Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-130

34 A Nemzetgyűlés ISO. ülése 1920. évi november hó lű-án, kedden. ezen törvényjavaslatra vonatkozólag kimondassák? (Igen!) Határozatképen kimondom, hogy a Nemzetgyűlés a sürgősséget kimondotta s ennek következtében a jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és tárgyalásra leendő kitűzése iránt napirendi indítványom során fogok előterjesztést tenni. Következik Rassay Károly képviselő ur napirendelőtti felszólalása. Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! A Nemzetgyűlés egyik legutóbbi ülésén, a nekünk oly szomorú emlékezetű november 13-iki ülésen, Friedrich István t. képviselőtársain megindokolta, hogy a ratifikálást miért nem eszközölheti, vagy pontosabban kifejezve, miért nem szavazhatja meg a béke becikkelyezését célzó törvényjavaslatot. Két szempontot hozott fel, egy etikai szempontot, hogy itt, ebben a Házban nincsenek képviselve az elszakított területeken élő magyar állampolgárok — abban a pillanatban még nyugodtan nevezhette őket magyar állampolgároknak. (Felkiáltások a középen: Ma is!) — Ez az etikai szempont. Ezt az etikai szempontot az egész Nemzetgyűlés magáévá tette akkor, amikor Huszár Károly t. képviselőtársamnak mint előadónak deklarációját egyhangúlag magáévá tette. De Friedrich István t. képviselőtársam jogi akadályokat is emiitett, és pedig felhozta azt, hogy a Nemzetgyűlés nem lehet jogosítva a ratifikálásra azért sem, mert a királyi hatalom szünetel és mert nincs főrendiház, vagy talán pontosabban ugy fejezte ki magát, hogy a főrendiház is szünetel. T. Nemzetgyűlés ! A magyar alkotmány nem ismer törvény és törvény közötti különbséget. Ha tehát a jogi álláspont helyes és ez a jogi álláspont megmaradna, akkor ez azt jelentené, hogy ez a Nemzetgyűlés törvényalkotásra a legalitás szempontjából egyáltalán nem jogosult. Én azt hiszem, hogy egy ilyen kijelentésnek a Házban'visszautasítás nélkül elhangzania nem szabad, annál kevésbé, mert nagyon súlyos alkotmányjogi problémák megoldása van még hátra és csak zavart okozna, hogyha egy ilyen kijelentés itt a Házban minden visszautasítás nélkül elhangoztatnék. (Helyeslés.) Én teljesen helyeslem, hogy az elnök ur abban a szomorú, gyászos pillanatban nem kívánt kitérni ezen kijelentésre, de viszont azt hiszem, bogy a Nemzetgyűlés egyhangú helyeslésével találkozom, amikor azt kérem, hogy az elnök ur utólag utasitsa vissza ezt a kijelentést. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) Czettler Jenő: Teljesen felesleges! (Zaj a középen.) Kovács J. István : Akkor semmiféle törvény nem érvényes ! (Zaj a középen.) Elnök : Minthogy azon az ülésen, amelyen ez a kijelentés elhangzott, nem én, hanem az elnök ur elnökölt, ennélfogva nem érzem magam jogosultnak arra, hogy ebben a kérdésben az elnöki székből állást foglaljak. (Helyeslés a baloldalon.) Következik Prőhle Vilmos képviselő ur napirend előtti felszólalása. Prőhle Vilmos: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Én sohasem adtam alkalmas arra, hogy ez a Ház dísztelen hangzavarral járó jelenetek színhelyévé legyen, mert abban a meggyőződésben voltam, hogy a Ház tanácskozásainak nemcsak tartalmától, de külső díszétől és méltóságától is függ, hogy vájjon előbbre jutunk-e vagy visszacsuszunk-e ahhoz a naphoz képest, amikor egy évvel ezelőtt a magyar nemzeti hadsereg lobogói először tűntek fel Budapest utcáin és amikor minden becsületes magyar szív és magyar lélek tele volt bizakodó vággyal és repeső reményekkel. (Ugy van!) Hogy ezek a bizakodó vágyak és remények mennyiben teljesültek, azt nem feszegetem, hanem igenis mélységesen sajnálom, hogy kénytelen vagyok épen ez alkalommal egy, a Ház tekintélyét és méltóságát sértő üggyel foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk! balfelöl.) Amikor a békekötés becikkelyezésének kérdése közelebbről kezdte izgatni a kedélyeket, jól tudhatja mindenki, hogy sem én, sem a velem egyformán gondolkozó képviselőtársaim a Ház vagy a pártok elhatározását sem kívülről, sem belülről befolyásolni nem akartuk. Abban a meggyőződésben voltunk t. i., hogy ha valamely kérdésben, ugy ebben mindenki számoljon a maga lelkiismeretével ; (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.)] abban a meggyőződésben vollunk, hogy amemryiben ez a Nemzetgyűlés akár egyhangúlag, akár csak szótöbbséggel, akár a becikkelyezés mellett, akár az ellen foglal állást ; kell, hogy az egész nemzet a bekövetkezett helyzetnek egy táborban, egyértelmű állásfoglalással és az adott lehetőségeknek kihasználására való egyforma készséggel, egycélú akarattal nézzen a szemébe. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezzel szemben Rupert Rezső t. képviselőtársam jónak látta a vasárnapi lapok számára a következő nyilatkozatokat leadni. (Halljuk! Halljuk ! a baloldalon. Felkiáltások : Melyik lapban ?) A Yilágban. (Felkiáltások a baloldalon : Ahá ! A Világ!) Taszler Béla : A keresztény irányzatot képviselő Világban ! Rupert Rezső ." Még mindig jobb, mint az alaptalanul rágalmazó TTj Lap. Taszler Béla : De csak önnek, másnak senkinek ! Fangler Béla : Sábesz-goj ! (Derültség.) Rupert Rezső: Intézd el előbb a zalaegerszegi Ugyedet! (Nagy zaj.) Prőhle Vilmos: T. Nemzetgyűlés! Én előadásomban lehető tárgyilagosságra törekszem. A Világban a következő cikk jelent meg (olvassa) ; »Munkatársunknak ma este alkalma volt hosszabb beszélgetést folytatni Rupert Rezsővel, akinek felszólalásai a Nemzetgyűlés