Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-154

222 A Nemzetgyűlés 154. ülése 1921 méltó egyházszervezet a változott politikai hely­zet dacára is a maga egészében fenmaradhasson, csakis az apostoli szék igazságszeretetére és mél­tányosságára számithatott. Ehhez mérten a ma­gyar kormány, mint szent István koronájának viselőjét megillető jogok és kiváltságok őre és gondozója már 1920 január 19-én gróf Somssich József akorri külügyminister ur utján fordult XV. Benedek pápához és kérte, hogy amennyiben Magyarország minden jog és igazság ellenére terü­leti épségében mégis megcsonkíttatnék, ezeket a lecsatolt részeket hagyja meg abban az egyház­szeivezeti egységben, amelybe azokat dicső elő­deinek kormányzati bölcsessége fűzte. Ehhez a felirathoz a magyar kormány emlékiratot csatolt, amelyben részletesen sorolta fel és fejtegette azo­kat a szembetűnő előnyöket, amelyek Magyar­ország eddigi egyházi beosztását az esetleges uj politikai alakulások ellenére is, már kizárólagosan egyházi célirányosság szempontjából is, fen­tartandónak javasolják. A magyar kormány eme lépésével párhuza­mosan Magyarország bibornok-hercegprimása is közbenjárt Rómában, még pedig nemcsak Írásban, de későbben, és pedig a m. kir. kormány kifejezett kérelmére, élőszóval is. Amikor pedig jóformán egy­idejűleg a bibornok-hercegprimásnak Rómából való visszaérkezésével gróf Somssich Józsefet magyar követképen küldhettük a Szentszékhez, követünk legsürgősebb teendőjének vallotta, hogy ezt az ügyet ugy egy az e tárgyban benyújtott jegyzékben, mint pedig személyes érintkezés utján szorgalmazza. Azonban követünk csakúgy, mint a bibornok-hercegprimás, azt a benyomást nyerte, hogy az előrelátható politikiai uj alakulatokat vég­legesen az eddigi egyházszervezeti keretek meg­bontása fogja követni. Rómában ugyanis mérték­adó körökben már akkor is arra hivatkoztak, hogy az egymással szembenálló országok közötti ellen­tétek sokkal élesebbek, semhogy az állami hova-, tartozás tekintetében egymástól elvitatandó terü­letek egy ezentúl is változatlanul fentartandó egyházkormányzati egymashoztartozásnak teher­próbáját megbírják. Ugyanerre való hivatkozással nem akarták honorálni azokat az analógiákat se, melyekre, mint pl. a boroszlói egyházmegye analógiájára állás­pontunk egyik igazolásául a magunk részéről hi­vatkoztunk, de amelyek szerintük — a római Szentszék felfogása szerint — más időkben és a jelenlegiektől lényegesen különböző körülmények között létesültek. Mindössze arról biztosítottak bennünket hogy a lecsatolt részeken egyházi berendezkedés tekin­tetében a béke ratifikációjától számítandó 6 hóna­pon belül, illetőleg a határkiigazitó bizottság mun­kálatainak a befejezése előtt nem fognak végleges intézkedéseket tenni. Azok a mind sűrűbben szállingó hirek, melyek szerint az utódállamok a kathohkus egyházi be­osztásnak revízióját a Szentszéknél mindinkább sürgetik és amelyek a román viszonylatban egy évi febr. hó 26-án, szombaton. konkordátumtervezetben is csúcsosodtak ki, me­lyet a román-tót s részben a magyar katholikus sajtó is nyilvános diszkusszió tárgyává tett, a magyar kormányt bár fájdalmasan érinthették, de nem érték meglepetésszerűen. A magyar kir. kormány nem is mulasztotta el, hogy eredeti, a régi beosztás fentartására irányuló változatlan felfogásának hangoztatása mellett és a folytatólagos hozzászólás kilátásba helyezésével e tárgybani jogvédő és jogfentartó álláspontját a Szentszék előtt egyetemlegesen és a román tervekkel és törekvésekkel szemben is körvonalazza. Karafiáth Jenő képviselő ur továbbá azt a kérdést intézte hozzám, hogy »a nyitrai és besz­tercebányai püspökség újból történt betölté­sével kapcsolatban tett-e a m. kir. kormány és és ha igen, milyen intézkedéseket, hogy gróf Batthyány Vilmos nyitrai és dr. Radnay Farkas besztercebányai püspökök elmozdítását megaka­dályozza ; élt-e a szóbanforgó püspökök elmozdit­tatásának befejezett tényével szemben a Szent­széknél megfelelő remonstrációval és tett-e az elmozdítás tényével kapcsolatban lépéseket, hogy a jogtalanul elmozdított püspökök vagyonjogi igényei megfelelő módon biztosíttassanak ?h T. Nemzetgyűlés ! A magyar kormány ter­mészetszerűleg állandóan a legnagyobb figyelemmel volt az interpellációban megjelölt ezen kérdésekre vonatkozólag. Cseh-szlovák részről azonban nem érték be az uj egyházi berendezkedés igénylésével és előkészítésével, hanem kezdettől fogva azon vol­tak, bogy az elfoglalt felsőmagyarországí részeken működő katholikus főpapokat egyházmegyéjük éléről tényleg és jogilag eltávolítsák. Elsősorban a nyitrai és besztercebányai róm. kath., valamint az eperjesi görög kath. püspökök­nek tették lehetetlenné, hogy püspöki székhelyü­kön, illetőleg egyházmegyéjük területén meg­maradhassanak. Majd odairányult az igyekezetük, hogy a nyit­rai és besztercebányai püspököket jogilag is elmoz­dittassák helyükről és más, a cseh-szlovák politika követelményeinek, ott maradt magyar véreink jogos érdekei rovására is megfelelő egyénekkel cse­réltessenek fel. A m. kir. kormány a mi vatikáni követségünk utján erélyesen lépett közbe a Szentszéknél ugy gróf Batthyány Vilmos, valamint dr. Radnay Farkas püspök érdekében. Közbelépésének azon­ban, fájdalom, nem volt foganatja. Vatikáni kép­viselőnknek ugyanis arról kellett meggyőződnie, hogy egy immár beígért és elhatározott ténnyel áll szemben, amelyet annál kevésbé sikerült neki megmásítania, meit az illető püspök urak —• mi­ként ők maguk mondják— a mostani prágai nun­cius, akkor még a bécsi nunciatura uditoréjának biztatására, megyéspüspöki állásukat már jó­val ezelőtt őszentsége rendelkezésére bocsátották, gróf Batthyány még arra az esetre is, ha Felső­Magyarország az anyaországhoz kerülne vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents