Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-151
A Nemzetgyűlés 151. ülése 1921. évi február hó 23-án, "szerdám. 145 Sándor Pál (olvassa) : »Ellátja-e ez a 900 láda hetenként Budapestet? El, de csak három napra és nem egy hétre. Budapest napi szükséglete, amint ezt a közélelmezésügyi ministerium is leszögezte, 300 láda. Tehát 2100 láda helyett biztositanak Budapestnek 900 ládát. Közelebbről megnézTe, ez annyit jelent, hogy ha csak a 6 hétköznapot vesszük, egy napra esik 300 láda helyett a fele: 150 láda. Ládánként 1440 darab, összesen napi 216.000 tojás, vagyis minden öt embernek napi egy tojás, kereken egy milliónak véve Budapest lakosságát ; — vagy hetenként, ha két tojást veszünk fel egy emberre, akkor a lakosság egyharmada egyáltalában nem kaphat tojást, kétharmada pedig ugy lesz ellátva, hogy ...« Usetty Ferenc : ISTem lesz tojása Î (Derültség.) Sándor Pál : »... hogy hetenként két tojást kap majd. Ez lesz a hires tojásakció, amivel szemben a heti 600 láda exportját követeli az élelmiszerszállitók trösztje, és megrevolverezte a ministeriumot, hogy ha ezt nem kapja meg, ugy a hires hűtőház egyáltalában nem is tartja szükségesnek, hogy télire tojásokat konzerváljon. »De kérdjük, honnan fedezzék a hiányzó napi 150 ládát Budapest számára, ha az Élelmiszerszállitó a többit exportálja? À vidéki bevásárlók csak neki állnak rendelkezésére, igy tehát csak ugy kaphatnánk árut, ha a napi négy koronára lenyomott tojásárat megpróbálnók felhajtani ismét hét és kilenc koronára. Ez az Élelmiszerszállitót nem feszélyezhetné, mert hisz ő ezt az exportnyereségen busásan behajtja.« Most jön a legérdekesebb rész, amikor azt irják (olvassa) : »Nézzük, mit jelentene számára ez a heti hatszáz láda tojás exportja. Ha feltesszük, hogy a közélelmezési minister meg is marad eredeti szándéka mellett és csak március 31-ig engedélyezi a tojásexportot, tehát csak hat hétre, ez összesen 3600 láda tojás, à 1440 darab, összesen 5,184.000 darab.« »Külföldi üzletfeleink leveleiből igazolhatjuk? hogy a tojás ára ma Bécsben 12 magyar korona, Svájcban 16 magyar korona, Berlinben 170 márka, vagyis 16 magyar korona, de Londonban már a leghitványabb apró litván tojás ládájáért fizetnek 35.000 magyar koronát, az összehasonlithatlanul szebb magyar tojásért 50.000 koronát, ami tehát már 34 magyar koronának felel meg tojásonként. Ha csak átlag 16 koronát kalkulálunk, ami egész pesszimisztikus, a fenti ötmillió tojásért elérhet könnyen az Elelmiszerszallitó 82,944.000 koronát, kereken 80 milliót. Ha csak a legalacsonyabb export árát, a bécsit vesszük is — 12 koronát — akkor is 62 milliót jelent ez. Ezzel szemben kerül neki ez az 5,184.000 darab tojás 4 koronás bevásárlási árat véve — az Elelmiszersz állító ugyan csak 3*80 koronát fizet — 20,736.000, kereken húszmillió koronába. Tehát a legrosszabb esetben ez 42 millió, pesszimisztikusan számítva is 60 NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — VIII. KÖTI millió, esetleg ennél is több exportnyereséget jelent.« Miután az élelmiszerszállitő a közélelmezési ministerium elé terjesztett ajánlatában azt hangoztatja, hogy az exportra kerülő tojások darabja után ő maga csak 1, mondd egy koronát akar keresni és nem többet, tehát összesen kerek' számban hárommillió koronát, felvetődik a kérdés, hogy ki kapja majd a többi 55, de legalább is 37 milliót, hiánytalanul biztosit] ák-e azt az államnak, vagy pedig ez a tartalék csak arra jó, hogy bármily drágán vásárolják is a tojást be, azt a bizonyos heti másfél tojást, ami egy emberre Budapesten jutna, nagylelkűen 4'50 koronáért adják?« Én nem is folytatom tovább ezt a dolgot, azt hiszem, eleget foglalkoztam már vele. De itt vádoltattam azzal, hogy azt mondtam, hogy romlott tojásokat hozott a piacra Stern Samu vezérigazgató. Stern igazgató ugylátszik negyedszázados múltján lát foltot ejtve s azért kívánja a romlott tojásokat erélyesen visszautasítani. Pedig közöttük is voltak olyanok, akik a múlt évben vásárolt naponta 6—8000 darab romlott tojást vettek át az EFE-től. En csak azt akaróin ezzel feltüntetni, hogy teljes jóhiszeműséggel állítottam, hogy igenis azokat a rossz tojásokat, amelyeket a piacra dobtak, meg kellett váltani. E,zzel voltakép végeztem a mondanivalómmal. Én azt állítom, hogy veszélyt képez minden monopólium itt az országban ; abban a pillanatban azonban, amelyben a kormány félrevezetés által segítségére jön a monopóliumnak, a közönség el van veszve, nem tud magán segíteni. En csak azt mondom, legyünk azon, hogy a szabad forgalmat állítsuk helyre az egész vonalon, (Helyeslés jobb felől.) azt a szabad forgalmat, ahol az egyik ember konkurrál a másikkal, ahol mubástyák fel nem építtetnek, s ahol a közönség fogja megtalálni a maga hasznát, a közönség és a termelő. Interpellációmat nem akarom felolvasni, mert meglehetősen hosszú s ugyanazt tartalmazza, amit most elmondottam, s van szerencsém azt ezennel az összkormánynak átnyújtani. Mayer János ; Akkor nem ismerjük, ha nem olvassa fel. (Halljuk! Halljuh!) Sándor Pál : Interpellációm a következőkép szól (olvassa): »Tudomása van-e a kormánynak arról, hogy a felsősziléziai bányákból importált és az Országos Szénkormánybiztosság megbízásából a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete által a szétosztásra kerülő porosz szón ára milyen alapon lett 53.000 koronában megállapítva, holott a felső sziléziai bányák hivatalos árainak és az összes importálás körül felmerülhető költségeknek számbavételével megállapítható, hogy ugyanaz a szén vagononként körülbelül 10.000 koronával olcsóbban volna importálható? r. 19