Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-155

278 A Nemzetgyűlés 155. ülése 192 azt, hogy ő egy izben hajlandó lett volna nekem mandátumát átadni. Ez akkor volt ősszel, midőn én azt a cikket irtani a magyar középosztály megmentésének akciójáról. Én nagy hálával vettem ezt, de azt gondoltam, hogy helyesebb, ha megtartja a mandátumát, mert én mandátum nélkül is tudom képviselni azokat a gondolatokat, amelyet ő esetleg bírálni fog. Most már rátérek néhánj- módosításra, végül pedig az állami italmérési javaslattal szoros összefüggésben lévő uj-zeelandi alkotmányra is néhány szóval, mielőtt a törzsfőnökök engem teljesen lefogyasztanának. (Derültség.) Kerekes Mihály t. barátomat megnyugtathatom, hogy módosításainak legnagyobb része olyan, hogy azokhoz szívesen hozzájárulok. (Helyeslés balfelöl.) Azt, hogy az egyházközségek ne kaphassanak engedélyt, szívesen törlöm. Megjegyzem, hogy ennek más jelentősége volt a régi törvényben. Némely délvidéken lévő orthodox egyházközségnek volt ilyen engedélye. Sajnos, ezek az egyházközségek most nincsenek területünkön. Azt hiszem, hogy ha egyszer megint területünkön lesznek, a t. képviselő ur szívesen visszavonja e módosítását. Ami azt illeti, hogy a kocsmák ne legyenek közel a templomokhoz, ehhez hozzájárulok, de mégis azt hiszem, hogy a végrehajtási utasításban fogom kijelölni azt az ötven métert, amelyről itt szó van. Vannak egyes helyek, ahol a kocsma épülete közelebb van, ezek tqvábbtolására természetesen nem vállalkozliatom. Hasonlóképen hozzájárulok ahhoz, hogy a 13-ik szakaszban a községi elöljáróságnak megfelelő szerep jusson, ámbár az egészet inkább a közigazgatás kezébe kell letenni. Ami többi t. barátaim megjegyzéseit illeti, Bródy t. barátom nagyon kifakadt két dolog miatt. Az egyik az, hogy a javaslat már előre nem akar adni olyanoknak italmérési jövedéket, akik bizonyos bűnökben vétkesek lehetnek. Ez a régi törvényben is benne van, megvan az 1899. évi XXV. te. 3. §-ának 2. pontjában. Ebben semmi ujabb nincs és azt hiszem, hogy ha a közigazgatás tisztességes, akkor semmi tisztességes embernek ettől félnie nem szükséges. Ami Bródy t. barátom másik megjegyzését illeti, hogy a fővárost megfosztja a javaslat egyik jövedelmi forrásától, amikor a 20. § végén azt mondja, hogy az idevonatkozó engedélyekért járó pénzt a főváros nem kapja. Mi nem fosztjuk meg semmitői sem a fővárost. Ezen nagyban eladóktól soha nem kapott semmit a főváros, ellenben rendkívül fokozzuk a főváros jövedelmét azáltal, hogy a többiekét felemeljük, ugy hogy a főváros . évi február hó 28-án, hétfőn. az eddigi 800.000 korona helyett 2,500.000 koronát kap, igy az állam is megkapja a magáét, a főváros is megkapja. Mindenesetre neki is és minden fővárosi bizottsági tagnak szives figyelmét felhívom arra, hogy a főváros pénzügyeit, amelyekkeli most foglalkozom, nem lehet rendezni, ha a kellő és szigorú takarékosság ott nem uralkodik. (Ugy van ! Ugy van !) Ugyanazt a kegyetlen, a kicsinységekig menő takarékosságot kell ott gyakorolni, amelyet én itt végzek, mert másképen az ő deficitjüket sem én, sem senki a világon fedezni nem tudja. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ami Haller t. képviselő urnák azt a nézetét illeti, hogy az engedélyek reviziója lassan megy, kijelentem, hogy nálam tisztán a trafikengedólyek vannak és amilyen gyorsan lehetséges, ezek keresztül fognak menni. Én nagyon óvatos vagyok. Kizárólag csak a hadiárváknak és hadirokkantaknak adtam trafikengedélyt. Ehhez hozzá is járultak. Egyes előforduló esetekben igyekszem az illetőknek valami tőkeösszeget juttatni hitel utján. Amidőn pedig információim nem voltak pontosak, mindig megkérdeztem az illető város képviselőjét, nem azért, hogy protegáljon, hanem azért, hogy mondja meg, igaz-e az, hogy az illető megérdemli az engedélyt. Egész nyugodtak lehetnek aziránt, hogy ezt a legnagyobb korrektséggel fogom végrehajtani. (Élénk helyeslés.) Nem hiszem, hogy bármi nehézség merülne fel, mert hiszen esténként mindig ki szokták vinni tőlem az aktákat, ugy hogy nálam semmi elhúzás nincs. Lesznek talán kivételes esetek, amikor nem hadirokkant kapja az engedélyt, de a t. Nemzetgyűlés mindig látni fogja, hogy az illető ezt megérdemli-e vagy sem, ugy hogy e tekintetben ugy magamért, mint munkatársaimért jótállok. A javaslatot tehát támadás nem érheti, annál is inkább, mert ez nem az enyém, nem is a kormányé, hanem a kormányzópárté, amely ugy gondolta, hogy elvei egyrészét ezzel meg fogja valósítani, és én, amikor vállaltam a ministerséget, kijelentettem, hogy igenis vállalom a javaslatot és tisztességesen keresztül fogom hajtani. (Helyeslés.) Ezek után áttérek az újzélandi alkotmány kapcsán Ereky Károly t. barátom támadására. (Derültség. Halljuk !) A t. barátom egy sajátságos téveszméből indul ki. ő t. i. azt hiszi, hogy ő buktatta meg báró Korányi Frigyes pénzügyminister urat. (Élénk derültség.) Azóta állandó tréningben van, hogy az összes pénzügyministereket megbuktassa, (Derültség.) sőt egy hetilapban azt olvastam, hogy : pénzügyministereket a legrövidebb idő alatt kikészít Ereky Károly. (Élénk derültség.) Először is konstatálom azt, hogy Ereky