Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-151

Á Nemzetgyűlés 151. ülése 1921. évi február hó 23-án, szerdán. J21 Sándor Pál : Az én beszédemet ezzel összefüggésben nem láthatta, mert nem is voltam ott a gyűlésen; de ahol voltam, ott tartott beszédemből a cenzúra két részletet, amely erre vonatkozik, törölt. Ami az Estet illeti, megmondom őszintén, hogy ngy az Est részéről, mint bármely más lap részéről megtiszteltetésnek veszem, ha kitüntet engem azzal, ha intervjuvolni akar, mert ezzel alkalmat ad nekem arra, hogy azokat az ideákat, amiket én propagálok ebben az országban, felvegye. Nekem teljesen mindegy, hogy ez miféle lap, liberális vagy nem liberális, én mindegyiknek köszönettel tartozom, a nem libeláris lapoknak is, ha felveszik kijelentéseimet, mert ezzel a magam eszméit szolgálom. De ha a minister urnák az Est ellen olyan nagy kifogása van, miért adott neki intervjut? Bocsánatot kérek, nem kényszerithette a minister urat senki sem arra, hogy telefonon adjon az Az Estnek intervjut ! Amennyiben ilyen véleménye van róla, ne tessék neki intervjut adni ! (Felkiáltások : Ebben igaza van !) Ereky Károly: Ebben igaza van Sándor Pálnak! Ne adjon intervjut! Bartos János : Legyen neki is igaza ! Budaváry László: Igaz. Jövőben nem ad! Patacsi Dénes : Nemhogy intervjut nem ad, de ne is olvassa... Ereky Károly: Szóba sem állok! Sándor Pál : A minister urat, amikor megjelent a Kereskedelmi Kamarában, a legnagyobb tisztelettel fogadtuk. Elismertük őt mint főnket és igy fogadtuk. Ott ültem én is a padsorban és azt hiszem, ki fogja állitani rólam a minister ur, hogy egy árva szó sem hagyta el az ajkamat. Nem feleltem neki egy közbeszólással sem. Megadtuk a tiszteletet. De itt kötelességem ezeket a dolgokat képviselni. Hogy azután ugy történt az intézkedés, hogy mindazokat a dolgokat, amiket mi az újsággal terjeszteni akartunk, a cenzúra törölte, mint pl. olyan ártatlan dolgokat is, ahol én megjegyeztem, hogy milyen ellentét az, ha a minister ur azt mondja, ez a legjobb üzlete az országnak, az államtitkárja pedig azt mondja, hogy ez disznóság; ha az ilyen dolgokat egyszerűen kihagyják ... (Zaj. Felkiáltások : Ki mondta ! ?) Szabó István (sokorőpátkai) : Hányszor tiltakozott már! (Állandó zaj.) Bartos János: Miért boszantják mindig ezzel ! Elnök : Kérem, képviselő ur, ne méltóztassék mindig a »disznóság«-gal foglalkozni. (Derültség.) Lipták képviselő ur már többizben tagadta, illetve kijelentette, hogy ezt nem mondta. Sándor Pál : Nem hiszem, hogy a házszabály ellen vétettem volna! Elnök : Azt nem, de miért folytatja mindig ezt a dolgot, ami a Házban csak felháborodást idéz elő? Nekem afelett kell őrködnöm, hogy itt rendesen folyjék a tárgyalás és Lipták képNEMZETGYÜLESI NAPLÓ. 1920—1921. — VIII. KÖTET. viselő ur már ismételten kijelentette, hogy ezt, nem mondotta. Sándor Pal : Sajnos, gyakran vagyok abban a kellemetlen helyzetben, hogy az uraknak nem tetszik az, amit mondok. (Zaj ) De hiába, abban a kellemetlen helyzetben vagyok, hogy meg keli ezeket a dolgokat mondanom. Deferálok teljesen az elnök urnák. De mégis elmondom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy volta képen mi ennek a Biedermann-Wolf-féle szerződésnek az alapja. Talán érdekelni fogja a Házat. Ez a Wolffkoncern összevásárolta Németországban a két leghatalmasabb vasgyárnak részvényeit, ez volt a Phönix és a Kheinstahlwerk. A Wolff révén ezek a részvények Amsterdamba jutottak, ahhoz a Handels Matschappy Actiengesellschafthoz, amely társaság igazgatóságának az elnöke, Van der Als, benn van ebben a két vasműben és . . . (Közbeszólás jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, képviselő ur, majd aztán meg fogom magyarázni, miért. Alá van irva pedig ez a szerződés Wolff által, mint a Matschappy meghatalmazottja által. Yoltaképen tehát az államvasút ugyanazzal kötötte meg a hitelezési szerződést, akiktől az árut vettük. Nem vett külön szerződést, hanem egyszerűen ugyanattól vette, csak kötlevelet adott, hogy biztonságban legyen az állam. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Ezzel árt az országnak ! Sándor Pál: Én ezzel ártok? Tessék azt az én ítéletemre bizni, hogy ártok-e! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Azt én is mondhatom ! Sándor Pál : Ön árt az országnak, nem én ! (Nagy zaj. Felkiáltások a bal- és jobboldalon : Hallatlan ! Piszkos !) Szabó István (sokorőpátkai) : Micsoda beszéd ez ? Nem tűrjük ezt a hangot ! (Félkiáltások a baloldalon : Gorombáskodik !) Ernst Sándor: Hogy lehet ilyet mondani? Már néhányszor rendre tanították ! (Zaj.) Elnök: Figyelmeztetem a t. képviselő urat, ne méltóztassék ily kifejezéseket használni, amelyek sértők a minister úrra nézve, mert kénytelen lennék ezért rendre utasítani. (Zaj.) Sándor Pál : Bocsánatot kérek, a minister ur azt mondta, ,hogy ártok az országnak ilyen kijelentésekkel. Én erre visszamondtam azt, hogy ő árt az országnak. Bocsánatot kérek! Elnök : Ezt nem hallottam. Akkor a minister ur részéről sem volt helyén ezt mondani. Sándor Pál: Ez igaz . . . Elnök : Nem hallottam. Kerekes Mihály : Kár volt ezért mérgelődni ! Sándor Pál: T. Nemzetgyűlés! Ki kell jelentenem a következőket : Azokat az adatokat, amelyeket beszolgáltattam, kiegészítem. Ugyanabban az időben, mikor az Államvasút ezt a szerződést Biedermann-Wolffékkal kötötte, ugyannakkor a magyar vasgyárak, köztük a legnagyobb vasgyár is, ezeket a cikkeket 50°/o-kaI 16