben nincs meg a személyi megbízhatóság, az engedély az illetőtől elvonandó. Én nemcsak a személyi megbizhatóság hiánya esetében alkalmaznám ezt az eljárást. Mi most igen különös és rendkívüli viszonyok közt élünk. Kenyérkereseti pálya nagyon kevés van, kenyérkereső pedig, aki meg akar élni, talán nagyon sok. Ebben a kis országban összezsúfolódtunk, idejöttek a menekültek ezrei és gyermekeink közül is nagyon sokan kenyér nélkül vannak. Nem tartanám tehát elegendőnek, hogy csak a személyi megbizhatóság hiánya esetén vonassék el ez a jog. En elvonandónak tartanám azt abban az NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — VIII. KÖTET. évi márczius hó 1-én, kedden. 297 esetben is, ha az illető oly vagyonnal, vagy más egyéb oly jövedelmező forrással rendelkezik, mely megélhetését az italmérési jog gyakorlása nélkül is tisztességesen és becsületesen biztosítja. Ezt a szakaszt ily értelemben gondolnám kibővítendőnek, s erre vonatkozólag és általában egyéb javaslataimra nézve indítványaimat a részletes tárgyalások során be fogom terjeszteni. Ajánlom ezeket a módosításokat a mélyen t. Nemzetgyűlés szives figyelmébe s ismételten kijelentem, hogy a magam részéről a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra ki van feljegyezve? Kontra Aladár jegyző: Benkő Gábor! Benkő Gábor: T. Nemzetgyűlés! Hiszek Magyarország feltámadásában, de még jobban hinnék benne, ha az előttünk levő törvényjavaslattal megragadnók azt a kedvező történelmi pillanatot, hogy Magyarország szerencsétlen és legtöbbet szenvedett, ezer év óta csak az igát húzó falusi népét megszabadítsuk legrombolóbb és legnagyobb ellenségétől, a pálinkától és a pálinkás bolttól. Az ezer év óta hazánkat meglátogató sorscsapások legnagyobbikának azt a pálinkás boltok zugába behúzódó Shylock-arcu, Galiciából bevándorolt gaz kazárt tartom, aki ott pók módjára szövegeti 1867 óta a hálóját, hogy a falusi nép minden javát, minden boldogságát, véres verejtékével szerzett munkájának utolsó gyümölcsét is a maga javára kizsákmányolja. A sokat hangoztatott liberális korszaknak egyik legnagyobb, mondhatni förtelmesen legnagyobb bűnét abban látom, hogy Magyarország nemzetfentartó őslakosságát G-aliciából bevándorolt, idegen érdekeket szolgáló és idegen lelkületű emberek által kiszipolyozni engedte. Nem voltam soha életemben antiszemita. Az antiszemitizmus tulajdonképen csak ott indokolt, ahol a szemitának nevezett faj a nemzet, vagy valaki ellen tudatosan, láncolatosan bűnt követ el. A Magyarországon lakó őslakossággal szemben a már régebben ittlakő zsidóság sohasem volt bűnös ; az a magyar néppel összeolvadt, sőt a 48-as időkben hazaárulással, vagy más hasonló váddal egyáltalán nem illethettük a zsidóságot. Ez a Galiciából bevándorolt kazár azonban megfertőzte nemcsak Magyarországot, hanem a fertőzésre mindig hajlamosabb őslakoságu zsidóságot is. T. Nemzetgyűlés! Abban az esztendőben, amikor mi magyarok a magát műveltnek nevező Nyugatot, az általuk barbárnak nevezett törökök ellen védtük, amikor Mohácsnál a védelemben majdnem elvéreztünk, 1626-ban a művelt nyugat kalandorai összetömörülve Cortez és Francois Pisar spanyol kalandorvezérek vezetésével áthajóztak az akkor nemrég felfedezett Amerikába és ott kalandor kincsszomjainak kielégítésével tönkretették, leigázták, megsemmisítették a nyugati kultúránál sokkal ősibb 38
