Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-144
396 A Nemzetgyűlés 144. ülése 1921. Ugron Gábor: T. Nemzetgyűlés! Kováts «I. István t. képviselőtársam tegnapi beszéde alatt Balla Aladár képviselőtársam felém egy kiáltást hangoztatott, amely szerint azt mondta, hogy Szatmáron voltam Pogány Józseffel. Annak dacára, hogy a Ház naplójában ez a közbeszólás nem szerepel és annak dacára, hogy ezt Balla Aladár képviselőtársammal már tisztáztam, mégis mivel ugyanez a közbeszólás több lapban megjelent, kötelességem egész röviden kilelenteni azt, hogy valóban igaz, hogy egyizben, amikor Pogány József Szatmáron volt, én is ott voltam, csak ugy voltam azonban ott, mint Szatmár 32.000 lakosának bármelyike. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl,) Károlyi Mihálynak kíséretében ugyanis egy alkalommal Pogány József is lement Szatmárra a székely hadosztály inspiciálása céljából. Mikor ezt megtudtuk és megtudta a székely Nemzeti Tanács, akkor azt határozta, hogy feltétlenül le kell mennem nekem is Szatuiárra, kontrollálni azt, ami ott történik, és amennyiben a hadosztály szellemét megakarnák bontani, azonnal tegyem meg a megfelelő intézkedéseket. Én ebből a megbízásból kifolyólag tartózkodtam Szatmáron. Kötelességemnek tartottam ezt a Nemzetgyűlésen elmondani. Ez volt az én ott tartózkodásomnak oka. Abból az egyszerű közbeszólásból azonban a Nemzetgyűlés esetleg más következtetést vonhatott volna le. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Gerencsér István jegyző : B. Szterényi József ! B. Szterényi József: T. Nemzetgyűlési Hálátlan szerepre vállalkozom, amikor abban az izzó politikai légkörben, ahol minden iránt sokkal nagyobb az érdeklődés, mint komoly gazdasági kérdések iránt, (Ugy van! a jobboldalon.) ahol a kedélyeket az izgatja, hogy ki miképen helyezkedik el az uj politikai alakulatban, mintha az országnak legfontosabb dolga ez lenne, vállalkozom gazdasági kérdések tárgyalására. Dacára ennek, vállalkozom reá, mert kötelességemnek tartom bizonyos körülményekre rámutatni, épen a kormány bemutatkozó programúi ja kapcsán és foglalkozni azokkal a kérdésekkel, amelyeknek megoldásától szerintem az ország jövő sorsa függ. Csinálhatnak önök pártot, jobbra és balra bármilyen politikát, — ha gazdaságilag, pénzUgyileg nem tudjuk megalapozni ezt az országot és nem tudunk ebből a mai sivár helyzetből kievickélni, akkor megkondul felettünk a lélekharang. (Igaz ! Ugy van!) Gazdasági kérdésekkel kívánok tehát foglalkozni, elsősorban a pénzUgyminister ur expozéjával, és másodsorban -— ennek kapcsán — a kereskedelem kérdésével, különös tekintettel arra a szerencsétlen privilégium-rendszerre, amely immár másfél évtizeden át tönkreteszi Magyarország gazdasági életét. Mielőtt azonban a pénzUgyminister ur expozéjával csak nagy általánosságban foglalkoznám — mert hiszen, tűdét?/ február hó 5-én, szombaton. tómmal, rövid idő választ el attól, hogy a minister ur konkrét javaslatok alakjában fogja a maga programmját a Nemzetgyűlés elé terjeszteni, de ettől el is tekintve, ama nagyszabású előadás alapján, amellyel pénzUgyi expozéját a Háznak bemutatta, csak kontúrjaiban mutatta meg a maga koncepcióját, tehát részleteiben amúgy sem lehetne még hozzászólni — mondom, előzetesen én egy-egy erkölcsi kötelességnek kívánok eleget tenni a magam nevében és a pénzUgyi bizottságban velem együttműködő több képviselőtársam felkérésére, hogy az elismerés adóját rójam le bucsuzásképen a volt pénzUgyminister ur, báró Korányi Frigyes iránt. (Éljenzés a középen.) Mi vele másfél éven át együtt működtünk a pénzUgyi bizottságban, ahol pártok nem érvényesültek, ahol mindannyian kizárólag szakszempontból kezeltük az elénk került Ugyeket, s ahol bőven volt alkalmunk meggyőződni arról, hogy a volt pénzUgyminister ur nemcsak odaadó lelkesedéssel, nemcsak hazafias kötelességgel, nemcsak tárcája iránti szeretettel, de önmegtagadással, szakértelemmel, tudással kezelte és képviselte az ország pénzUgyi érdekeit. Láttuk, hogy másféléven át a legnehezebb viszonyok között, a bolsevizmus bukása után, a román megszállás alatt vette át a pénzUgyek vezetését és ha nem is jött elénk nagy koncepciókkal a pénzUgyi helyzet megoldását illetőleg, hiszen abban a helyzetben nem is lehetett volna, de a maga csendes, komoly munkájával előkészítette a lehetőségét annak, hogy utódja immár nagy koncepcióval léphessen a Nemzetgyűlés elé, ujabb koncepcióval akarja immár megoldani a kérdéseket. Hálával adózunk tehát báró Korányi volt pénzUgyminister ur iránt az ő működéséért, és ennek kívántam itt a Nemzetgyűlés szine előtt kifejezést adni. (Helyeslés a baloldalon és a középen.) Már most áttérek magára a pénzUgyi expozéra — ismétlem — csak nagy általánosságokban, néhány pontra akarván felhívni a tisztelt pénzUgyminister ur figyelmét. Előrebocsátom, hogy örömmel üdvözlöm abban a székben tisztelt barátomat, a pénzUgyminister urat, mint annak a politikai iránynak hivét és képviselőjét, amelyhez magam a politikai pályám kezdete óta tartoztam és tartozom, akik a tisztult liberalizmust képviseltük és képviseljük, nem azt a liberalizmust, amelyet csak visszaéléseiben kivannak ostorozni. A visszaélések nélküli, a viszszaéléseket mindenkor kárhoztatott és letörni akart #i liberalizmust képviselők gyanánt állunk itt. Örömmel üdvözlöm őt abban a székben, amelyre tudása, múltja, szakképzettsége hivta őt és nem politikai tülekedés. Griger Miklós: És nem a liberalizmus! B. Szterényi József : Nem liberalizmust képvisel ott, hanem tudást, szakértelmet, de megmarad annak, ami volt, változatlanul, miként magam is, nem alkalmazkodva a változó politikai irányzatokhoz.
