Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-153

A Nemzetgyűlés 153. ülése 1921. dályozni, hiába intrikálnak Prágában Benesék, hogy Bécsbe, vagy máshová helyezzék a dunai központot, — a dunai központnak itt kell lennie Budapesten, mert itt elállja hét hid a tengeri hajók útját és a meder elsekélyedése meggátolja a tengeri hajókat abban, hogy Budapestnél feljebb hajózhassanak. Maga Nagy-Britannia is Budapestet ajánlotta dunai központnak és miután Nagy-Britanniának van a legnagyobb befolyása a világkereskedelmi utak megszabására, azt hiszem, hogy egy pillanatig sem kételkedhetünk abban, hogy Budapest rövidesen egy világvárossá fejlődik, valóban világváros lesz, Kelet és Nyugat kapuja, amely Kelet és Nyugat között a tranzitóforgalmat le fogja bonyolítani. Szó volt róla, — és ezek régi tervek, amelyek épen angol segítséggel rövidesen a megvalósulás stádiumába fognak jutni, — hogy a Dunát összekötik a nyugat-európai folyamrendszerrel és ez is biztosítja azt, hogy Budapest az egész európai, sőt a keleti kereskedelemnek egy hatalmas metropolisává fejlődjék. Tehát nemcsak puszta faj védelmi szempont, a magyar véreink iránti szeretet parancsolja, hanem a közgazdasági előrelátás is, hogy mi Budapesten, de nemcsak Budapesten, hanem épen a fajvédelmi szempontokra való tekintettel a vidéken is megoldjuk a lakáskérdés problémáját. (Az elnöki széket Kenéz Béla foglalja el.) Tagadhatatlan, hogy valamennyi kormányban megvolt az igyekezet arra, hogy a lakásproblémát megoldja, azonban a lakásproblémának a megoldása nagyon hasonlított a pénzügyi problémák megoldásához, az e téren történt kísérletekhez. Ahogy a valutát nem lehet megjavítani bankópréssel, épugy a lakáskérdést sem lehet lakásrendelettel megoldani. (Ugy van!) A lakáskérdést csak lakásépítéssel és az építőmunka megindításával lehet elintézni és csak igy lehet a lakáshiányt megszüntetni. Az eddigi megoldások — értem alattuk a lakásrendeleteket — horribilis erkölcsi és anyagi károkat okoztak az államnak. Hogy csak röviden mutassam be azt, hogy milyen károkat jelentett a lakásrendeleteknek ez a szisztémája, az a vergődés, amely a lakásprobléma megoldása körül folyt, s ez a dilletantizmus, csak arra mutatok reá, hogy a vagonlakó-rendszer, amely nemzetünknek egyik nagy szégyene volt, az, hogy vagonokban laktak menekült véreink, hogy ez anyagilag — nem számítva annak rettenetes erkölcsi hatását — milyen nagy kárt jelentett. Legyen szabad erre vonatkozólag egy kis statisztikát bemutatnom. A forgalmon kivül helyezett 3500 vasúti kocsi folytán előálló veszteség — nem számítva a kocsihiány következtében elmaradt szállításokból felmerülő károsodásokat — kocsinként és naponként átlag 100 koronával számítva, naponként 350.000 koronát évi február hó 25-én, pénteken. 197 tesz ki, évenkint pedig — csak 300 futóképességü napot feltételezve gonoknak a menekültek által való elfoglalása miatt az országot 105 millió korona kár érte. Azután az ország területén működő lakáshivatalok költségei, a papírfogyasztás, az adminisztráció, a kiszállási díjak együttvéve kitesznek évente 20 millió koronát. Tehát ez a két tétel egyedül 125 millió károsodást jelent az államnak, nem számítva most már azokat a közvetett károsodásokat, amelyek azáltal keletkeztek, hogy lakásokból, amelyeket irodahelyiségeknek használtak, kidobtak vállalatokat. Nem számítom azt, hogy itt Budapesten akartak letelepedni, épen a tranzitóforgalomra való tekintettel, nagy külföldi vállalatok, amelyek azonban a lakáshiány miatt kénytelenek voltak Bécsbe áttenni székhelyüket. Bródy Ernő: Teljesen ugy van! Orbók Attila : Szóval mindenkép elmondhatom — azt hiszem jogosan — azt a kritikámat az eddigi lakáspolitikáról, hogy az szégyenletes, dilettáns és az ország erkölcsi és anyagi kárára volt. (Ugy van! balfelöl.) Az erkölcsi kár — s az én szerény véleményem szerint talán ez a legeslegnagyobb — az, hogy a lakáshivatal intézménye, ezek a lakásrendeletek megrendítették a hitet az emberekben az igazságszolgáltatás iránt, (Ugy van! a baloldalon.) aláásták a birói tekintélyt, s láttuk azt is, hogy épen a lakáshivatalnak a működése milyen túlkapásokra és milyen szomorú tüntetésekre adott okot. A lakáskérdés és ezek a lakásrendeletek is hozzájárultak ahhoz, hogy itt, ahol olyan nagy szükség volna a békére és a munkára, a felekezeti béke teljesen felborult. Az én javaslatom olyan, mint a Kolumbus tojása. Nincs lakás, tehát lakást kell építeni. (Felkiáltások: Hogyan?) Majd leszek bátor előadni. Bródy Ernő : Lehet ! Orbók Attila : Szerény véleményem szerint lehet. Ha valaki jobb javaslattal áll elő, én tisztelettel meghajlom előtte és meghátrálok. Bródy Ernő: Ez a helyes beszéd! Orbók Attila: Lakásügyi javaslatomnak a lényege az, hogy a lakásépítést, a lakástermelést kell mindenáron előmozdítani... Bródy Ernő : Megkezdeni ! Orbók Attila : ... és a heverő nagytőkéket ennek a nagy ügynek a szolgálatába kell beállítani. Usetty Ferenc: Kényszeríteni! Orbók Attila : Csak azt kívánom, hogy az állam bizonyos esetleges kedvezményeiről, esetleges jövedelmeiről mondjon le a lakásépítés érdekében. (Helyeslés balfelöl.) De ez a lemondás csak időleges, mert hiszen ahány lakás épül, annyi uj adótárgyhoz jut az állam, amely idővel az államnak fix jövedelmeket fog évente biztosítani.