Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-148

A Nemzetgyűlés 148. ülése 1921. évi február hó 19-én, szombaton. 17 Birtha József : Ha megérdemlik, hogy ott legyenek. Drozdy Győző ;... s a börtönökben kétszerháromszor annyi ember van, mint amennyi azoknak befogadóképessége. Azonkivül az internálótáborok is ilyen célt szolgálnak. De nemesak a kaszárnyákat, hanem még az iskolák egy részét is ilyen célra használják fel. (Zaj balfélol.) Rassay Károly: így nem lehet beszólni! Drozdy Győző: Azt mondotta Lubbock angol tudós, hogy aki egy iskolát nyit ki, az egy börtönt csuk be. Magyarországon a helyzet megforditott : az iskolákat bezárva tartjuk, sőt azokat fegyház céljaira is használjuk. (Nagy zaj és félkiáltások balfélol : Hol ? Rendre !) Taszler Béla: Ez kommunista beszéd! (Nagy zaj a baloldalon.) Elnök : A képviselő ur eddig nem használt oly kifejezéseket, amelyek a házszabályokba ütköznek, de a képviselő ur olyan hangnemben beszél, amely a nézetem szerint az ország érdekeit sérti. (Ugy van ! TJgy van ! balfélol.) Birtha József: A háztisztességét sérti. Elnök : Figyelmeztetem erre a képviselő urat, és ha igy folytatná, kénytelen volnék ismételve figyelmeztetni és esetleg a szót is megvonni tőle, (Helyeslés balfélol.) mert nem szabad a magyar Nemzetgyűlésen Magyarországot a külföld előtt lealacsonyítani és oly dolgokat ^állítani, melyek állítása az országra káros. (Élénk felkiáltások a báloldalon : Ez a cél !) Ha ez a cél, ezt tűrni nem fogom. (Helyeslés a baloldalon.) Drozdy Győző: Mint a galamb, mely Noé bárkájába zöldelő gallyal tért vissza, olyannak tűnt fel előttem is a kormányzó urnák magas kegyelmi ténye, az amnesztia rendelet. Ebben a rendeletben olvassuk a következőket. (Olvassa) : »Elvárom, hogy mindenki, aki a kommunizmus alatt nem töltött be vezető szerepet, ha nem ítélték többre, mint öt évre, avagy nincs kilátás a tiz évnél magasabb büntetésre, visszanyerje a családi tűzhely nyugalmát és a munka öntudatát.« Szép szavak. Evangéliumi gyönyörűség tölti el az ember lelkét, amikor hallja, amikor olvassa. Karácsony ünnepét ültük, amikor ez a rendelet napvilágot látott és azt hittük, hogy a szent karácsony ünnepe még sem olcsó emberi csinálmány. Mi történt azonban azóta ? Azóta a foglyok helyett jóformán csak a kommünikék látnak napvilágot. A kormányzó magas kegyelmi tényét szertezuzta és teljesen kompromittálta a bürokrácia. Nézzük meg, hogyan hajtják végre ezt a gyönyörűséges kegyelmi rendeletet ? Mi a menete az amnesztia eljárásnak ? Először a fogház jelentése, tehát a fogházőr és a felügyelő véleménye a fontos, másodszor az ügyészek tárgyalják a kérvényt, ugyanazok az ügyészek, akik vádlók is voltak, harmadszor kegyelmi tanácsok elé kerül a dolog, amely kegyelmi tanácsokban pedig ugyanazok a bírák szerepelNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — VIII. KÖTET nek, akik az Ítéletet hozták, negyedszer az ügyészi igazságügyministerium osztálya, ugy hogy mindenütt csak a vád, mindenütt csak az a tényező szerepel, amely a bűnt kikutatta, de sehol egyetlen egy indifferens személy, egyetlen egy indifferens szereplő. Az amnesztia-rendelet ilyetén való végrehajtása szerintem nem más, mint egy ujabb ítélethozatal. Immár csaknem két hónapja, hogy megjelent és bizonyos, hogy az amnesztia-rendelet következtében az elitélteknek 10°/o-a sem jár még szabadlábon, mert vagy csak a hibásan elitéltek kerültek eddig szabadlábra, vagy pedig csak azok, akik ártatlanul voltak elitélve, ugy hogy ma már a fogolytáborokban, illetve a fegyházakban és a fogházakban. . . . (Mozgás a baloldalon.) Somogyi István: Megvádolja a független bíróságot ! Drozdy Győző: Nem a bíróság dönt ebben, hanem az ügyész! (Zaj.) Somogyi István: Ártatlanul elitéltek! Drozdy Győző : . . . mondom, a fogolytáborokban azt mondják a foglyok is, ha kérdik tőlük, hogy miért nem szabadultak ki: Hadd el, pajtás, én is beleestem az amnesztiába! Ilyenformán járatták le az egészet. Pedig ha tekintetbe vesszük, hogy a kommunista-ügyekből kifolyólag milyen módon ítélték el az illetőket, hogy a Baloghy-féle gyorsított eljárás kizárt minden fellebbezési lehetőséget, s ha tekintetbe vesszük azt, hogy egyéb eljárásoknál a fellebbezéseknél 30—40 százalék szokott lenni az elsőfokú ítélet megváltoztatása, akkor láthatjuk, hogy ezen ítéletek közül, ha több nem is, de legalább is ily százalékban hibás Ítélet is eshetett. A legcsekélyebb gyanúsítás alapján — elég egy névtelen levél — letartóztathatnak bárkit, hónapokig fogva tarthatják, sőt van rá eset, hogy egy évig is vizsgálati fogságban tartották, ha pedig kisül az ártatlansága s a bíróság, illetve az ügyészség elejti a vádat, nagyon gyakori eset, hogy akkor az internáltak táborába viszik. Csak a budapesti ügymenetnél nézzük, hányan szabadultak ki eddig az amnesztia-rendelet következtében. 1920 október 31-élg állították össze erről a statisztikát. Eszerint 28.419 terhelt volt a budapesti ügyészségnél. Ez ügyek közül 15.971-et befejeztek, 12.362-ben nyomozást megszüntető határozatot hozott az ügyészség, tehát bűnös mindössze 3609 volt, azaz négyszer akkora volt az ártatlanul szenvedőknek a száma (Zaj a baloldalon.), mint azoknak a száma, akiket a független magyar bíróság bűnösöknek talált. Bródy Ernő : Meddig ültek ezek ? Drozdy Győző: A rendes birói eljárásnál a felebbezés gyakran kideríti a valódi tényállást, a gyorsított eljárásnál azonban nincsen semmiféle reparáció. Ha még legalább a Táblához, vagy a Curiához lehetne vinni ezeket az ügyeket, ahol ma nagyon kevés dolguk akad a birák-