Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-144

426 A Nemzetgyűlés 144. ülése 1921. Meskó Zoltán : Sándor Pál védi a keresztény kurzust, most már kimegyek. (Mozgás.) Keresztények, sírjatok ! Sándor Pál : ... a legnemesebb intenciókkal állították fel, hogy a háború borzalmai után ismét az erkölcsöt tegyék általánossá, ezt az irányt azonban kufároknak sikerült megrontani. A nemzeti keresztény irány megvolt azóta, amióta Magyarország fennáll és meglesz mindig, ameddig Magyarország fennáll, ha azonban erkölcsökről Ítélni akarunk, akkor nekünk első sorban a valóságot kell szemünk elé tárni. Ha mi képtelenek leszünk az erkölcsöt itt meghonosítani, ha képtelenek leszünk oly embereket, akik minden áron megvesztegetéssel, befolyásukkal, az állam segítségével akarnak sok millióhoz jutni, ebben meggátolni, akkor hiába ültetünk ide egy olyan férfiút, mint a pénzUgyminister urat, akinek programmjában hiszünk, mert akkor mi ezt az országot felsegíteni többé képesek nem vagyunk. Méltóztassanak elhinni nekem, aki a gazdasági téren otthon vagyok, aki látom magam előtt a jelenségeket, de aki nem tudja bizonyítani mindazt a sok visszaélést, amit lát és ennélfogva nem tudja azokat idehozni, mert igen nagy fáradságba kerül, amíg ilyeneket ki lehet ma bogozni, mert az emberek szeretik a becsületüket mindamellett, hogy illetéktelen utón akarnak pémhez jutni, mondom, t. Nemzetgyűlés, méltóztassanak elhinni, hogy nehéz szívvel jövök ezzel a kérdéssel is ide a Nemzetgyűlés elé és tulaj donképen nem is ezt a kérdést akarom én ifct feltárni önök előtt, hanem le akarom vonni ennek azt a konzekvenciáját, amit nekünk le kell vonni. Múltkori beszédemben egyszer azt mondtam, hogy ha senki sem fogja idehozni ezeket a kérdéseket, akkor én leszek az, aki ide fogja hozni. Ereky Károly : En már rég idehoztam ! Sándor Pál : Ereky t. képviselőtársam, épen erre akarok utalni, volt az egyedüli, aki e tekintetben szakítva a tradíciókkal, a véleményének kifejezést adott. Ezt kénytelen vagyok nyilvánosan elismerni. (Ereky Károly az ajtó felé indul.) Fangler Béla : Ahogy dicséred, már elmegy. (Derültség.) Sándor Pál : Méltóztassanak elhinni nekem, t. uraim, olyan komoly ez a téma, amit itt feltárok önöknek, hogy igazán nem szeretnék ebben az órában, amely nekem igen nehéz óra, egyetlenegy viccet :<em csinálni. T. Nemzetgyűlés ! Rubinek Gyula t. képviselőtársammal körülbelül 30—35 éve vagyunk ellenlábasok, úgyhogy ő mint agrárius, én mint merkantilista egymással küzdöttünk, de én egész életemben nem láttam nála mást, mint tisztességet, soha a tisztessége iránt kétségem nem volt. Ha megtámadtam őt annak idején a szénUgyben, megtettem azért, mert láttam elsősorban, hogy ebben a szénUgyben visszaélés van. Ö annak idején koncedálta nekem itt a Nemzetgyűlés szine előtt, hogy restringált at ni fogja a szén árát 30,000 évi február hő 5-én, szombatom koronáról, amennyibe akkor egy vagon szén került, valószínűleg 25.000 koronára. Ezzel szemben azonban kénytelen vagyok konstatálni, hogy nem hiszem, hogy a gazdatársadalomból valaki kapott volna 30.000 koronán alul szenet. T. Nemzetgyűlés ! Rubinek t. képviselőtársam azt mondta a tegnapelőtti ülésen, hogy nem sok az, ha a Mezőgazdák Szövetkezete egy vagonon 1500 koronát nyer. De, t. Nemzetgyűlés, itt háromezer vagonról volt szó, és az 1500 korona négy és fél millió korona hasznot tesz ki. Rubinek t. képviselőtársam nagyon téved abban, hogy a Mezőgazdák Szövetkezetének erre költsége volt, hogy mankó vagy ilyesféle más költségek felmerültek volna. Ez nem áll, t. Nemzetgyűlés, a vagonok ugy, amint jöttek, utaltattak ki eseszeágabansem volt valakinek valami kifogást tenni, mert különben nem kapott szenet. De ha csak azt veszem, hogy négy és fél milliót nyert a Mezőgazdák Szövetkezete, amely épen olyan részvénytársaság, mint a Hitelbank, vagy akármilyen más társaság, (Egy hang balról : Altruista !) akkor sem szabad az én nézetem szerint a gazdatársadalomnak megfizetni ezt a négy és fél millió koronát. Tovább megyek. Hegyeshalmy t. kereskedelemUgyi minister úrral j óformán együtt nőttem fel az iskolapadban és soha semmiféle kétségem az•irányban nem volt és nincs, hogy Hegyeshalmy t. minister ur a becsületnek elsőrangú lovagja. Továbbra sem kételkedem ebben. Meg kell azonban ezt mondanom, hisz ő tudja legjobban, hogy mindig milyen barátságos érzelmeket tápláltam iránta, hogy emiatt nem tudom magamat felmenteni attól, hogy azt az Ugyet, amelyet itt most feltárni fogok, teljes igazságossággal tárjam fel és teljes tárgyilagossággal fogjam meg, hiszen ő akkor nem volt kereskedelemUgyi minister és amit mondani fogok, ne méltóztassék az ő személye ellen irányulónak tekinteni. Ugyanezt kell mondanom Keletire, a Máv. elnökére is. Tetőtől talpig gentleman embernek ismerem őt, nemcsak én, hanem ismeri mindenki. Ez azonban nem menti fel sem a minister urat, sem a Máv. elnökét attól, hogy ne legyen felelős azért, ami itt történt. A minister ur vállalta a felelősséget, vállalta mint gentleman, vállalta talán meggyőződése szerint, ehhez nekem itt ebben a pillanatban semmi közöm nincs, mert én ezt az Ugyet fel fogom tárni teljesen ugy, ahogy van és azután fogom levonni belőle azt a konzekvenciát, amire voltaképen el akarok jutni, vagyis arra a konzekvenciára, hogy itt egy szisztematikus üzérkedés van egyes emberek zsebének javára, még pedig szisztematikus üzérkedés, amelynek az államhatalmat sikerül befogni az ő szekere elé. Ezt bizonyítani fogom. Reischl Richárd : Nevet is ? Sándor Pál : Nevet 1 Mindent bizonyítok. (Felkiáltások halfelől : Ez a helyes I) En nem vádolok, t. Nemzetgyűlés, ugy, hogy a vádat be ne igazoljam ; én csak akkor vádolok, ha nekem megvannak hozzá az adataim. (Általános helyeslés.) Én nem mondom, hogy itt panama történt, nem be-