Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-130

GO A Nemzetgyűlés 130. ülése 1920. évi november hó 16-án, kedden. láttam ezeknek a bíráknak a súlyos helyzetét és azt, hogy sehol egy bíróság előtt az emberek nem hazudnak és ferdítenek annyit, mint épen a lakásbiróság előtt. (Ugy van ! Ugy van ! Felkiáltások : A közigazgatásnál hozzá vannak szokva ?) Nekem az a meggyőződésem, hogy a birák elé már hamisan előkészített adatok kerülnek. Nincsenek okmányok, bizonyitékok. amelyek meg volnának vizsgálva és természetszerűleg ezért a bkák maguk sem tudnak talán másképen és az igazságnak megfelelően határozni. Rupert Rezső: Rendes birói hatáskörbe kell utalni, akkor lesz rend. Frühwirth Mátyás: Most talán az a legfontosabb, hogy azt a tízezer embert, aki ma még vagonban lakik, minél gyorsabban elhelyezzük. Nekem mindegy, hogy milyen eszközt fog az igen t. minister ur megragadni, csak az a legfontosabb, hogy azt a tízezer embert, aki most ott a fagyban, hidegben van, mielőbb hozzuk be a városba, mert ott óriási veszedelmeknek \ annak kitéve nemcsak maguk, egészségük szempontiából, hanem a város nyugalma és békessége szempontjából is. (Ugy van ! Ugy van !) Nekünk első érdekünk az, hogy azt a tízezer embert tető alá juttassuk. A választ köszönettel és tisztelettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök : Budáváry képviselő urat illeti a szó. Budaváry László : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Az igazságügyminister ur megadta interpellációmra a választ és én az egyes pontokra" adott válaszát tudomásai veszem. (Helyeslés.) Mindazonáltal előre bátor vagyok bejelenteni, hogy amikor itt majd a végrehajtásra kerül a sor, t. i. a galíciaiak kitoloncolásánál é^ más egyebeknél, éber figyelemmel fogjuk kisérni, hogy az helycsen történik-e, mert bár a rendelet már megjelent a galíciaiak kitoloncolásáról, semmi híradást nem hallottunk arról, hogy ez tényleg megtörtént vagy kezdetét vette volna. (Felkiáltások bal felől : Folyamatban van I) Ami a lakásbiróságot illeti, én mindazokat, akik a bíróságot vádolják, elitélem, mert fel sem szabad tételezni azt, hogy egy magyar bíró talán részrehajló volna. Hiszen ások, akik panaszt emeltek, sohasem a bíróság ellen és annak tagjai ellen emeltek panaszt, hanem mindig az alárendelő közegek ellen, tehát a nyomozók ellen és a folyosókon álldogáló és f utkározó tisztviselők ellen. ( Ugy van !) Épen ezért, hogy a bíróság munkáját is megkönnyítsük és azt az óriási létszámot, amely a személyzetnél mutatkozik, valamiképen megcsappantjuk, azt gondolnám, nagyon helyes volna, ha valami módot találnánk arra, hogy az illetők — mert nemcsak Budapesten van szükség ezekre a lakáselosztó hivatalokra, hanem vidéken is rengeteg anomáliákkal kénytelenek megküzdeni különösen azok a menekültek, akik pillanatnyi elhelyezést kivannak, — talán helyes volna, ha a községi elöljáróságból és — mondjuk — a község lakóinak bizalmát biró egypár egyénből s az országos jellegű nagy társadalmi egyesületek egy-egy kiküldött tagjából egy községi lakásbizottságot állítanának össze, (Felkiáltások jobb felől : Senki sem vállalja el !) melynek tagjait megesketnék. Ezek azonban minden külön díjazás nélkül, pusztán az Ugy iránti lelkesedésből végeznék el az előzetes munkákat, nevezetesen ha egy lakásnak kibérléséről, vagy odaítéléséről van szó, akkor a lakáshivatal elküldi a nyomozó közegeit, akik óriási napidíjakat élveznek, igy pedig, ha vannak az Ugy iránt lelkesedő emberek, akik ezt hazafias kötelességüknek ismernék el, tehát minden különösebb napidíj nélkül néznék meg a lakást és állapítanák meg a ténykörülmé nyéket, azt hiszem, hogy a lakáshivata] munkáját nagymértékben megkönnyitenők. Természetesen ezeknek odaítélési joguk nem volna, hanem ők csak sürgős előterjesztést tennének a lakáshivatalhoz, ehhez hozzácsatolnák a bérlőnek és bérbeadónak nyilatkozatát is, és e hármas jelentés alapján döntene a bíróság visszavonhatatlanul ebben az Ugyben. Azt gondolom,, ily módon lehetne a dolgot megoldani. • Még valamit szükségesnek tartok az Ugy érdekében elmondani. Azt mondotta az igazságügyminister ur, hogy most már, hogy rendbejött a lakáshivatai, mindenki könnyebben bejuthat, hogy az Ugyes-bajos dolgát elintézze. Erre vonatkozólag csak azt vagyok bátor felemlíteni, hogy két nagy társadalmi egyesület, amely körülbelül 40—50.000 tagot számlál, igen szerény igényekkel fordult már több izben a lakáshivatalhoz és még mindig nem tudott bejutni, dacára annak, hogy már ötszörhatszor próbálkoztak. Nem tudom, hogy ez miképen lehetséges. (Felkiáltások a jobboldalon : Ott voltak a vagonlakók.) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Nem akarván tovább nyújtani az időt felszólalásommal, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) a minister ur /álaszát tudomásul veszem abban a reményben, hogy az intézkedéseket csakugyan foganatosítani fogja és az esetleges konkrét panaszainkat, melyeket e tárgyban elő fogunk terjeszteni, mindenkor a legnagyobb jóindulattal fogja felülvizsgálni. (Helyeslés.) Elnök : Hornyánszky Zoltán képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások : Nincs itt !) Nincs jelen. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : Tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés az igazságügyminister ur válaszát Fiühwirth Mátyás, Budaváry László és Hornyánszky Zoltán képviselő urak interpellációjára, igen vagy nem? (Igen!) Igen. Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Az idő előrehaladottsága folytán napirendi javaslatot kívánok tenni. Tomori Jenő : A házszabályokhoz kérek szót. Elnök : Milyen címen kivan a t. képviselő ur szólni ? Tomori Jenő: A házszabályokhoz. (Zaj.) Elnök : Melyik szakasz alapján ? Tomori Jenő: A 188, szakasz alapján. Elnök : Tessék !