Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-153

20ß A Nemzetgyűlés 153. ülése 1921 tek, jóllehet, nemzetgyűlési képviselővé választható • voltam a községben, a községi képviselőtestület megválasztásakor még csak szavazó sem vagyok, annál kevésbé megválasztható. Ez nem fontos, de az már fontos, hogy a legnagyobb mértékben olyanok fognak választani és olyanokat választanak meg, akik talán nem is tudnák a község dolgait oly jói vezetni, mint azok, akik a szavazásból kimaradnak, mert a törvény megállapítja, hogy akik a községben adót nem fizetnek, •Bzok természetesen szavazók nem lehetnek. Már pedig a pestkörnyéki községek legnagyobb részében munkások és tisztviselők laknak és a munkások nem fizetnek adót, vagy csak igen keveset, a tisztviselőknek pedig hivatalból vonják le az adójukat ott, ahol a fizetésüket felveszik. A pestkörnyéki községekben tehát a munkásoknak és tisztviselőknek sok ezrei, az én választókerületemben legalább is 25.000, kimaradnak a választásból, mert nincsenek olyan anyagi helyzetben, hogy a községben adót fizethetnének. Ha annak okát keresem, hogy miért volt ennek a választásnak kiirása olyan sürgős, ennek az okát meg is találom. Különösen most már egészen nyiltan látok a kérdésben, ismerve azt a tegnap is felemiitett pest megyei közgyűlési határozatot. Most már látom, hogy miért oly fontos az, hogy a nyeregben maradjanak azok, akik onnan az idők folyamán lecsúsztak. Sok-sok példát tudnék felhozni arra, hogy azok, akik a vagyoni cenzus alapján, mint virilisták, intézik a községek dolgát, minthogy évtizedeken keresztül gyakorolnak ott virilis jogokat, valóságos despotákká nőtték ki magukat, akik semmiféle rendeletet, semmiféle parancsot magukra nézve jogerősnek nem ismernek el, akik ott összeülnek hasonszőrű emberekkel, hoznak derüre-borura községi szabályrendeleteket és azokat ugy hajtják végre, hogy az nekik legyen jó, ellenben másoknak annál nagyobb kellemetlenségek származzanak belőle. Ha egy példára kíváncsiak, különösen kisgazdaképviselőtársaim, felhozhatok egyet, amely ép oly szomorú, mint amilyen nevetséges. Amikor az adóösszeirás volt, becitálták a község kisgazda lakóit a községházára és azt kérdezték az egyik kisgazdától, hogy: mondja meg édes bá- tyám uram, mennyit ér a maga vagyona % Nem tudván, miről van szó, azt mondta : nem tudom, mennyit ér. Hác mondja csak, odaadná-e 100.000 koronáért ? kérdezték. Hát hogy adnám, amikor nekem szükségem van rá. De mondjuk, 200.000 koronáért odaadná % Nem adnám én oda 400.000 koronáért sem, volt a kisgazda felelete. Természetes, hogy erre 400.000 korona lett az adója. Bodor György: De az előbb emiitett hajcsár, fogadok, hogy csak 200 koronát fizet ! Budavár

y László : Az bizonyára nem fizet többet. Az alispáni rendelet Pest megyében elrendelte a képviselőtestületi választásokat. Kerekes Mihály: Mindenütt ugy van az országban ! évi február hó 25-én, pénteken. Budaváry László : Én csak arról a helyről beszélek, ahol az állapotokat ismerem. A választási előkészületek meg is indultak a legnagyobb vehemenciával. Természetes dolog, hogy megnyugvást sehol sem keltenek és engem, mint a kerület képviselőjét kértek fel, hogy tárjam fel a Nemzetgyűlés előtt ezt a lehetetlen állapotot és hivjam fel a belügyminister figyelmét arra, hogy nézzen egy kissé körül Pest megyében és tegye lehetetlenné, hogy az uj törvény megalkotásának küszöbén a régi törvény értelmében hajtsák végié a választásokat. Nem vitatom azt, hogy jogos, vagy jogtalan-e ez a kiirás. El kell ismernünk jogosnak, minthogy az uj törvény még megalkotva nincs, de azt hiszem, hogy akkor, amikor a kormány kiad egy olyan rendeletet, hogy italmérési engedélyeket, meg iparengedélyeket nem ad ki azért, mert az uj törvény megalkotása küszöbön van, épen ugy ezt a köntöst erre is rá lehet hozni és ki lehet mondani, hogy mindaddig, míg az uj közigazgatási törvény nincs megalkotva, az ország területén a választások a régi törvény szellemében seholsem hajthatók végre. A kormány nem követ el jogsértést, nem követ el törvénysértést, azonban a magyar keresztény lakosságnak százezreit, sőt millióit fogja teljes mértékben megnyugtatni. Mert pl. Rákospalota községben, ahol eddig a legtöbb adót fizető polgárok a kisgazdák voltak, ahol egy kisgazda kezén 2—300 katasztrális hold föld volt, ma a telepitések, a parcellázások, az államvasutak által történt kisajátítások révén odajutottak, hogy a legvagyonosabb rákospalotai kisgazdának 20 hold földje van, a többinek ennél sokkal kevesebbje és igy természetes, hogy Rákospalota község ősi törzslakossága most már elesik attól, hogy ő szólhasson bele a község ügyeibe, ellenben azok, akik ott most ipari üzemeket létesítettek, akik ott összevásárolták a házakat, telkeket, nagy földbirtokokat, kiszorítják az ősi keresztény lakosságot jogaiból és ők állanak oda, hogy ők szabják meg a pótadót, amely Rákospalotán már 400%-on is felülemelkedik, saayargatják, hajtják őket és jogorvoslást sehol nem találnak. (Ugy van !) Interpellációmat egész röviden fogom csak előterjeszteni a belügyministeri um ideiglenes vezetésével megbizott igazságügyminister úrhoz, nyomatékkal kérvén, hogy méltóztassék a lakosság megnyugtatása és az ország érdekében is erre az interpellációra kedvező választ adni, mert különben a népnek ezrei fognak teljes nyugtalansággal nézni a bekövetkező választások elé (olvassa) : 1. »Tud-e arról a belügyminister ur, hogy Pest vármegye alispánja 48.512/1920. számú körrendeletével a vármegye területére elrendelte a képviselőtestületek újból való megalakítását, valamint azoknak az elöljárói állásoknak újból vi ló betöltését, amelyekre a megválasztottak megbízatása már lejárt ? A rendelet a képviselőválasztásoknak és tisztujitásoknak meghatározott időben való feltétlen megejtésére az 1886 : XXII. te. szellemében ad utasítást.