Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-148

A Nemzetgyűlés 148. ülése 1921. kitérni bizonyos személyi kérdésekre ; nem akarok arról beszélni, hogy mit beszél a nép az egész krumpli-akcióról és hogy milyen milliók röpködtek szerteszét az országban, hogy ki mennyit keresett. Nem hiszem, hogy igy volna a dolog és nem is óhajtok ezzel a" kérdéssel tovább foglalkozni, mert hiszem, hogy a kormány végre meg fogja hallani Szabolcs vármegye gazdaközönségének szavát.. . . Kerekes Mihály : Az egész országét meg fogja hallani ! Mózer Ernő : . . . és megteszi azokat az intézkedéseket, amelyek végre a békét és rendet Szabolcsban meg fogják teremtem . . . Birtha József : Már késő ! Mózer Ernő : ... és meg fogja hozni ugy a harmadosnak, mint a felesnek, a kis- és nagygazdának a termelés lehetőségét a jövőben. Ezért a következő interpellációt terjesztem be a kormányhoz : >>1. Hajlandó-e a minister ur a rekvirálást Szabolcs megyében azonnal beszüntetni és a rekviráló katonaságot a megyéből azonnal kivonni % 2. a burgonyát a zár alól azonnal feloldani és a szükséges burgonyát szabad vásárlás utján bevásárolni ? 3. ha ez a közélelmezés és a wieni kötelezettség miatt lehetetlen volt, a burgonya szállítását a vetési munkálatok befejeztéig felfüggeszteni ? 4. ez esetben a szabad területen a szeszgyárak, nagytermelők, és kereskedők burgonyakészleteit sürgősen zárolni? és végre 5. a burgonya árát 200 koronára felemelni ? 6. az OBKI-t sürgősen feloszlatni 1« (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a közélelmezésügyi minister urnák. T. Nemzetgyűlés i Jelentem, hogy a pénzügyi bizottság megalakult és a megejtett szavazás alapján gróf Klebelsberg Kunó elnökké, Iklódy-Szabó János jegyzővé választatott meg. A pénzügy minister ur kivan szólni. Hegedüs Loránt pénzügyminister i T. Nemzetgyűlés ! Tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűléstől 12 pénzügyi javaslatom tárgyalását. E javaslatok közül négyet hivatali elődöm adott be : az italmérési jövedékről szólót, a dohánytermelési büntetéspénzekről, a szeszadóról szólót és végül az 1920/21. évi költségvetési törvényt. Ezekhez ma a magam részéről hetet terjesztek be. Ez együtt tizenegy. A tizenkettedik a francia konvenció, amelynek francia szövege most van fordítás alatt és a napokban szintén benyújthatom. Tisztelettel kérem, hogy mostani javaslataim közül a vagyoni váltságról szóló első törvényjavaslatot, az Országos Pénzügyi Tanácsról, a fegyver- és vadászati adóról, a bortermelési adóról és a gyujtószeradóról szóló törvényjavaslatot az igazságügyi és pénzügyi bizottsághoz méltóztassanak az osztályok mellőzésével együttes tárgyalás végett utasitani. Ehhez egy kis jelentés csatlakozik a kiviteli illetékekről, melyet a pénzügyi bizottsághoz kérek utasitani. Végül a hadi váltságról évi február hó 19-én, szombaton. 1~> szóló javaslatot a pénzügyi és véderő-bizottsághoz kérem utasitani. Ez utóbbira nézve legyen szabad megjegyeznem a következőket : A t. Nemzetgyűlés expozém alkalmával úgyszólván egyhangúlag biz ott meg engem és a honvédelmi minister urat, hogy próbáljuk meg a katonasorban lévő, de a háborúban részt nem vett egyéneknek utólagos adóval való megrovását. Ez — ugy hiszem — teljes mértékben sikerült. Sikerült oly javaslatot késziteni, mely szerint annál többet fizet valaki, mennél nagyobb a jövedelme, mennél messzebb volt a fronttól és mennél több családtagja mentetett fel. A honvédelmi minister úrral együtt az a kívánságunk, hogy az igy befolyt összeget, amelyet körülbelül 250—300 miihóra becsülünk, ne költsük el más közcélokra, hanem a rokkantak gondozására, (Elénk helyeslés.) vagyis az alapelv az volna, hogy a felmentettek tartsák el a rokkantakat. (Helyeslés.) Ezekhez az elvekhez hűek voltunk és szeretném, ha at. Nemzetgyűlés annyi gondossággal foglalkoznék a javaslattal, mint amennyi szeretettel mi azt kidolgoztuk. Csak azt jegyzem meg, hogy egy uj elvet vittünk bele, ami, azt hiszem, szintén helyes, t. i. azt, hogy ha a leggazdagabb embernek is egy fia elesett, az illető nem fizet hadiváltságot : ő többet adott, mint pénzt, ő saját vérét adta. (Ugy van!) Ezen alapelvek alapján kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék a törvényjavaslatot az osztályok mellőzésével a pénzügyi és a véderőbizottságokhoz utasitatni . Még néhány szót kell szólanom. Ezen tizenkét törvényjavaslaton kivül még két törvényjavaslat van, amelyet a Nemzetgyűlés munkájához képest be fogunk nyújtani, még pedig az egyik a magyar államadósságokról szól, a másik pedig a pénz kicserélését rendeli el. Hogy mikor nyújthatom be ezeket, az attól függ, hogy menynyire méltóztatnak a javaslatokkal előrehaladni, Ez a tizenkét benyújtott és a két benyújtandó törvényjavaslat, összesen tehát ez a tizennégy törvényjavaslat képezi az én pénzügyi programmom első negyedrészét. Ennek a tizennégy javaslatnak célja az, hogy a bankóprést megállítsa és többé fedezetlen bankjegy Magyarországon forgalomba ne jöjjön. (Helyeslés.) Ez volna — hogy ugy mondjam — programmom tavaszi szállításra. A második rész foglalja magában a második csoportot, a nyári munkát és öt törvényjavaslatból áll. Áll először is különféle fogyasztási adókból, mint pl. a szivarkapapirnak megadóztatásából és az államnak a sörgyárak hasznában való részesedéséből. Másodszor magában foglalja a vagyon váltságról szóló második javaslatot, vagyis azt, amely az ingatlanokat, felszerelési tárgyakat és egyéb javakat adóztatja meg. Végül magában foglalja a vagyon váltságról szóló harmadik javaslatot, amely a háborúban szerzett nagyobb vagyonok különadójára vonatkozik. A negyedik magában foglalja a forgalmi adót az őrlési adóval. Ez összefüggésben van a költségvetéssel, miután isme-