Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-151
116 A Nemzetgyűlés 151. ülése 1921 választ nem tudok adni, erre adjon választ Lipták volt államtitkár ur, aki tudtommal a múltkor már nyilatkozott és akinek a lapokban erre az ügyre vonatkozólag annak idején megjelent egy nyilatkozata a Magyar Távirati Iroda utján. Mielőtt ezt leadta, velem megbeszélte a dolgot, s ez a nyilatkozat az én 'közreműködésemmel és hozzájárulásommal adatott le a Távirati Irodának (olvassa) : »A magyar ipar érdekei szempontjából elvben a külföldi rendelés ellen voltam, de tekintettel arra, hogy a szóbanforgó áruk a vasútüzem fentartása szempontjából már most feltétlen szükség van, és mivel az áruknak egy része nálunk egyáltalán nem készül, azokat pedig, amelyekre be vagyunk rendezve, gyáraink szén hiányában a szükséges határidőre gyártani nem tudják, be kellett látni, hogy a rendelést kénytelenek vagyunk kiadni.« Ezt jelentette ki Lipták államtitkár ur Én többet erre a kérdésre válaszolni a képviselő urnák nem tudok. Következik az 5. pont (olvassa) : »Tudja-e a minister ur, hogy a szerződés megkötésének időpontjában minden egyes cikkre nézve oly piaci árak léteztek, amelyek a szerződéses árakkal szemben a 100 millió márkás rendelésnél legalább 30 millió márka különbözetet mutatnak, ami az akkori árfolyam szerint számítva, egynegyed milliárd koronát jelent?« Arra nézve már nyilatkoztam, hogy tudom, hogy az akkori hivatalos export-árak ezeknél a cikkeknél alacsonyabbak voltak, mint amilyen áron ezeket a cikkeket Biedermann-cég szállította. Elmagyaráztam azt is, és azt hiszem, a t. Nemzetgyűlés, ugy amint a múlt alkalommal tudomásul vette erre vonatkozó fejtegetéseimet, most is tudomásul fogja, venni — hogy mi volt az oka annak, hogy az Államvasút itt magasabb árakat volt kénytelen koncedálni. A képviselő urnák ezt amúgy is hiába ismételném meg, ő azt ugy sem fogja tudomásul venni, tehát szükségtelennek tartom, hogy erre újból kitérjek. A 6. pont igy szól (olvassa) : »Mivel indokolja azt, hogy a legsúlyosabb anyagi válságokkal küzdő államot ilyen horribilis károsodás érte?« Ami a károsodást illeti, azt már ismételten kijelentettem, hogy én tagadom, hogy itt az államvasutakat és az államkincstárt valami károsodás érte volna, és ha pénzünk vásárlóereje megjavul, én remélem, hogy nem fog a valutából kifolyólag sem bennünket károsodás érni és remélem, hogy még kevesebbet fogunk fizetni azokért az árukért, mint amennyit fizetni kellett volna, ha ugyanakkor, amikor a szerződést megkötöttük, az árukat készpénzben ki tudtuk volna fizetni. N A múltkor a képviselő ur azt mondotta, hogy ő biztosra veszi, hogy, ha valutánk javulni fog, akkor a német valuta még jobban fog javulni, tehát a disparitás a magyar korona és a német márka, között még nagyobb lesz, mint amilyen ma. Én nem tudom, hogy a képviselő évi február hó 23-án, szerdán. ur tud-e a jövőbe látni, vagy sem ? En nem tudok. Én nem tudom azt megmondani, hogyan lesz akkor, amikor a tartozásunkat vissza kell fizetni. Nem osztozhatom azonban egészen a képviselő ur véleményében, hogy okvetlen nagyobb lesz a disparitás a német márka és a magyar korona között, mint most. Nem gondolom, hogy ennek be kell következnie, még pedig azért, mert Németországban erős ipari krizis van. Ezt a krizist előidézte az, hogy Németország nem képes annyit exportálni, amennyit ipari helyzete megengedne. Ez a helyzete az angol és az amerikai konkurrencia folytán előreláthatólag még súlyosabb lesz a jövőben. Németországra nézve tehát, ha a külföldi piacokon versenyképes akar maradni ezekkel az államokkal szemben, nem előnyös az, ha túlságosan jó lesz a valutája. Azért azt hiszem, hogy Németország részéről nem igen lesz meg a törekvés arra, hogy valutáját kelleténél túl megjavítsa. De hogy miként fog a német valuta alakulni a jövőben, az még nagyon sok tényezőtől függ. Itt vannak azok a kérdések, amelyek a legközelebbi napokban részben dűlőre fognak jutni és nem lehet tudni, hogy a döntés milyen kihatással lesz a német valutára. Még igen számos ilyen körülmény merülhet fel addig, míg nekünk a kölcsönt vissza kell fizetni. Ezzel kapcsolatban említem meg azt, hogy a képviselő ur kifogásolta az Államvasutaknak, illetőleg a volt kereskedelemügyi minister urnák azt az intézkedését, hogy itt hitelüzletet kötött. Ha most kellene vásárolnunk azokat a cikkeket, amelyekről ebben a szerződésben szó van, ezeket nem hatkoronás m árka-árfolyamon, hanem 8 korona 38 filléres, vagy — mint a képviselő ur mondja — kilenckoronás márkaárfolyamon kellene vásárolni. Ha tehát odakünn Németországban estek is az árak azóta, amit akkor, november elején még nem lehetett előre látni, hogy ez ilyen mértékben be fog következni ... A képviselő ur gúnyosan mosolyog. Majd rátérek arra, hogy mások is tévedtek ebben, különb kereskedők mint mi vagyunk: a képviselő ur és én. Ha nem kötöttünk volna hitelüzletet, akkor már most meg kellett volna fizetnünk effektive kilenckoronás márka-árfolyammal ezeket az árukat, és ez a magasabb árfolyam bőven ellensúlyozza azt az áresést, amely azóta bekövetkezett, mert sokkal kisebb az áresés, mint amennyivel emelkedett a márka árfolyama. így még mindig megvan a reményünk, hogy ha valutánk javulni fog és a német valuta nem fog túlságosan emelkedni, akkor nem fogunk e tekintetben károsodni. De, mondom, a képviselő ur az előbb gúnyosan mosolygott és mintha hallanám, hogy azt fogja mondani, hogyan lehetett ilyen üzletet megkötni. A képviselő ur bizonyára tudja, milyen helyzetben van Csehország textilipara és tudja, miért került ilyen hihetetlen válságos helyzetbe