Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-154

A Nemzetgyűlés 154. ülése 1921, évi febr. hó 26-án, szombaton. 233 Hegedüs György: Tagja volt Gerencsér képviselőtársam . . . (Zaj.) egyébként ezt a könyvet csak tegnap kaptam meg. Drozdy Győző : És a mostani Házból kik voltak tagjai ? HegedÜS György: Hogy miképen gondolkodtak ezekről a szabadkőművesek, arra vonatkozólag a következőket irja a Kelet 1910-ben (olvassa): »Ezekkel rendelkeznünk kell, ezeket elveinkhez szent fogadalom köti. Hiszen akármely párthoz tartozzanak is, elyeink kiküzdésére szolidárisak.« A Keletnek ugyancsak ez a 10. száma, amely nagy önvallomás a szabadkőművesség mellett, azt mondja 1910 július 10-iki számában »Szabadkőművesség a képviselőházban« cím alatt (olvassa) : »Annak a konstatálása után, hogy a legutóbbi képviselőválasztások folyamán 31 képviselő, aki 1910-ben jutott be a képviselőházba, ezt mondja : »a megelőző parlament szabadkőműves képviselőit, restelkedve láttuk a súlyos egyéniségű szabadkőműves testvéreinket félénken, lopva némán kisompolyogni, sőt tüntetően tanácskozni támadóikkal. Az a kérdés most, hogy az uj parlamentben megszaporodnak-e a tiszteiereméit ő kivételek. A legelső és legkevesebb, amit elvárunk a szabadkőműves képviselőktől, hogy meg nem alkuvó, bátran harcoló, magukat egész egyéniségükkel exponáló hivei legyenek a legdemokratikusabb választási reformnak, az általános titkos választói jognak.« Most már természetesen nem kell nekik. — »Ebben a kérdésben és minden oly kérdésben, mely a szabadkőműves eszmékkeli törekvésekkel kapcsolatos, fölébe kell hogy helyezzék a parlamentben helyet foglaló testvéreink a szabadkőmives lelkiismeretet és kötelességérzetet a pártfegyelemnek.« T. Nemzetgyűlés ! Hogy mi a felfogásunk a hivatalnoki, a katonai esküről, szabadjon arra vonatkozólag is egy példát és egy igen jó tipikus esetet felhozni. Alföldi Ede mint törvényszéki biró 1911 április 16-án a következőket irta (olvassa) : »Ha tehát a király jelleme és egyéb erő, nevezetesen a nép hatalma, nem képesek az uralkodói cselekedeteket kellő korlátok közt tartani, abban az esetben az alkotmányt veszély környékezi, mert a királyi eskü egymagában gyenge biztosíték arra, hogy az alkotmány épségben maradjon. A katonák esküje is általában csak ürességeket tartalmaz.« Majd igy folytatja : »A hivatalnoki eskü intézménye sem emelkedik felül az üres parádé alacsony színvonalán.« Budaváry László : így rontotta meg az országot egy ilyen hitvány cikk. Hegedüs György: Ez az Alföldi Ede közben táblai tanácselnök lett. (Felkiáltások : Ma is az !) A Nemzeti Újság 1920 november 19-iki számában a következő kis hireeske \ an (olvassa) : »Alföldi táblai tanácselnököt feddésre Ítélték.« A magyar királyi országos legfőbb fegyelmi biróság négynapi tárgyalás után ma hirdette ki Ítéletét Alföldi Ede ügyében. A biróság Alföldit NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ, 1920—1921. — VIII. KÖTÍ feddésre és állása meghagyásával más bírósághoz való áthelyezésre Ítélte.« Hát, t. Nemzetgyűlés, a keresztény kurzus idején egy táblai tanácselnök, aki a saját hivatali esküjéről ezt a vallomást teszi, mint biró : tovább nem működhetik. Budaváry László : Egy napig sem lehet ott tovább ! Hegedüs György : T. Nemzetgyűlés ! Most már térjünk át a forradalom alatti működésükre. Előre kell bocsátanom azt, hogy a forradalom résztvevői, illetőleg a résztvevők 95%-a a vezetőségben zsidó volt, és ezek mind szabadkőművesek voltak. De hogy miként készítették a forradalmat már régebben elő, és hogy céljaik mennyire ki voltak tűzve, és hog}'- mennyire egy forradalomért dolgoztak már békében, ezt a következők mutatják : Vészi József (Felkiáltások half elől : Jó cég !) 1904-ben az október 29. és 30-iki budapesti vándorgyűlésen tartott nagy beszédében a következőket mondta : »Ez a mi mai munkánk azt jelenti, testvérek, hogy dolgozni akarunk, dolgozni uj munkaanyagon, a jövendőnek a munkaanyagán. Csak nem akarunk lesülyedni olyanná, amilyenben bővelkedik a profán világ amúgy is : tekintélyeknek és tekintélyekké avanzsirozott régi eszméknek és intézményeknek archívumavá ? Csak nem akarunk itt egy háremet alkotni, ahol elvénhedt eszmény-odaliszkok járkálnak és mi vagyunk a három őrei ? •— Tetszés. — Nem ! Ide be kell jönnie a fiatalságnak, az erőnek és szépségnek, azon eszméknek, amelyek meghódítják az emberek millióit és százmillióit és a szabadkőmivességnek újból hozzá kell látnia ahhoz a munkához, amelyet el nem hanyagolhat, ha áruló nem akar lenni maga ellen ; a jövendő forradalmak békés előkészítésének szent és dicsőséges munkájához.« Szabóky Jenő : Valamennyit eunuchhá kellene varázsolni ! (Derültség.) HegedÜS György : Hogy mi részük volt a forradalomban, azt a következők bizonyítják : Bókay Árpád, a budapesti szimbolikus nagypáholy nagymestere, a szövetségtanács 1918. évi november 2-iki ülésén büszkén állapítja meg, hogy »a magyar szabadkőművesség mindig a helyes irányban dolgozott és a magvetés és érlelés munkáját a szabadkőművesség végezte. Azt hiszi, hogy a magyar szabadkőművesség ezekben a nehéz időkben is megtette a kötelességét és most is támogatni fogja azokat, akik a végrehajtást gyakorolják.« Bihari Mór ugyanezen az ülésen a következőket mondotta (olvassa) : »De lehetetlen, hogy meg ne emlékezzünk azokról a testvérekről, akik teljesen csendben, de nagy munkát fejtettek ki eszméink megérlelése érdekében : Purjesz Lajos, Biró Lajos, Diner-Dénes József és a többi testvérről. Mi lelki szükségét érezzük, — akik tudjuk, hogy ezek a testvérek milyen munkát végeztek — hogy nekik hálás köszönetünket és meleg elismerésünket fejezzük ki.« 30