Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-130
A Nemzetgyűlés 130. ülése 1920 hogy most így van, most semmi közöm hozzá és a volt kliensem Ugyét még azzal sem akarom segíteni, hogy az Ugy mostani állapotáról mondjak véleményt, de akkor, amikor elvállaltam, igazságosnak tartottam. (Felkiáltások jobbjelől : Rendben van !) És mert én ember vagyok, keresztény vagyok és keresztényszocialista vagyok, akinek politikai pályámon kezdettől fogva — mert nem itt kezdődött a Nemzetgyűlésben — vezérelvem és programmom prineipiuma az * igazságosságvolt, elvállaltam az igazságosság nevében. Mikor azonban azt láttam, (Hattyúk! Halljuk! balfelől.) hogy az én keresztényi és Ugyvédi állásfoglalásomból politikai tőkét kovácsolnak politikai ellenfeleim, akkor azt mondtam : tessék, nem vagyok én erre az Ugyre rászorulva ; és lemondtam a képviseletről. (Helyeslés a baloldalon:) Somogyi István : És nem jött vele a Nemzetgyűlés elé ! (Mozgás.) Haller József: Képviselőtársam is tudja, hogy sokszor megtámadtak, nyilvánosan, gyülekezetekben és én sohasem kerestem a nyilvánosság előtt az igazamat, pedig lett volna jogom hozzá és tudnám is fényesen megvédeni az igazamat. Ide sem jöttem a Nemzetgyűlés elé, pedig volt abban az Ugyben olyasmi is, amit a nyilvánosság előtt is lehetett volna kifogásolni, de nem tettem, mert az volt a meggyőződésem, hogy ami az ngjvédi irodára tartozik, azt intézze el az Ugyvéd az irodájában (U'jy van ! Helyeslés bálfelöl.) és ne vigye a Nemzetgyűlés elé. Somogyi István : Ez nem tárgyalóterem, itt nem lehet védőbeszédeket mondani ! Haller József : Ebből a szempontból szinte köszönettel tartozom Rupert igen t. képviselőtársamnak, hogy végre alkalmat adott nekem a nagy nyilvánosság előtt elmondani, hogy akkor, amikor azt az Ugyet képviseltem, az igazságos volt. Lehet, hogy most is az, nem tudom ; amikor azonban ellenfeleim ebből politikai tőkét kovácsoltak ellenem, már hónapokkal ezelőtt, régesrégen, lemondtam és azóta viseltem a gyanúsításnak átkát, nyilvánosan egy szót sem szóltam ebben az Ugyben, mert nem akartam a nyilvánosság előtt való felszólalás súlyával is segíteni azt az Ugyet, amely csak az Ugyvédre tartozik. (Helyeslés a, baloldalon.) Elnök : Rupert Rezső képviselő ur a házszabályok 215. §-a alapján szót kért. A szó őt megilleti ! Őrgr. Pallavicini György : A házszabályokhoz kérek szót ! Elnök : Már megadtam a szót Rupert képviselő urnák ! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Itt egy nagy félreértésről van szó, (Felkiáltások balfelől : Már megint !) amely Haller József képviselőtársamat és Ugyvédtársamat illeti, és amely illeti Haller minister urat is. Haller minister ur teljesen félreértve, amit mondottam, jogtalanul támadott meg engem, mert hiszen én nem a minister urat emiitettem. Az a gyorsírói jegyzetekből is ; évi november hó 16-án, kedden. ől megállapítható. Amikor azt mondtam, hogy miért vállaltam el a Landau-Ugyet, azt mondottam. hogy a minister ur öccse is elvállalta a FillenzUgyet. Tehát a minister ur öccséről van szó. Már most Haller József igen t. barátomnak (Mozgás a jobbaldalon.) tartozom azzal, hogy én vagyok az első, aki elitélem azt, hogy őt megtámadták azért, mert mint Ugyvéd egy Ugyet elvállalt. Ez neki törvényes joga volt. Ehhez senki sem nyúlhat hozzá, és amint a nagybirtokos eladja a maga gabonáját, a pap és a tisztviselő megkapja fizetését és mindenki más megkapja a fizetését, ugy Haller Józsefet is, akit a törvény és az esküje kötelez arra, hogy minden igazságos Ugyet elvállaljon és ahhoz segédkezet nyújtson, Haller József t. barátomat is megillette az a jog, hogy a Fiilenz-Ugyet, mint Ugyvéd elvállalja. Kérem az elnök urat, minthogy rendreutasitásom teljesen félreértés folytán, iOssz infoimáció alapján történt, amikor azt méltóztatott az elnök urnák szupponálnia, hogy a minister úrral vonatkozásban emiitettem a Fillenz-Ugyet, kérem a magam részéről mély tisztelettel és alázattal, hogy méltóztassék azt a rendreutasitást, amely engem ilyképen teljesen méltatlanul ért, hatálytalanítani. (Egy hang balfelől : Szegény ártatlan !) Méltóztassék megengedni, hogy még csak Haller minister úrral foglalkozzam, akinek azt mondottam, hogy abban a demagóg kereszténységben nem akarok részt venni, amelyet ő vezet. Ezt természetesen politikai értelemben mondottam. A választási izgalmak idejéből emlékszem arra, hogy Haller minister ur a mi pártunkat, a kisgazdapártot, bizony sok helyen, egyes községekben, nem a legkedvezőbb szinben tüntette fel. (Felkiáltások a jobboldalon : Ez egészen más !) Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Tud erre adatokat ? Nagyon hálás lennék érte ! Rupert Rezső: Több helyütt is hallottam, hogy egyáltalában a mi pártunkat ugy állította be, mint zsidópártot, ugy-e t. minister ur ? Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Ezt én soha ! Rupert Rezső: A minister úrral szemben felvettetett itt, hogy a mi vezéreink közül nagyatádi Szabó Istvánt és azután Rubinek Gyulát igen kellemetlen világításban és kritikában méltóztatott odakint beállítani. Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Soha ! Kérünk adatot ! Ne tessék meséket feltálalni ! Adatokat kérünk, nem meséket Î Amit én mondtam, azért én helyt állok. Rupert Rezső: Arra alapítottam, amit a választási agitáció során méltóztatott mondani, és azután arra alapítottam, hogy Huszár Károllyal, akit igazán a kereszténység hivatott reprezentánsának tartok, szintén méltóztatott szembehelyezkedni. Én azt nem ítéltem helyesnek, jónak, nem Ítéltem igazi keresztény politikának. A belső forradalmakat értem, amik a pártban történtek. Elnök : Ez túlmegy a személyes kérdésen. 7*
