Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-154

248 A Nemzetgyűlés 154. ülése 1921 évi febr. hó 26-án, szombaton. erősíttessék, hogy itt a magyar nép különböző társadalmi rétegei között ne az ellentét, ne a gyűlölet fejlesztessék, hanem a kibékülés és a testvéri összefogás, szükséges az, hogy annak, akinek van, akinek a magyar állam tulajdanának mondható vagyonból, ami a magyar állam határain belül fekszik, a feltétlenül szükségesnél több jutott az abból a vagyonból egy bizonyos kis részt leadjon azoknak, akiknek semmi sem jutott, (Ugy van! Ugy van/) Le kell adni azért, hogy a társadalmi ellentétek kiegyenlittessenek, legalább is kivétessék a méregfoga annak a veszedelemnek hogy olyan állapotok eiőállhassanak, amilyeneken keresztülmentünk. Nem tudom, hogy az a nagybirtokos osztály, az a közigazgatási tisztviselői kar hogy gondolja azt, hogy igy Magyarországon elégedett nép legyen és ha arra kerül a sor, hogy Magyarországon a mai rendet meg kell védelmezni a nép erejével, akár fegyverrel is, ( Ugy van ! a jobboldalon.) hogy sikerül ez oly néppel, mely elégedetlen, mely gyűlölettel tekint a másik osztályra. Nem gondolják meg, hogyan sikerül ez és nem látják be ezek az igen t. jó urak azt, hogy maguk alatt vágják a fát. (ügy van ! Ugy van ! Taps a jobboldalon.) Hiszen ha veszíteni valóról van szó, akkor ők veszíthetnek legtöbbet. Nem látják be a fenyegető veszélyeket, amelyek határainkon meredeznek felénk (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon) és minden pillanatban idejöhetnek, amikor pedig ők épen olyan gyengék lesznek azok visszaverésére, mint a múltban gyengék voltak. (Ugy van ! Ugy van ! Taps.) Annak a visszaverésére csak az egyszerű néptömegek jók . . . Benkő Gábor : Akkor hízelegtek nekik ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: . . . és hogyan akarják, hogy azok a néprétegek támogassák őket, mikor még egy szerény kis kunyhót, egynéhány négyszögölet sem akarnak nekik adni. Benkő Gábor : Tiszadobon még sírhelyük sincs ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Elég idő volt idáig arra, hogy ugy a birtokosság, mint a közigazgatási hatóságok megmutassák, hogy mi a szándékuk és mit akarnak tenni és a tapasztalat bebizonyította, hogy legnagyobbrészt — mert mint jeleztem, vannak dicséretes kivételek ugy a birtokosok között, mint a közigazgatási hatóságok között is (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) — nem feleltek meg a várakozásnak, kötelességüket nem teljesitik a törvény végrehajtása tekintetében. Tehát eszközökről kell gondoskodni, hogy ezt a törvényt végrehajtsák. (Helyeslés.) Az eszközök közé tartozik a t. interpelláló képviselő ur által ajánlott mód is, mert be kell vallanom a t. Nemzetgyűlés előtt, hogy mikor a rendeletet kiadtuk, akkor is szóba került ez, azonban sokaknak aggodalmuk volt a tekintetben, hogy egyszerűen kidobolják a törvényt és mindenki jelentkezzék, aid akar, mert attól féltek, hogy olyan tömegesen jelentkeznének, hogy nem bírnák kielégíteni a jelentkezőket. Ezért adtuk ki ugy a rendeletet, hogy a hatóság ne legyen kényszerítve kidobolni és ugy kihirdetni, hanem a lapok utján és minden községi elöljáróságnak a megküldött rendelet alapján kell cselekednie, hiszen a községi elöljáróságok anélkül is összehívják azokat, akikről tudják, hogy házhelyre van szükségük. En mindent elkövettem arra, hogy a községi elöljáróság tájékozva legyen. Nemcsak magát a törvényt és a rendeletet küldöttein meg minden egyes községbe külön, hanem külön magyarázó füzetet nyomattam a földmivelésügyi ministerium terhére és azt is megküldöttem minden községben a községi elöljáróságnak, megküldöttem a gazdaköröknek és mindenféle ilyen köröknek, hogy teljesen tájékozva legyenek róla. En is abban a hitben voltam, hogy a községi képviselőtestület, amely kellene, hogy a község egész lakosságát képviselje, tudni fogja annyiban legalább a kötelességét, hogy odaáll és ezt az ügyet a kezébe veszi. Sajnos azonban, a legtöbb helyen a községi képviselőtestületek sem állnak ott, ahol állniok kellene, és ha esetleg a községi jegyző nem akarja ezt a dolgot tovább csinálni, nem akarja az összeírást elvégezni, akkor a községi képviselőtestületekben sincs meg az az erő, igen sok helyen, hogy a községi jegyző urakat erre rászorítsák. Látszik, hogy az eddigi intézkedés nem elég. Az, hogy kiadjuk az utasítást, hogy hivatalból kötelesek megindítani az eljárást — mondom — már előbb is a gondolatom és akaratom volt, de akkor nem sikerült kiadnunk, most újból megkíséreljük, de megjegyzem, hogy csak a ministerium beleegyezésével íehet kiadni. (Mozgás.) Ennél a másik kérdésnél is, amelyet a t. interpelláló képviselő ur emiitett, a közigazgatás újjászervezésénél, a törvényhatósági és községi választójog újraalkotásánál ezek a jó urak, ezek a nagyobb birtokosok és a közigazgatási főtisztviselők, amikor itt rendre tiltakoznak a vármegyei gyűléseken a régi virilizmus erejével ennek a reformnak a behozatala ellen, nem veszik észre, hogy amikor akadályozzák a földreform végrehajtását, épen ezzel kényszeritik bele a Nemzetgyűlést, hogy ne engedjen egy jottányit sem belőle, hanem azt a reformot, a közigazgatás reformját is idehozza a kormány a Nemzetgyűlés elé, ( Ugy van ! Ugy van !) minél előbb csinálja meg ezt a reformot is és kerüljenek a községi és vármegyei képviselőtestületekbe s azok vezetőhelyeire olyan megválasztott egyének, akik a földreformot szivükből, lelkűkből akarják megvalósítani és meg is fogják valósítani. (Élénk helyeslés.) Kz eszközökhöz tartozik a főispánok megválogatása is. (Ugy van ! Ugy van !) Nekem talán nincs jogom az összkormány nevében ebben a tekintetben nyilatkozni, mert nem vagyok- belügyminister, de látom azt, hogy a legnagyobb súlyt, kell helyeznie a kormánynak arra, hogy az újonnan kinevezendő főispánok közül csak azok kapják meg a kinevezést, akik előbb határozott ígéretet tesznek arra, hogy a földreformot végre-