Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-154

A Nemzetgyűlés 154. ülése 1921. évi febr. hó 26-án, szombaton. 245 felé, a-könnyebb munka és kevesebb munkaidő felé tekintettek és lassan a városi gyárakban vállaltak munkát. Tehát a nagyvárosi proletártömegeknek nagy részét a nagybirtok által a faluról kiszorított proletárok adták. Ennek következtében a falu lakossága lassanként két kategóriába oszlott el ; az egyik kategóriába tartozik a boldog nagybirtokos, a nagytőkés, a másikba pedig a metizlábas falusi proletár. T. Ház ! Azonban nemcsak ezt a bajt, nemcsak ezt a szerencsétlenséget hozta az országra a földbirtok helytelen eloszlódása, hanem a falu gazdálkodása, gazdasági fejlődése is teljesen megakadt, mert az életfeltételéhez szükséges kisebb paraszti birtokok megszűntek, az öröklések által feldarabolódtak, amit nyomon követett a nehezebb megélhetési mód, az elsatnyulás, a gyérebb szaporodás. Különösen e gyérebb szaporodásban van a mi legnagyobb szerencsétlenségünk, mert aki statisztikával foglalkozik, tudja azt, hogy a magyar faj az összes európai nemzetek között egyike a legszaporább fajoknak. Ennek a szaporaságnak köszönhetjük azt, hogy kultúrában és gazdasági téren is fölébe tudtunk emelkedni a nemzetiségeknek. Szükségünk van tehát arra, hogy a magyar fajnak ezt a benső propagativ erejét mindenáron megtartsuk és erősítsük. (Ugy van ! Ugy van !) T. Nemzetgyűlés ! A magyar falu hosszú időn át csak akkor volt boldog, amikor szabadságról álmodozhatott. Azonban ő ezt a szabadságot nem a forradalmi szabadságban látta, hanem abban, hogy egy kis birtoka, egy kis háza legyen a falujában. De a mi nagybirtokosaink, akiknek hosszú évszázadokon keresztül nemcsak a nagybirtok volt kezükben, hanem ezzel együtt maga a jog is, nem látták be, pedig be kellett volna látniok, hogy a szabadságnak és függetlenségnek a falu szempontjából első feltétele az, hogy minél több kisbirtokos legyen, illetve kisbirtokrendszer alakuljon ki, mert ennek nyomában születik meg az állami lét legelső alapja : a társadalmi nyugalom és a helyes társadalmi elrétegeződés. Azonban most, amikor itt van előttünk az 1920. évi XXIX. és XXXVI. te., amikor itt van a lehetőség arra, hogy a magyar falu végre egyszer lábra álljon gazdaságilag, minél erősebb legyen a vérkeringése, akkor azt kell látnunk, hogy ezt a két törvényt — illetve az elsőt, amely végrehajtásra került — az országban, jóformán sehol sem akarják végrehajtani, (ügy van ! jobbfelöl.) A kerületem, a letenyei kerület pl. a legszegényebb kerületek eg}áke, ahol rengeteg nagybirtok van s mindeddig még egy kis házhelyet sem adtak az ottani igényjogosultaknak. (Mozgás a jobboldalon.) Meg kell azonban említenem itt a Nemzetgyűlés szine előtt, hogy volt egy ember a kerületben, aki felajánlotta birtokát házhelyek számára s ez a bánószentgyörgyi plébános, Desics Géza, más senki sem. Ott vannak nagybirtokok, így gróf Andrássy Sándornak 4000 holdja, továbbá herceg Batthyány- Strattmann Ferencnek a nagybirtoka. Hiába kérnek tőlük, 30—40 holdat sem ajánlani fel, amire szükség lenne, Azt látjuk, hogy ezt a törvényt, amelyhez millió és millió magyar kisgazdának és nincsetlennek örömkönnye tapad, nem akarják végrehajtani. A közigazgatás, amelynek legszentebb feladatai közé tartozna az, hogy végre egyszer ne önmagáért, ne a famíliájáért, hanem azért a faluért is dolgozzék, amely az országnak a legnagyobb támasza, legerősebb fundamentuma : ezért a faluért, ezért a földmives elemért, a falu proletárjáért dolgozni nem akar. Egyformán bűnös ebben a kérdésben nemcsak a közigazgatás, hanem a nagybirtokos osztály maga is. Mindezek alapján meg lehet állapítani, hogy az elmúlt forradalmakban, a kommunizmusban és a nagy világháborúban két osztályunk nem tanult semmit, két osztály lelkébe nem verődött bele jobban a hazafiság : a nagybirtokos osztályéba és a magyar közigazgatáséba, (ügy van ! jobbfelöl.) A magyar közigazgatás most is ott ül bagolyváraiban, ^ülyesz tőiben rendületlenül és a megyét nem az állam egy részének, a megyei közigazgatást nem az állam funkciójának, hanem csupán saját kénye-kedvére berendezett gépezetnek tekint;! A falu, a magyar földmnes a közigazgatást betöltő dzsentri előtt örökösen gyűlölt elem volt. Most a vármegye nem más, mint a magyar dzsentriségnek utolsó menedékhelye, ahol tanulás, tudás és munka nélkül meg lehet még élni. S ez a gondolkozás, amely a közigazgatásban megvan, az oka annak, hogy minden községben megakad a házhelykérdésre vonatkozó 1920. évi XXIX. te. végrehajtása. Nehogy azonban azt higyje valaki, hogy itt csak szólamokkal élek, rátérek azonnal egy nagybirtoknak, a letenyei gróf Andrássy Sándor-féle nagybirtoknak a magatartására. Ez a nagybirtok választókerületem központja Letenye nagyközség körül terül el. Letenye község maga a demarkációs vonal mellett van, nagyon szegény, azonban lélekben, gondolkozásmódban kifogástalanul hazafias. Kerületemnek több községe van, melyek közel vannak ehhez a nagybirtokhoz, melyek nem magyar anyanyelvűek, azonban épen olyan megbízhatók, nagy szegénységük mellett is, mint azok a magyar anyanyelvű községek. Ez a nagybirtok 96%-ban szántóföld. Talán a legjobb fényképet adom róla akkor, ha kijelentem, hogy ez a 4000 hold az állam javára, a közélelmezés javára egy szem gabonát leadni nem tudott. (Zaj a jobboldalon.) Azt mondhatná talán az uradalom tulajdonosa, hogy vájjon egy képviselőnek vagy bárkinek mi köze egy uradalom gazdálkodásához. Én ezzel szemben mindenekelőtt le akarom szögezni azon véleményemet, hogy ma sem egy nagybirtoknak, sem egy kisbirtoknak a gazdálkodási módszere