Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-152
A Nemzetgyűlés 152. ülése 1921. a kérdés is. Nagyon jól tudjuk, — erre nem akarok kitérni, ez külön interpelláció tárgya volna —hogy az egész beszerzési csoport-rendszer halva született idea és csak arra jó, hogy a beszerzési hivatalnokok járjanak vele jól. Nem akarom meggyanusitani őket, tisztelet az általánosságnak, de a lehetetlen sok korrupt kivétel teljesen megöli, diszkreditálja és kipusztitásra éretté teszi ezt a beszerzési csoport-rendszert. Hiszen az én kerületem egyik járásában, a balatonfüredi járásban megtörtént az, hogy ott a tisztviselők, az állami alkalmazottak május 22-én kaptak a zalaegerszegi beszerzési főcsoporttól legutoljára szállítmányt, amelyben cipőpertli, spanyolviasz vannak, de nem a legszükségesebb életszükséglet! cikkek és 80 deka liszt kvantum a 7 kg-ban megállapított lisztadag helyett. Ezek anomáliák, mindegyik képviselő ur nagyon is tisztában van vele és nem akarom a Nemzetgyűlés idegességét és türelmetlenségét ezzel táplálni, de segiteni kell valahogy rajta. Én valahogyan talán ugy gondolnám, hogy a vármegyei alispánok, vagy a pénzügyigazgatóságok hatáskörébe utaltassanak a beszerzési csoportok. Reischl Richárd : Annál rosszabb, akkor vége van ! Zákány Gyula : Igaza van a t. képviselő urnák, akkor rájövök a másik bajra, a közigazgatás hibáira, a közigazgatás reformjára. Teljesen deferálok, mert a vármegyei közigazgatást nagyon reformálni kellene. (Egy hang a jobboldalon : Csak a szabadforgalom segíthet !) Most már az a kérdés, hogy hogy van segitve az állami alkalmazottakon, ha nem ruházzuk rá az ellátás ellenőrzését az alispánokra, vagy a pénzügyigazgatókra és a beszerzési csoportok grasszálhatnak a legnagyobb szabadossággal, a legnagyobb lelkiismeretlenséggel az amúgy is nagyon aktuális keresztény és nemzeti eszme cégére alatt. Mert a korrupt zsidó kereskedőknek soha nagyobb okkázió nem kínálkozott — nagyon jól tudja Sándor Pál — mint most ennek a védelme alatt és amenynyire örvendetes, hogy gazdasági reneszánszban robbant ki ez a reakció, épen olyan nagy hibák vannak ezen a téren és én sokkal igazságosabb vagyok az igen t. képviselő úrral szemben, különösen Sándor Pál képviselő ur tegnapi felszólalása alapján is, semhogy meg ne hajtanám, illetve le nem csüggeszteném fejemet azon adatok komplikáltsága előtt, amelyek olyan meggyőződés hangján, olyan nyíltan világosan voltak előadva, hogy azon az állásponton vagyok a t. minister úrral szemben, nem tehetek mást, mint csatlakozom Szabó József t. képviselő ur indítványához, hogy tessék paralmenti bizottságot kiküldeni. Ez csak kitérés arra, hogy itt ilyen lehetetlen jelenségek vannak, hiszen minden felszólaló képviselő ur a kormányvita folyamán megpendítette azt az aggodalmát, hogy nem diszkreditáltatik-e a keresztény nemzeti eszme. Az ilyen jelenségek mindenesetre tönkreteszik ennek a valutáját. évi fehr. hó 24-én, csütörtöhön. 157 Ez az egyik, — mint mondtam — a másik dolog a státusrendezés. Ez a lehetetlen dolog, ez a lehetetlen dsungel, ez a lasciate ogni speranza területe, a hagyjatok fel minden reménnyel az állammal szemben. Ahányszor a legjogosultabb leghumanisztikusabb előléptetési igénnyel áll az ember szemben, akkor az illetékes tényezők egyszerűen azt felelik, hja a kivételes törvény, hja a státus-törvény beszüntetett minden előléptetést, lehetetlen. Sándor Pál : Kényszeritik őket tisztességtelennek lenni ! Zákány Gyula : Ugy van. Csak két konkrét tényt hozok fel ennek a státus-hibának, ennek a státus-nyavalyának az illusztrálására. Pl. az a szegény fiatalember, aki megszerezte a diplomát a háború előtt, berukkolt, végigverekedte az öszszes csatatereket, — mig az itthonmaradt felmentett kollégája rangban nagyszerűen ment előre — mikor hazajött, olyan lehetetlen státusba került, olyan lehetetlen gazdasági és erkölcsileg is hivatali ambícióját, lelkesültséget lehetetlenül sértő státus-fokra, hogy az semmiféle arányban nem áll a másikkal. Itt van pl. csak a másik kérdés. Az a vasutas elvégezte a középiskolát és berukkolt a háborúba mint tartalékos hadnagy. Kérte a szabadságát, hogy a tiszti tanfolyamot elvégezhesse, nem engedték szabadságra, tehát tovább végiglyukasztotta a testét. A háború közepén, a vége felé megnyílt a tanfolyam, jelentkezett, el is végezte, szóval kvalifikálva van az előléptetésre és 9 évi, 10 évi vasút állami szolgálat után, most a háború után megnősült, megcsaládosodott, lehetetlen körülmények között s mégis díjnoki rangban van akkor, amikor kollégái, osztálytársai két aranycsillaggal járnak-kelnek és megfelelő, gazdaságosabb körülményekhez jutottak. Ez nagyon sérti annak az amúgy is száz percentesen igénybe vett állami alkalmazottnak nemcsak gazdasági berendezettségét, gazdasági sfátusbeli viszonyait és nemcsak anarchisztikussá teszi őt, hanem anarchisztikussá teszi az ő hivatásbeli feltételeit is, az ő erkölcsi készletét, hivatali energiáját. Akkor azután azt kapja az ember feleletül, hogy rendezés alatt áll a státus. Ez nem megy, igen t. Nemzetgyűlés. Van egy nagyon érdekes esetem. A debreceni egyetemnél a könyvtárnok-gyakornoki állásokban 3—4 ur van olyan, akinek külföldi diplomája van, egyik-másik két diplomával van ellátva, a könyvtárnokhelyettesi állásban pedig dr. X. Y., aki mögött szintén négyévi háború, szenvedés és egy becsületes intellektuális munka van, nem tud előlépni, mert amikor a jogos panaszával és igényével odamegyek, akkor citálják az 1920. évi XI. tc.-t és azt mondják, hogy a státust rendezik. Ez nem medicinia, t. Nemzetgyűlés. Sziráki Pál : Komédiáznak vele. Zákány Gyula; Nagyon jól tudom, hogy a kormányzat vis major helyzetekkel áll szemben. de nem akarom elhinni és a tekintetben teljesen kapacitálhatatlan vagyok, hogy ezen a helyzeten,