Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-130

30 A Nemzetgyűlés 130. ülése 1920. őrgróf Pallavicini és a Sanclio Pansáju Czettler Jenő, akik...« Huber János: Nagyon Ízléses, nagyon uri dolog ! Prőhle Vilmos (tovább olvassa): »... akik, lia a háborúért talán nem is lelkesedtek, mégis abba az uralkodóosztályba tartoznak, amely a háború megkezdéséért, folytatásáért és az érte való lelkesülésért felelősebbek, mint más, közönséges emberfia.« (Zajos felkiáltások balfelől: Hallatlan! Gyalázat!) Czettler Jenő; Jászi barátja! Rupert Rezső : Czettlerrel haragos viszonyban vagyok ! Nem illik igy beszélnie ! Taszler Béla : Ön pályázik a zsidónépszertiségre ! Ezt vegye tudomásul. Rupert Rezső : Taszler Bélától nem tanulok hazafiságot ! Taszler Béla : Tanulhat tőlem, én elveim mellett kitartottam, nem ugy, mint ön! (Folytonos zaj.) r ' Elnök : Én a t. képviselő urnák engedélyt adtam napirend előtti felszólalásra azon a címen, hogy a Nemzetgyűlés megsértése dolgában kivan beszélni. Engedelmet kérek, hiiiapi cikkek tárgyalása nem tartozhatik a Nemzetgyűlés elé, (Nagy zaj és ellenmondások a bal- és szélsöbaloldalon.) Dinich Vidor: Egy sértés rektifikálásáról van szó ! Taszler Béla : A Nemzetgyűlés egy nagy csoportját sértette meg! (Zaj.) Elnök : Gondolják meg a képviselő urak, hogy hova fajulnának el a Nemzetgyűlés tárgyalásai, ha az egyes képviselő urak által elhelyezett intervjuk vagy megirt cikkek miatt itt felszólalások történhetnének. (Zaj.) Prőhle Vilmos : Nem akarok az elnök úrral vitába bocsátkozni, de méltóztassanak megengedni . . . Elnök: Amikor az elnök beszél, méltóztassék hallgatni. Közbeszólásokkal egyáltalán nem fogjuk azt a célt elérni, hogy ezt a kérdést közmegnyugvásra megoldjuk. En semmi szin alatt sem engedhetem meg, hogy itt hírlapi cikkek pertraktáltassanak, mert. akkor a Nemzetgyűlés tárgyalása kicsúszik abból a vágányból, amelyben annak haladnia kell. (FelMáltások balfelöl: Napirend előtti felszólalás!) Kérem tehát a képviselő urat, szíveskedjék azokat a dolgokat előterjeszteni, amelyek szorosan összefüggnek a t. Nemzetgjülés tekintélyének a megsértésével. Taszler Béla : Hiszen ezek azok ! Prőhle Vilmos : Készségesen áttérek azonnal álláspontom megokolására, de épen ehhez tartozónak vélem a még további csekély rész felolvasását, amihez a t. Háznak szives engedelmét kérem. (Felkiáltások : Megadjuk !) (Olvassa): »Az illett volna inkább hozzájuk/ ha a gyászos ülés megkezdése előtt igy szóltak volna hozzánk : »Ne jöjjetek be az ülés. évi november hó 16-án, kedden. terembe! Senki sem kérdi, hogy hány képviselő szavazza meg a békét, amely a háborút befejezi. Ha már részt vettetek, szenvedtetek is a háborúban, vért és vagyont áldoztatok, hogy szinte belepusztultatok, ennyi untig elég tőletek. Amit főztünk, legalább főzni segítettünk, jobban, mint ti, (Felkiáltások jobbfelöl : Hatvány Lajos!) az egyszerű polgári rend fiai, azt meg is akarjuk magunk enni és nem kívánjuk, hogy a gyomorrontó ebéden ti is részt vegyetek. Ugy is többet szenvedtetek a háborúban is, mint mi, majd megszavazzuk tehát mi magunk a békét, apró emberek fiai. Igazán szép volt az, amit a harctereken eddig tettetek, most vonuljatok ki!« Ezt kellett, ezt illet volna cselekedniök. De engedelmet kérek, a háborúért is intenzivebben lelkesedni, a békét is nagy hősiesen meg nem szavazni, hanem másokkal megszavaztatni : ez a kettő mégsem fér össze.« (Felkiáltások balfelöl: Hallatlan!) Ez majdnem olyan, mintha a mi erőszakos állásfoglalásunk kényszeritette volna a többséget a békefeltételek becikkelyezésére. Igen t. Nemzetgyűlés ! Mindenekelőtt a következőket akarom megjegvezni. Először is . . . (Zaj.) Taszler Béla .* Rágalruaztatni nem engedjük magunkat ! Prőhle Vilmos : ... tudnia kellett ebben a Házban mindenkinek, hogy mi, azok a képviviselők, akik a ratifikácó ellen foglaltunk állást, nem folyamodtunk a névszerinti szavazás eszközéhez, (Ugy van! bal felöl.) kizárólag azért, mert a ratifikáció mellett állást foglaló képviselőtársaink lelkiismeretességében, hazafias érzületében egy pillanatra sem kételkedtünk. (Ugy van! balfelöl.) Mi nem akartuk azt, (Zaj.) hogy a magyar Nemzetgyűlés tanácskozásairól szóló jegyzőkönyvben neveink külön rubrikákban szerepeljenek. (Zaj.) Mi akkor, amikor ebből az ülésteremből ötvenen kivonultunk, a folyosón lévő újságírókat magunk kértük, hogy a kivonulók neveit fel ne sorolják, közhírré ne tegyék. (Ugy van! bal felől.) Azután azt szeretném tudni, hogy ha minket, a ratifikáció ellen állást foglaló képviselőket, Eupert liezső képviselő ur annyira kipécéz, hogy szinte a közmegvetésnek kivan bennünket kitenni, mit szól azokhoz a képviselőkhöz, akik ebben a súlyos, a nemzet léte és nemléte felett elöntő kérdésben az állásfoglalás megkísérlését sem tartották szükségesnek és a tanácskozásokon meg sem jelentek? Ami pedig a nyugatmagyarországi képviselők vallanak a megveregetését illeti, képviselő ur higyje el nekem, hogy joggal vonom kétségbe... Huber János : Köszönjük ! Prőhle Vilmos : ... hogy ezen igen szeretett és tisztelt képviselőtársaink hazafias állásfoglalásának hitelét és tekintélyét a külföld előtt ezzel a magyarázattal és beállítással nagyon emelte volna. (Ugy van ! balfelöl.)