Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-151

114 A Nemzetgyűlés 151. ülése 1921 olajfajta s igen csekély része az egész olajszállítmánynak, ami Lengyelországból jön, mig ellenben a legnagyobb rész amerikai olaj, amelyet a Wolff-cég Nemetországban vagy akár Ausztriában is szerez be. Kifogás tárgyává tette a képviselő ur evvel kapcsolatban azt is, hogy német márkában fizetendők a lengyel áruk s hivatkozott arra, hogy micsoda nagyszerű üzletet csináltunk volna, ha lengyel márkában kellene azt fizetni, mert amikor a képviselő ur beszélt, 64 volt a lengyel márka árfolyama. Én nagyon ajánlom a t. képviselő urnák, hogy nézzen szét egy kicsit Galíciában. Ott azt fogja hallani és tapasztalni, hogy a lengyelek per absolute nem hajlandók eladni olajat az ő valutájukért, hanem ők az olajat csak a legkitűnőbb valutákért, tehát dollárért vagy svájci frankért hajlandók eladni. Nem tudom, hogy miért tettek volna az államvasutak kedvéért a lengyelek kivételt a Wolff-céggel ? így áll a lengyel valuta kérdése. Megjegyzem és ismétlem, hogy a képviselő ur félre ne értsen, az egész olajszállításnak nagyon csekély része az, ami Lengyelországból jön : kizárólag a Vulkán-olaj. Azután azt kérdezte a képviselő ur, hogy miért volt szüksége arra a Máv-nak, amely évtizedeken keresztül összeköttetésben volt Witkovitz-cal és más vasgyárakkal,hogy a Biedermanncégtől szerezze meg ezeket az árukat, amelyeket Skodától és Witkovitztól sokkal jobban beszerezhetett volna? Abban az igazat mondotta a t. képviselő ur, hogy az államvasutak azelőtt összeköttetésben voltak Witkovitz-cal — nem tudom biztosan, hogy Skodával iß, de lehet — csakhogy mikor ezekkel az államvasutak összeköttetésben volt, akkor ezek a gyárak osztrák területen voltak, illetve az a terület, amelyen állnak, osztrák terület volt. Ma ez cseh terület és mindenki tudja és csodálom, hogy a képviselő ur nem tudja, hogy nem mindegy az, hogy osztrák területről szerzünk-e be Magyarország számára valamit, vagy cseh területről ? Ez nagy különbség és ha osztrák területről tudunk is valamit szerezni, igen nagy nehézségekkel és áldozatokkal jár, mig valamit cseh területről megszerzünk. Hogy csak egyet említsek, a legnagyobb rizikóval jár Csehországba magyar vasúti kocsikat kivinni. Hogy ez milyen rizikóval jár, s hogy nemcsak a Csehországba küldött kocsik forognak ott a legnagyobb veszedelemben, hanem még azok a kocsik is, amelyek Németországból jönnek Magyarországba Csehországon keresztül, ennek illusztrálására csak azt akarom mondani, hogy azt a kattowitzi szenet, amellyel azt hiszem a képviselő ur ma még foglalkozni akar, magyar kocsiban kell elhozni Felső-Sziléziából, de ez a kattowitzi szén Csehországon jön keresztül és hogy mi biztosítsuk egyrészt a szenet, másrészt főképen a kocsikat, ezt csak ugy tudjuk elérni, hogy az a kattowitzi szén Budapestre az angol misszió címére jön, mert ha nem így történnék, évi február hó 23-án, szerdán. akkor mi nagyon kevés kocsit kapnánk vissza Csehországból és még kevesebb szenet. Ez egy lényeges akadálya volt annak, hogy az államvasút az utóbbi időben mióta ezek cseh vállalatokká lettek, Witkowitcz-cal és Skodával olyan üzleteket kössön, mint a múltban. De volt itt még egy másik ok is speciálisan abban az esetben, amelyre a képviselő ur hivatkozik és amely esetre ő azt állítja, hogy óriási nyereséget vágott zsebre a Biedermann-cég. Nem tudom, hogy ez a nyereség mennyire rúgott, hanem az szent ós bizonyos, hogy azt az árut, amelyet az államvasút Skodától ós Witkovitztól vásárolhatott volna, a Biedermann-cég olcsóbb áron szállította az államvasutnak, mint amelyen megkaphattuk volna közvetlenül Skodától és Witkovitztól, amellett, hogy az államvasutaknak azokat az árukat át kellett volna vennie a witkovici és a Skoda-gyárban, a Biedermann pedig ide be Magyarországba, az államvasút szertárába szállította. (Felkiáltások a baloldalon : Ez nagy különbség !) Ez bizony különbség. Ezt akartam a Skoda-Witkovitz-féle üzletre mondani. Ez a valóság. Beszéde során azután azt mondotta a képviselő ur (olvassa) : »Kijelentem továbbra is, hogy mi ezeket az üzelmeket állandóan üldözni fogjuk, ahogy tudjuk. Ha tévedünk valahol, be fogjuk a mi tévedésünket ismerni, bocsánatot fogunk kérni.« Erre valaki közbekiáltotta: Gyanúsítani könnyű! En elhiszem a képviselő ur kijelentésének első részét, hogy üldözni fogja ezeket az üzelmeket, amelyeket ő talált ki, amelyek nincsenek, azonban arról meg vagyok győződve, hogy a tévedését nem fogja beismerni és bocsánatot nem fog kérni, mert az egész akció másképen indult és egészen más volt a célja. Most még egy dologra akarok rátérni, amelyet a legutóbbi napokban igen sürün emlegettek és amellyel talán a képviselő ur a ma még elmondandó interpellációjában ezzel az ügygyei kapcsolatban foglalkozni fog. Azt beszélték a városban, hogy az Államvasút igen előnyös ajánlatot kapott volna az Osztrák-Magyar Államvasutak resicai gyárától ugyanazon anyagoknak, vagy jórészt azoknak az anyagoknak szállítására, amelyeket a Biedermann-cég szállít és fog szállítani. Igen tisztelt Nemzetgyűlés! A dolog ugy áll, hogy a múlt év tavaszán az Államvasút, tudom, hogy az osztrák államvasuttársaság resicai telepén, a múlt rendelésekből nagyobb készlet van számára kigyártva, az 0. V. T.-hoz fordult, hogy ezeket az anyagokat onnan megszerezhesse. Tudjuk azonban azt, hogy Romániából, illetőleg a románok által megszállott magyar területekről ma úgyszólván semmit sem lehet kihozni. Az Államvasút a tárgyalásokat felvette a régi Osztrák-Magyar Államvasút Társasággal, de hogy ezek a tárgyalások effektiv eredménnyel járjanak, kénytelen volt a román államvasutakkal, illetőleg a román