Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-153
194 A Nemzetgyűlés 153. ülése 1921 Kerekes Mihály: Nem tudják, hány patkó kell egy lóra! Bodor György : Hát hogy tudnák. Azt hiszem, azt sem tudná némely képviselő ur, ha kimenne a falura, hogy melyik a búza, árpa vagy a rozs. Mint az előbb is mondtam, nehéz a mi helyzetünk, akik ezekben a padokban ülünk. Mi, a kisgazdatársadalom képviselői megszoktuk az áldozatokat és épen azért vagyunk a kormánypárt tagjai közt is, hogy megmutassuk, hogy elő akarjuk segiteni a kormányt és az egész Nemzetgyűlést munkájában, hogy végre valahára megszüntethessük ezt az áldatlan állapotot. De ha igy folytatjuk tovább, akkor legyenek róla meggyőződve, mindig rosszabb és rosszabb helyzetbe kerül az ország. Napról-napra halljuk a népnek azt a sóvárgó vágyát, hogy mikor leszünk már abban a helyzetben, hogy rajta is segithessünk. Én azt hiszem, hogy már holnap is lehetnénk. Weiss Konrád: Ha befejezzük ezt a vitát! Bodor György: Tessék végigmenni a katonáknak szuronnyal Budapest városán és tessék Budapestet végigrekvirálni. (Zaj a baloldalon.) Weiss Konrád: Mit rekviráljanak? Lisztjegyet ? Bodor György : Több felesleges lisztet fognak találni itt, mint a falun ! (Zaj és ellenmondás a baloldalon.) Weiss Konrád: Zálogcédulát, azt találnak! Bodor György: Kinek hordják a láncosok azt a sok lisztet ? Weiss Konrád : Ki adja a láncosoknak a lisztet ? Bodor György: Az a hivatalnok, akinek nem ád az állam kenyeret, akit nem tart el, kénytelen batyuzni, utazgatni, kitenni magát élet-halál veszedelemnek csakhogy a gyermekeinek megkereshesse az ennivalót. Ne gondolják, hogy a falusi paraszt ma a láncos. Nem ő az, mert ő megtalálja a maga munkáját, de igenis azok a szegény tisztviselők, akiket kiszorítanak a hatalmasok, akik nem tudnak megélni. Weiss Konrád: Azt kérdezem, hogy kik adják el a láncosoknak a lisztet? Bodor György: Majd ha a közélelmezésben szabadforgalom lesz, akkor megszűnnek a láncosok is. (Zaj a baloldalon.) Zeőke Antal : Kezet kell csókolni a parasztnak, hogy termel és termeivényét olyan áron odaadja! (Zaj.) B. Szterényi József : A kötöttforgalom szüli a láncosokat! Bodor György : Ne féljünk attól, hogy ha a szabadforgalmat behozzuk, felfordulás lesz. Azt hiszem, hamarább bekövetkezik a felfordulás a kötöttforgalom mellett, mert ezáltal módot adunk annak, akinek pénze, vagyona van, hogy busásan élhessen, akinek pedig nincs, az ma koldus módjára koplal. Nem tudom, miért nem akarják a jó tanácsot elfogadni. Megszeretném évi február hé 25-én, pénteken. mondani a közélelmezésügyi minister urnák, hogy akkor követte el a legnagyobb hibát a kormány, mikor a mi tanácsunkat nem fogadták meg, mert ha azt elfogadják, ma olyan állapotban volna az ország sorsa, hogy nem kellene fájni a fejünknek, mi történik holnap. Engedelmet kérek, hogy kicsit talán hoszszabra nyulott a beszédem, mint szerettem volna, de előreboesátottam, hogy ez a felszólalás elvem ellenére van. Meg kellett azonban ezt tennem. Sok képviselőtársamtól hallottam olyan beszédet, amelyben még azt is előhozta, amit gyermekkorunkban a bibliából tanultunk. (Halljuk!) Én nem akarok ilyesmivel előhozakodni, mert azt úgyis mindnyájan tudjuk és ilyenekkel csak az időt pocsékolnánk, nekem azonban nem ez a célom. Nekem az a célom, hogy mindnyájunk szemét felnyissam. Az a célom, hogy közös akarattal, minden tehetségünkkel mint egy ember álljunk össze a nemzet megvédésére. Kerekes Mihály: Mi látjuk, csak a kormány nem látja. Bodor György: Akkor majd segitünk rajta. (Derültség.) Én most még, nem tagadom, a kormányt támogató pártban vagyok, mert ezzel is, amiként előbb mondottam, bizonyítani akarom, hogy áldozatot hozok azért, hogy ennek a nemzetnek végre bókéje legyen. Weiss Konrád: Elvei ellenére? Bodor György: Mindig azzal biztatnak bennünket, hogy az Istenért, ne csináljatok kormányválságot, hiszen annyi törvényjavaslat van itt, amit el kell intézni. Kovács Emil : Azért beszéljünk röviden ! Bodor György : Soha országgyűlés ilyen rövid idő alatt annyi törvényt nem hozott, mint amelynyit mi hoztunk. De milyen törvényjavaslatokat ? Olyanokat, amelyekre azt mondhatjuk : adtál Uram esőt, de nincs köszönet benne. (Derültség.) Epugy, mint mikor a gazda, aki a nagy szárazságban azért imádkozott, hogy az Isten esőt adjon, amikor megjött az eső nagy jégveréssel, igy fakad ki. Mindig csak az adóprést és olyan törvényjavaslatokat hoztunk ide az agyonszorongatott nemzet nyakára, amiket az végre meg fog sokalni. Tudom, hogy szüksége van ennek a nemzetnek pénzre, a kormánynak igen nagy szüksége van rá, de amikor mi valami üdvös, fontos törvényjavaslatot erőltetünk, szorgalmazunk, az sohasem akaródzik kellő időben az asztalra kerülni. Láttam itt törvényjavaslatokat ilyen mindenféle cifraságokról, (Derültség.) de nem látom, hogy ezekre oly égetően szükség van, és nem látom viszont azt a törvényjavaslatot, amelyet a nemzet olyan áhítattal vár és amelynek az a neve, hogy : a közigazgatás revíziója vagy ujjáteremtése. Ettől a kormány, nem tudom miért, fél, talán fél attól az egy pár vármegyétől, amely mindig parancsolni akar a kormánynak és a Nemzetgyűlésnek is? (Igaz! ügy van! jobbfelöl.)
