Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-156

A Nemzetgyűlés 156. ülése 1921. évi márczius hó 1-én, kedden. 295 gyermekeinek és a köznek jogos érdekét a maga cselekedeteinél szem előtt tartsa. Továbbá én is nagyon nélkülözöm, liogy a törvényjavaslat a lokálopciónak elvét nem juttatja érvényre és azért az általános intézkedésekre vonatkozó szakaszoknál a magam részéről indítványt fogok tenni, hogy a lokálopció elvét ez a törvényjavaslat vegye be. Különben pedig a következő határozati javaslatokat terjesztem a t. Ház elé, (Halljuk! Halljuk!) kijelentvén, hogy ezek nem fedik az én elvi álláspontom mérték tekintetében; csak azért maradok ily nagyon szerény követelések mellett, mert ugy gondolom, miként előttem szólott t. képviselőtársam, hogy többet nem érhetünk el. Ezek a következők (olvassa) : »Utasítsa a Nemzetgyűlés a pénzügyminister urat, adjon ki 30 nap alatt rendeletet, melyben intézkedik : 1., hogy ugy a korlátlan, mint a korlátolt kimérésnél szeszesz italok kimérése a napnak meghatározott minimális szakaira szorítkozzék hétköznapokon, főleg azonban vasár- és ünnepnapokon.« Itt a megszorítást 40 órára vonatkoztatom, vagyis szombat délutántól hétfő reggelig; 2. »hogy a kiszolgáltatandó ital mennyiségénél személyenként maximum állapíttassák meg.« (Helyeslés, j Mert fel is hozható az, hogy valaki esetleg kimegy a kocsmából és azután ismét bejő oda inni, de legalább megnehezítjük ezzel a dolgot. Másrészt pedig, ha szövetkezetek és községek, vagyis erkölcsi testületek kapják kezükbe az italkimérést, azok kötelességüknek is fogják tartani, hogy ezt a kijátszást megakadályozzák, 3. »hogy pálinkakimérések látogatása nőknek egyátalában nem, (Helyeslés.) férfiaknak pedig 20 éves korukig tilos és hogy ugyancsak tilos nőknek és 20. életévüket be nem töltött férfiak részére boron és sörön kivül más szeszesitalt kiszolgáltatni. Végül az emberi élvezetre szánt égetett szeszesital maximális szesztartalma a mostaninál alacsonyabbra szállíttassák le.« Mert ha a jelen pillanatban nem is áll kellő mennyiségű szesz rendelkezésünkre, a törvény nem épen erre a hónapra készül, amelyben most élünk, hanem a jövőre is vonatkozik. Ezeket leszegezvén, tisztán elvi okokból a törvényjavaslatot el nem fogadhatom. (Elénk éljenzés balfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Kontra Aladár jegyző : Kolozsi Endre Î Kolozsi Endre: T. Nem zegy ülés ! Azzal a törvényjavaslattal, amely a Ház asztalán fekszik, őszintén megvallva én sem rokonszenvezem, mert átérzem az ebben rejlő intézkedéseknek, illetve magáknak az italméréseknek azt a romboló hatását, amely ugy az anyagi, mint az erkölcsi téren különösen a falusi emberekkel szemben megnyilvánul. (Ellenmondások jobbfelöl.) De mert tudom azt, hogy az államháztartásnak nagy szüksége van bevételekre, a magam részéről általánosságban elfogadom. Különösen örömmel látom ennek a törvényjavaslatnak beérkezését azért is, mert ez mintegy biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a Nemzetgyűlés megkezdi most már a maga rendes működését és hozzáfoghat azoknak a fontos javaslatoknak a tárgyalásához, amelyeket az igen tisztelt pénzügyminister ur a közeljövőben előterjeszteni szándékozik. Mi tiszántúli képviselők, akik a múlt év június havában jöttünk be a Nemzetgyűlés termébe, már három kormányválságot éltünk meg. E három kormányválságnak az volt a következménye, hogy hetekig tartott, míg a kormány meg tudott alakulni, hetekig tartott a kormány programmja feletti vita, amely a Nemzetgyűlés idejének körülbelül 50%-át vonta el a munkától. Ezért látom örömmel, hogy a Nemzetgyűlés termében immár a rendes, komoly munka kezdetét veszi. Épen ezért nem akarok most hosszadalmas lenni és csak a törvényjavaslatnak egynéhány szakaszához kívánok hozzászólni. Ha jól emlékezem, a numerus clausus tárgyalása során Sándor Pál t. képviselőtársam azt a kijelentést tette, hogy a keresztény kurzus helytelenül fog fel egyes kérdéseket és különösen helytelenül itéli el a zsidóságot akkor, amikor azt állítja, hogy a kereskedelmet teljesen a zsidóság vette a kezébe, kiszorítván a keresztény elemet, mert hiszen maga a keresztény elem az oka ennek, mert a keresztény intelligencia különösen a kereskedelmi pályát soha megbecsülni nem tudta, sőt azt lealacsonyító foglalkozásnak tekintette. Hasonló, ha nem teljesen azonos értelmű kijelentést tett tegnap Bródy Ernő t. képviselőtársam, amikor elmondotta, hogy keresztények azért nem folyamodtak trafikengedélyért, mert ezt nem tartották uri foglalkozásnak. Én elismerem azt, hogy mi keresztény emberek a kereskedelmet tényleg sohasem tartottuk egészen megfelelő foglalkozásnak és ennek következtében Sándor Pál t. képviselőtársam kijelentésének igazat adok. Az életben azt láttuk, hogy, ha egy családban meg akartak egy gyereket ijeszteni, ha nem volt megfelelő jó tanuló, a családfő azt mondta neki : fiam, ha nem tanulsz, boltosinas leszel. Ez a felfogás jellemzi gondolkozásunkat. Ez így volt egészen mostanig. Azonban az élet és a megváltozott viszonyok megtanítottak arra, hogy a kereskedelem egyik legszebb, legfüggetlenebb foglalkozás az egész világon és épen azért mi keresztények is jogot formálunk ahhoz — s ezt, azt hiszem, senki sem kifogásolja — hogy a jövőben a kereskedelemben a legnagyobb mértékben résztvegyünk és gyermekeinket erre a pályára nevelhessük. A törvényjavaslat 1. §-ának harmadik bekezdése azt mondja, hogy (olvassa) : »A szeszesitalok eladásának közvetítése, továbbá bornak, bormustnak, gyümölcsbornak és sörnek nagyban való eladása pénzügyi hatósági engedélyhez kötve ugyan nincsen,, mind-